Higgyetek az Ő prófétáinak - október 23 - SZOMBAT - Filippi 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 29. fejezet 2284. nap

29. fejezet (7. rész) – AZ IMA KIVÁLTSÁGA

Magasztaljuk Istent többet „kegyelméért és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért” (Zsolt 107:8). Imáink és áhítataink ne csupán kérésből álljanak! Gondolataink ne csupán saját szükségleteinkre irányuljanak, hanem gondoljunk azokra a jótéteményekre is, melyeket elvettünk. Túl sokat sohasem imádkozunk, de hálánkkal gyakran takarékoskodunk. Napról napra részesedünk Isten kegyelmének ajándékaiban, és mégis mily kevés hálát tanúsítunk iránta, mily keveset magasztaljuk és dicsőítjük azért, amit velünk cselekedett.

Régen, amikor Izrael fiai istentiszteletre gyűltek egybe, az Úr megparancsolta nékik: „És ott egyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe, kezetek minden keresményének, amelyekkel megáld téged az Úr, a te Istened.” (5Móz 12:7) Amit Isten dicsőségére tettünk, azt örömteli szívvel, dicsénekekkel és hálaadással ajánljuk fel; sohase szomorúan, búsan.

A mi Istenünk szeretetteljes, irgalmas Atya. Ne essék nehezünkre neki szolgálni. Ellenkezőleg, örüljünk és ujjongjunk, hogy szolgálhatunk és részt vehetünk munkájában. Isten nem akarja, hogy gyermekei, akiket oly dicsőn megváltott, kegyetlen és zsarnok munkaadónak tekintsék. Legjobb barátjuk, és amikor imádják, Isten velük van, tőle vigaszt és áldást várhatnak, mely szívüket örömmel és szeretettel tölti be. Isten azt akarja, hogy gyermekei az Ő szolgálatából vigaszt merítsenek, és inkább örömnek, mint tehernek tekintsék szolgálatát. Legbensőbb vágya, hogy mindazok, akik Őt imádják, szeretetének és előrelátásának számos jelét véve mindennapi munkájukhoz erőt merítsenek, és kegyelmet nyerve hűségesen és becsületesen járhassanak el minden dologban.

Gyűljünk Krisztus keresztje alá! A megfeszített Krisztus legyen elmélkedésünk, beszélgetésünk és legszentebb örömünk tárgya. Gondoljunk állandóan Isten áldásaira, és ha végtelen szeretetét tapasztaljuk, örömmel tegyünk le mindent azokba a kezekbe, melyek érettünk a keresztre szegeztettek.

Szívünk az imának, hálaadásnak szárnyain jöhet közelebb az éghez. A mennyben hálával magasztalják és gyönyörű énekekkel dicsőítik Istent, és midőn mi kifejezzük szívünk háláját, istentiszteletünk mindinkább hasonló lesz a mennyei seregéhez. „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem” (Zsolt 50:23) – mondja az Úr. Lépjünk tehát mindnyájan tiszteletteljes örömmel Alkotónk elé hálával és dicsénekekkel (lásd: Ésa 51:3)! – Jézushoz vezető út, 93–104. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Filippi 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filippiekhez%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filippi%204&version=NT-HU

Ez a fejezet a gyakorlati keresztény élethez nyújt segítséget. Pál megnevez egy olyan dolgot, mely az örömöt meg tudja keseríteni: ez az emberek közötti egyet nem értés. Ebben az esetben két személy nem ért egyet (2. vers). A vita elég komoly lehetett, hogy még ebben a nyilvános levélben is meg van említve. Pál bátorítja a két hittestvérnőt, hogy éljenek harmóniában Istennel és egymással. Ez egybevág a harmadik fejezet témájával, ahol Pál arra buzdít minket, hogy mások szükségleteit helyezzük a sajátunk elé.
Az a mondás, hogy „talán nem az vagy, akinek hiszed magad, viszont a gondolataid megmutatják, ki vagy valójában” tisztán  látszódik a 8. versben. Vagyis a gondolataid megjelennek a cselekedeteidben, melyek visszahatnak a személyiségedre. Ezért Pál buzdítja az olvasót, hogy koncentráljon a jóra és szépre az életben, ez segíthet pozitívnak lenni ebben a negatív világban. A nyolcadik versben hív, hogy elmélkedjünk ezekről az erényekről, a kilencedikben pedig már arról van szó, hogy gyakoroljuk is ezeket. Az ilyen alapelveknek kellene meghatároznia minden keresztény  szórakozási és szabadidős tevékenységet.

Az öröm alapja minden szituációban az elégedettség, és ez különösen igaz Pálra, aki épp börtönben volt a levél írásakor (11. vers). Szükségünk van arra, hogy megtaláljuk az elégedettséget anélkül, hogy folyamatosan még elégedettebbek szeretnénk lenni.

A kérdés az elégedettségre: „Elégedett vagyok? Vagy őrülten folyton keresem a következő lehetőséget a többhöz, nagyobbhoz és jobbhoz? A megelégedettség visz örömöt bármilyen helyzetbe, melybe kerülhetünk. Ahogy korábban megjegyeztem, „az összehasonlítás megöli az elégedettséget.”
A 13. vers hangsúlya Krisztuson van, aki erőt ad. Ez az emberi akarat és isteni hatalom egyesülése. Hatalmas dolgokat tudunk tenni, de nem a saját erőnkből, hanem mert Istentől függünk. Ezért megálljuk helyünket ma is, és megragadjuk az utunkba kerülő lehetőségeket, nem azért akik vagyunk, és mondjuk reggel reggeliztünk, hogy legyen erőnk, hanem mert kapcsolatunk van az élő Istennel.

A Filippi levél összefoglalását már felfedeztük: az ÖRÖM akkor lesz jelen az életünkben, mikor Jézust helyezzük az első helyre, másokat utána, és a sor legvégére önmagunkat.

Edward A. Appollis

325. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 29. fejezetéhez (október 17-24.).

Mennyire vagy szomjas? Emlékszem, amikor rettenetesen szükségem volt vízre a mexikói utam során. A szállodában, ahol megszálltam, elfogyott a szűrt víz, én pedig az egész napot porban és szmogban töltöttem, keményen dolgozva egy missziós projekt építkezésen. Estére alig tudtam beszélni, és rájöttem, hogy bajban vagyok. Szükségem volt vízre, de épp menekülteket látogattam meg a szomszédságban, ami építés alatt állt, és nem volt ivóvíz. Végül miközben éppen beszélgettem valakivel az ideiglenes otthona előtt, észrevettem a nyitott ajtón át, hogy van egy palackos vízadagoló automatája odabent. Gyakorlatilag könyörögtem neki innivalóért.

Ami történt, megváltoztatta az életemet. A férfi visszatért egy kancsóval és egy pohárral. Odaadta a poharat, és megtöltötte tiszta vízzel. Olyan szomjas voltam, hogy másodperceken belül kiürítettem a poharat. Odáig merészkedtem, hogy még egy teli pohárral kértem. Rám nézett, nevetett, és nekilátott megtölteni a poharamat. Amikor megtelt, tovább öntötte a vizet, amíg túl nem csordult, és a víz a földre nem csorgott. Megértettem, hogy azt akarja bemutatni, hogy a készletei korlátlanok, és én bármennyit kérhetek, amennyire csak szükségem van.

Abban a pillanatban rájöttem, hogy ugyanígy van Istennel is. „Azok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, és szívük mélyéből vágyakoznak Isten után, biztosak lehetnek, hogy Isten megelégíti őket. De a szívnek nyitva kell lennie Isten Lelkének befolyása előtt, hogy az isteni áldásokat befogadhassa.” Az imádság 282.1

Karen D. Lifshay

Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA gyülekezet, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba