2021. október 31., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 31 - VASÁRNAP - 1 Tesszalónika 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 30. fejezet 2291. nap

31. fejezet (1. rész) – KÉRJÜNK, HOGY ADHASSUNK!

Krisztus folyton olyan dolgokat hallott az Atyától, amit elmondhatott nekünk. „Az a beszéd, amelyet hallotok – mondta Jézus –, nem az enyém, hanem az Atyáé.” „Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon.” (Jn 14:24; Mt 20:28) Nem önmagáért élt, és nem önmagáért imádkozott, hanem másokért. Nem önmagával törődött, hanem másokkal. Reggelenként – az Istennel töltött órák után – a menny világosságát hozta az embereknek. Naponta részesült a Szentlélek keresztségében. Az új nap hajnalán az Úr felébresztette szendergéséből. Lelkileg megerősítette, hogy szavaival áldást áraszthasson másokra. Az üzenetet közvetlenül Isten trónjától hozta, hogy a megfáradtaknak és lesújtottaknak azt mondja el, amire szükségük volt. „Az Úr Isten bölcs nyelvet adott énnékem – mondta –, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.” (Ésa 50:4)

Krisztus imádkozása, Istennel való kapcsolata mélyen érintette a tanítványokat. Egyszer, miután kis időre eltávozott tőlük, imába merülten találták meg. [305] Úgy látszik, nem vette észre őket, és hangosan imádkozott tovább. A tanítványok mélyen megindultak, és amikor Jézus befejezte imáját, így kiáltottak: „Uram, taníts minket imádkozni!”

Jézus Krisztus elismételte nekik a Hegyibeszédben már elmondott Miatyánkot. Majd egy példázattal szemléltette tanítását.

„Ki az közületek, akinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret, mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie; az pedig onnét belülről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked. Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél, és ád néki, amennyi kell.”

Krisztus itt egy olyan embert állít elénk, aki azért kér, hogy legyen mit adnia. Kenyeret kell kapnia, különben nem tudja kielégíteni a későn jövő, fáradt vándort. Szomszédja le akarja rázni, de ő nem hagy fel a könyörgéssel, mert segítenie kell barátján. Erőszakosságát végül siker koronázza. Megkapja, amire szüksége van.

 

Mai Bibliai szakasz: 1 Tesszalónika 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tesszalonika%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Thesszalonika%204&version=NT-HU

A 4. és 5. fejezetekben Pál a múltról áttér a jövőre. Voltak olyan dolgok, amelyek hiányosak voltak a thesszalonikai gyülekezeti tagok életében (3:10). Pál segít ezeket a hiányosságokat orvosolni. A levél elkezdi ezt a folyamatot, de a megvalósulás nem lehet teljes egészen addig, míg Pál és a thesszalonikaiak nem lesznek újra együtt.

Isten örül annak, amikor a mi jellemünk és viselkedésünk összhangban van az Ő jellemével és magatartásával (4:1-2). Amikor kedvesek és szívélyesek vagyunk, akkor Isten kedves és szívélyes jellemét tükrözzük. Amikor megtartoztatjuk magunkat a szexuális erkölcstelenségtől, tiszteletben tartjuk azt az értéket, amit Isten tulajdonít a másik embernek (4:3-8).

Hogyan élhetnénk „csendes életet” egy mai nagyvárosban (4:9-12), ahol a pénzhajhászás, a dolgok hajhászása és a földi kapcsolatok hajhászása tűnik a legfontosabb dolognak? Ezek azonban nem tudnak megelégíteni hosszú távon. Csak az örök érvényű dolgok biztosítanak békességet az élet zűrzavarában.

A 13-18. versekben Pál rátér a végidei eseményekre, nem azért, hogy minden részletet tisztázzon, hogy mi fog történni a vég előtt, hanem azért, hogy élet egy valós kérdésével, a reménytelen gyásszal foglalkozzon. A szakasz kulcsszava minden bizonnyal az „együtt” kifejezés. Az élők és a meghaltak együtt vitetnek fel, hogy mindannyian együtt legyenek az Úrral. Ez előtt egyik csoport sem volt ebben az értelemben az Úrral. A reménytelen gyászra való válasz az egész örökkévalóságon át tartó folyamatos közösség reménye.

Jon Paulien

327. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 31. fejezetéhez (október 31 – november 6.).

Természetünktől fogva önzőek vagyunk. Attól kezdve, hogy megszületünk, egészen addig, amíg Jézus elváltoztatja a szívünket, minden arról szól, hogy „én” és „az enyém”. Isten azonban magasabb minőségre hív minket. Olyan életstílusra hív el minket, ami teljesen szembemegy a világ mintájával.

Az emberek szerint, ha sikerre vágysz, mindig törekedj arra, hogy első legyél. Jézus szerint „a királyságomban az utolsók lesznek az elsők”. (Lásd Máté 20:16) Az emberek szerint, ha naggyá akarsz válni a világban, tarts meg, amit csak tudsz, magadnak. Jézus szerint, ha el akarsz jutni a királyságba, amit csak tudsz, adj oda másoknak. (Lásd Lukács 6:38)

Amikor Isten szavát tanulmányozzuk, azt fedezzük fel, hogy a „szeretet törvénye” valójában Isten uralkodásának az alapja. „Isten arra vágyik, hogy valamennyi teremtménye a szeretet szolgálatába álljon”, és ezt a szeretetet nem csak Ő maga felé szeretné, hanem egymás iránt is. Valójában az Isten iránti szeretetünket azzal mutatjuk ki, ahogyan szeretjük egymást és ahogyan bánunk egymással. És ennek a szeretetnek tükröződnie kell az imádságainkban is. Az imaéletünknek nem csak saját magunkról vagy a saját önző érdekeinkről kell szólnia. Mások javára kell irányulnia, a test hasznára, az elveszettek üdvösségére.

Ahogy tehát ennek a szép áhítatnak a végéhez közeledünk, vizsgáljuk meg a szívünket és kérdezzük meg: mi az indítékunk az imádságunk mögött? Természetesen a legelső vágyunk az kell legyen, hogy minél többet kapjunk Jézusból, hogy egyre jobban ismerjük meg Őt, és szeressük Őt. De ne álljunk meg itt. Kérdezzük meg, hogy mit adhatunk. Legyünk az Ő földi közbenjárói, kitöltvén az űrt a szükségben lévő világ felé.

Melody Mason

A Daring to Ask for More: Divine Keys to Answered Prayer c. könyv szerzője

Fordította Gősi Csaba

 

2 megjegyzés: