2021. október 22., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 22 - PÉNTEK - Filippi 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 29. fejezet 2283. nap

29. fejezet (6. rész) – AZ IMA KIVÁLTSÁGA

Nagy veszteségünk, ha az együttes imát elhanyagoljuk, amely pedig erősítene és bátorítana bennünket Isten szolgálatában. Szívünkben Isten szavának igazságai lassanként elvesztik erejüket, fontosságukat és jelentőségüket. Megszentelő befolyásuk nem hat szívünkre, a lelki életünk hanyatlik. Egymással való érintkezésünk sokat veszít melegségéből a keresztény együttérzés hiányában. Aki csak magának él, nem tölti be azt a hivatást, melyet Isten kijelölt. Ha helyesen ápoljuk természetes társas hajlamainkat, ezáltal összeköttetésbe lépünk másokkal, és így kifejlődnek Isten szolgálatára alkalmas erőink.

Ha a keresztények mindennapi érintkezésük közben többet beszélnének egymással Isten szeretetéről és a megváltás nagy igazságairól, az erősítésükre és vigasztalásukra szolgálna, és szívük felüdülne. Naponként többet tanulhatunk mennyei Atyánktól, és naponként jobban megtapasztalhatjuk kegyelmét. Ha így élünk, akkor mind élénkebbé válik bennünk az a vágy, hogy beszéljünk szeretetéről, s ha így cselekszünk, szívünk felmelegszik és felbátorodik. Ha többet gondolnánk Jézusra, és többet beszélnénk róla, akkor jobban érezhetnénk jelenlétét is.

Ha annyit gondolnánk Istenre, mint ahányszor kegyelmének bizonyítékait tapasztaljuk, akkor gondolataink állandóan nála időznének; élvezetté válna róla beszélni és nevét magasztalni. Szívesen beszélünk mulandó dolgokról, mert érdekelnek minket; szívesen beszélünk barátainkról is, mert szeretjük őket; örömüket és bánatukat átérezzük.

Ámde végtelenül nagyobb okunk van arra, hogy Istent jobban szeressük, mint barátainkat, és ezért a legtermészetesebb dolog az volna, hogy gondolatainkban legtöbbet vele foglalkozzunk, szeretetéről, irgalmasságáról

beszéljünk, és mindenhatóságát magasztaljuk. A gazdag ajándékok, melyekkel Isten elhalmozott bennünket, ne vegyék annyira igénybe gondolatainkat és szeretetünket, hogy többé mit se adjunk Istennek; ellenkezőleg, ezek mindennap Őrá figyelmeztessenek, és a hála, a szeretet kötelékeivel fűzzenek bennünket mennyei Jótevőnkhöz. Nagyon sokat foglalkozunk nyomorúságos földi életünkkel. Irányítsuk lelki szemeinket a mennyei szentély nyitott kapujára, ahonnét Krisztus arcáról Isten fénye és dicsősége tükröződik vissza, aki „mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik Őáltala járulnak Istenhez” (Zsid 7:25).

 

Mai Bibliai szakasz: Filippi 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filippiekhez%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filippi%203&version=NT-HU

Ez a fejezet igazán megérdemli az „összehasonlítások fejezete” címet. Pál vívmányai, amelyeket rengeteg zsidó elsődlegesnek tekintett abban az időben, mint a körülmetélés, a nemzeti büszkeség, lelki vezetői kiváltságok, törvény szerinti igazság, tökéletesek voltak test szerint (4-6. vers). Azonban amikor Pál ezeket a dolgokat Krisztus kimagasló értékéhez hasonlítja, az emberi eredmények értéktelennek bizonyulnak (7. vers). Fontos, hogy lecseréljük a mások által értékesnek tekintett értékeinket a Krisztus szerinti értékekre, miközben a saját eredményeinket és veszteségeinket szemétnek ítéljük.

Legtöbben fontosnak tartjuk a kapcsolatokat – egészséges kapcsolat a családdal és szeretteinkkel, és erős kapcsolat Istennel. Igenis ezek azok a kapcsolatok, amelyekre halálos ágyunkon minden ember vágyik.

A 14. versben megtalálhatjuk az összehasonlítások értékét. Igaz, hogy az összehasonlítás megöli az elégedettséget, de az is igaz, hogy sohasem tudhatunk meg dolgokat, ha nem hasonlítgatunk. Pál saját életének arra a jelenetére összpontosít, amikor Saulból Pállá változott. Ezután felszólítja a gyülekezetet, hogy felejtsék el a múltat, mivel az rabbá tehet minket. Arra kéri az olvasóit, hogy inkább a jövőre figyeljenek, mivel ott van minden reményük. Sohasem szabad elfelednünk, hogy honnan jöttünk, és milyen események formáltak minket, de nem  szabad engednünk, hogy a múltra figyeljünk az állampolgárságunk helyett – mely a mennybe szól (20. vers). Ez azt is jelenti, hogy Jézus Krisztusban igyekezzünk elérni a célunkat.

Adja az Úr, hogy elérjük ezt a célt, bárhol is dolgozunk Istenért ma! 

Edward A. Appollis

325. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 29. fejezetéhez (október 17-24.).

Mennyire vagy szomjas? Emlékszem, amikor rettenetesen szükségem volt vízre a mexikói utam során. A szállodában, ahol megszálltam, elfogyott a szűrt víz, én pedig az egész napot porban és szmogban töltöttem, keményen dolgozva egy missziós projekt építkezésen. Estére alig tudtam beszélni, és rájöttem, hogy bajban vagyok. Szükségem volt vízre, de épp menekülteket látogattam meg a szomszédságban, ami építés alatt állt, és nem volt ivóvíz. Végül miközben éppen beszélgettem valakivel az ideiglenes otthona előtt, észrevettem a nyitott ajtón át, hogy van egy palackos vízadagoló automatája odabent. Gyakorlatilag könyörögtem neki innivalóért.

Ami történt, megváltoztatta az életemet. A férfi visszatért egy kancsóval és egy pohárral. Odaadta a poharat, és megtöltötte tiszta vízzel. Olyan szomjas voltam, hogy másodperceken belül kiürítettem a poharat. Odáig merészkedtem, hogy még egy teli pohárral kértem. Rám nézett, nevetett, és nekilátott megtölteni a poharamat. Amikor megtelt, tovább öntötte a vizet, amíg túl nem csordult, és a víz a földre nem csorgott. Megértettem, hogy azt akarja bemutatni, hogy a készletei korlátlanok, és én bármennyit kérhetek, amennyire csak szükségem van.

Abban a pillanatban rájöttem, hogy ugyanígy van Istennel is. „Azok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, és szívük mélyéből vágyakoznak Isten után, biztosak lehetnek, hogy Isten megelégíti őket. De a szívnek nyitva kell lennie Isten Lelkének befolyása előtt, hogy az isteni áldásokat befogadhassa.” Az imádság 282.1

Karen D. Lifshay

Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA gyülekezet, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: