2021. október 19., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 19 - KEDD - Efézus 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 29. fejezet 2280. nap

29. fejezet (3. rész) – AZ IMA KIVÁLTSÁGA

Az ígéret határtalan, és hű az Isten, aki adta. Ha nem is nyerjük el azonnal, amit kérünk, mégis higgyük, hogy az Úr hallja kérésünket, és teljesíteni fogja. Sokszor annyira tévedünk, és annyira rövidlátóak vagyunk, hogy olyan dolgokat kérünk, amik a legkevésbé sem válnának áldásunkra. Mennyei Atyánk szeretetből úgy válaszol imáinkra, hogy azt adja csak meg, ami javunkra szolgál, és amit magunk is kívánnánk, ha a Szentlélektől megvilágosítva a dolgok valódi állását láthatnánk. Ha imáink látszólag nem részesültek meghallgatásban, erősen ragaszkodjunk az ígérethez. A meghallgatás ideje bizonnyal el fog jönni, és elnyerjük azokat az áldásokat, amelyekre legnagyobb szükségünk van. De merészség azt állítani, hogy imánk mindenkor és úgy hallgattatik meg, amint és ahogyan kívánjuk. Isten sokkal bölcsebb, semhogy tévedhetne, és sokkal jobb, mintsem visszatartson jó adományokat azoktól, akik igazságban járnak. Azért bízzatok benne, megvigasztalódva még akkor is, ha imátok nem talál azonnal meghallgatásra. Bízzatok sziklaszilárdan ígéretében: „Kérjetek, és adatik néktek!”

Ha félelmünkre és kétségeinkre hallgatunk, vagy ha minden titokba bele akarunk látni, mielőtt igaz hitünk lenne, nehézségeink mind nagyobbak lesznek. Ha gyengeségünk és alárendeltségünk érzetében jövünk Istenhez, akinek tudása végtelen, aki összes teremtményeit ismeri, és szava, akarata által kormányoz mindeneket, és feltárjuk hitben és alázatosságban mindazt, ami szívünket nyomja, akkor meghallgatja jajkiáltásainkat, és megenyhíti szívünket.

A szívből fakadó őszinte ima a legszorosabb közösségbe emel bennünket az Örökkévaló Lelkével. Ha pillanatnyilag nincs is rendkívüli bizonyítékunk arra, hogy Megváltónk és Üdvözítőnk szeretettel, részvéttel hajol le hozzánk, ez mégis úgy van. Bár láthatóan nem érzékeljük jelenlétét, keze mégis szeretettel és szívbéli részvéttel megpihen rajtunk.

Ha kegyelmet és áldást kérünk Istentől, szívünket is a szeretet és megbocsátás lelkületének kell áthatnia. Hogy is imádkozhatjuk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek” (Mt 6:12), holott haragot tartunk szívünkben? Ha imáink meghallgatását elvárjuk, akkor nekünk is éppúgy és olyan mértékben kell megbocsátanunk másoknak, amilyen mértékben mi elvárjuk bűneink bocsánatát.

 

Mai Bibliai szakasz: Efézus 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ef%C3%A9zusiakhoz%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Efezus%206&version=NT-HU

Az Efézusi levél korábban tárgyalt fejezeteiben Pál úgy ábrázolta az egyházat, mint Krisztus testét (1:22-23; 4:11-16), mint Isten templomát (2:19-22), és Krisztus menyasszonyát/feleségét (5:21-33). Ef 6:10-20 verseiben Pál úgy ábrázolja az egyházat, mint Isten hadseregét, és erőteljes felhívást intéz tagjaihoz, hogy öltsék magukra a fegyverzetet. Ez a szakasz nagyon hasznos és áldásos üzenetet tartalmaz, ugyanakkor nagy a félreértés, félremagyarázás kockázata is.

Tévesen értelmezhetjük úgy is Pál apostol szavait, hogy viseljünk katonai fegyvert és használjuk is azokat ellenségeink ellen, vagy vegyünk fel támadó állást másokkal való kapcsolatainkban is. De Pál mindezidáig az egységet, az építő beszédet és a jószívűséget hangsúlyozta (ld. 4:25-5:2). Isten jó hírét pedig úgy mutatja be, mint a békesség evangéliumát (15. v.). A szemléletes katonai metafora által Pál nem arra akarja buzdítani az egyházat, hogy a hagyományos értelemben vett háborút viseljen. A nagy küzdelem harcmezejéről beszél, és arra hív, hogy álljunk be az Isten oldalán álló seregbe.   

Ezt úgy tehetjük meg, hogy reálisan mérjük fel az ellenség erejét, mivel úgy sosem győzhetünk, ha alábecsüljük az ellenünk felsorakozott haderőt. Nem csupán emberi erővel állunk szemben, hanem „a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak” (12. v.). De nem kell, hogy legyőzzön az ellenség. Isten velünk van a csatában (10. v.), ellát a legnagyszerűbb fegyverzettel, saját fegyvereivel (11. v., vö. Ézs 59:15b-17). Rendelkezésünkre bocsátotta az igazságot, a békességet, a hitet, az üdvösséget, a Szentlelket (13-17. v.). Mivel Isten előttünk jár, tetőtől talpig felöltöztet saját fegyvereibe, nem eshetünk el! A győzelem biztos. 

Isten áldjon meg mindnyájunkat, amint beállunk az Ő seregébe, és békehadjáratot folytatunk az Ő nevében!

John McVay

325. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 29. fejezetéhez (október 17-24.).

Mennyire vagy szomjas? Emlékszem, amikor rettenetesen szükségem volt vízre a mexikói utam során. A szállodában, ahol megszálltam, elfogyott a szűrt víz, én pedig az egész napot porban és szmogban töltöttem, keményen dolgozva egy missziós projekt építkezésen. Estére alig tudtam beszélni, és rájöttem, hogy bajban vagyok. Szükségem volt vízre, de épp menekülteket látogattam meg a szomszédságban, ami építés alatt állt, és nem volt ivóvíz. Végül miközben éppen beszélgettem valakivel az ideiglenes otthona előtt, észrevettem a nyitott ajtón át, hogy van egy palackos vízadagoló automatája odabent. Gyakorlatilag könyörögtem neki innivalóért.

Ami történt, megváltoztatta az életemet. A férfi visszatért egy kancsóval és egy pohárral. Odaadta a poharat, és megtöltötte tiszta vízzel. Olyan szomjas voltam, hogy másodperceken belül kiürítettem a poharat. Odáig merészkedtem, hogy még egy teli pohárral kértem. Rám nézett, nevetett, és nekilátott megtölteni a poharamat. Amikor megtelt, tovább öntötte a vizet, amíg túl nem csordult, és a víz a földre nem csorgott. Megértettem, hogy azt akarja bemutatni, hogy a készletei korlátlanok, és én bármennyit kérhetek, amennyire csak szükségem van.

Abban a pillanatban rájöttem, hogy ugyanígy van Istennel is. „Azok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, és szívük mélyéből vágyakoznak Isten után, biztosak lehetnek, hogy Isten megelégíti őket. De a szívnek nyitva kell lennie Isten Lelkének befolyása előtt, hogy az isteni áldásokat befogadhassa.” Az imádság 282.1

Karen D. Lifshay

Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA gyülekezet, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: