Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 29. fejezet 2281. nap
29. fejezet (4. rész) – AZ IMA KIVÁLTSÁGA
Az imában való kitartás szintén feltétele a meghallgatásnak. Mindig imádkoznunk kell, ha növekedni akarunk hitben és tapasztalatokban. Állhatatosaknak kell lennünk az imában (Róm 12:12), és vigyáznunk kell abban hálaadással (Kol 4:2). Péter így figyelmezteti a hívőket: „Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.” (1Pt 4:7) Pál apostol is int bennünket: „Imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Fil 4:6) Júdás levelében a következőket olvashatjuk: „Ti pedig, szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében.” (Júd 20–21) A szüntelen ima a léleknek Istennel való szakadatlan egyesülése; általa az Istentől jövő élet árad a mi életünkbe, az életünk tisztasága és szentsége viszont Istenhez kapcsol bennünket.
Szükséges kitartóan, szorgalmasan imádkoznunk; ne engedjük, hogy ebben bármi is gátoljon. Minden erőnket feszítsük meg, hogy szívünk Jézussal a közösséget fenntartsa. Keressük az alkalmakat az imára, bárhol kínálkozzék is. Azok, akik igazán törekszenek az Istennel való közösségre, rendszeresen felkeresik az imagyülekezéseket, mindenben eleget tesznek kötelezettségeiknek, és legkomolyabb buzgalommal igyekeznek az összes áldást elnyerni! Minden alkalmat felhasználnak, hogy rájuk ragyogjon a mennyei fény sugara.
Imádkozzunk a családi körben, de mindenekfelett nem szabad a titkon való imát sem elhanyagolnunk, mert ez lelkünk lehelete, élete. Lehetetlen, hogy lelkünk fejlődjék, ha az imát elhanyagoljuk. A családi légkörben és nyilvánosan mondott imák nem elegendők. Csendben és egyedüllétben öntsd ki szívedet; imád csak annak füléhez jusson el, aki azt meghallgatja. Egyetlen kíváncsi fül se hallja meg ezeket a kéréseket. A csendes magányban mentes a lélek az összes külső befolyástól, elsősorban az izgalomtól. Nyugodtan, de buzgón hatoljon fel imád Istenhez! Állandó és gyógyító lesz az a befolyás, mely Tőle árad, ki a titkokat látja, és füle mindig nyitva van azok részére, akik szívük mélyéből hozzá kiáltanak. Egyszerű, gyermeki hittel közösséget ápol a lélek Istennel, miáltal isteni fénysugarakat fogad magába, melyek erőt és kitartást kölcsönöznek a Sátán elleni küzdelemben. Isten a mi erősségünk örökkön-örökké!
Imádkozzatok kamráitokban; mindennapi munkátok és hivatásotok közben is gyakran emeljétek fel szíveteket Istenhez. Így járt Énok is Istennel. A jó illatú áldozathoz hasonlóan szállnak fel ezek az imák a kegyelem trónjához. Kinek szíve Istenben nyugszik, azt Sátán soha le nem győzheti.
Nincs idő és nincs hely, amely alkalmatlan volna az Istenhez való fohászkodásra. Mi sem gátolhat meg bennünket, hogy szívünket bensőséges imában Istenhez emeljük. Az utca zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk és kérhetjük Isten vezetését, miként Nehémiás is tette, amikor kérését Artaxerxes király elé tárta. Az Istennel való benső közösséget mindenütt ápolhatjuk. Szívünk ajtaja legyen mindig nyitva, és szüntelenül küldjük fel Jézushoz sóhajtásunkat: „Jöjj, és maradj szívemben mint mennyei vendég.”
Mai Bibliai szakasz: Filippi 1
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filippiekhez%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filippi%201&version=NT-HU
A Filippibeliekhez írott levelében Pál missziós beszámolót tart munkája előmeneteléről, és megköszöni a gyülekezetnek azt, hogy befogadták az evangéliumot, és hogy aktívan támogatták szolgálatát (5. vers).
Pál először Kr. u. 49-ben, második missziós útja alkalmából prédikált Filippiben. Ezt a levelét viszont akkor írta, amikor Kr.u. 60-ban vagy 61-ben Rómában börtönben volt, és arra várt, hogy megjelenjen a császár előtt. Házi fogságában szabadsága volt arra, hogy megossza az evangéliumot mindenkivel, aki meglátogatta őt (14. vers).
Annak ellenére, hogy börtönben íródott, az egész Filippi levél az örömre összpontosít. Az „öröm” kifejezés különböző formában 16-szor szerepel a levélben. Figyeljük meg különösképpen a 18. verset, ahol Pál kifejezi örömét abban, hogy az evangélium hirdettetik sanyarú körülményei ellenére is.
Tudok-e örülni akkor, amikor a körülményeim nem a legkedvezőbbek, vagy ami ennél is rosszabb, életveszélyesek? Mi történik az örömömmel, amikor hamisan megvádolnak, vagy üldöznek Jézusért, vagy az evangéliumért szenvedek? Tudsz-e örülni ilyen körülmények között? Egyeseknek közülünk könnyebb beszélni erről, mint megvalósítani. Miközben a boldogságnak lehet egy külső dimenziója, amely a külső körülményektől függ, belső örömet tudunk megtapasztalni akkor is, amikor a körülményeink kellemetlenek.
Pál azt üzeni a gyülekezetnek, hogy ne engedjék meg, hogy ezt az örömet bárki is ellopja. Abban is bizonyosak lehetünk, hogy bármivel is szembe kell nézzünk ma, Isten hűséges. Jézus Krisztus be fogja fejezni bennünk a megváltás munkáját, amelyet Isten elkezdett (6. vers). Nem vagyunk egyedül keresztény vándorutunkon. Micsoda bizonyosság!!!
Bárcsak elmondhatnánk Pállal együtt: „Nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség” (21. vers). Krisztus volt Pál állandó örömének a titka és forrása. Legyen Jézus a mi örömünk forrása is a mai napon!
Edward A. Appollis
325. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 29. fejezetéhez (október 17-24.).
Mennyire vagy szomjas? Emlékszem, amikor rettenetesen szükségem volt vízre a mexikói utam során. A szállodában, ahol megszálltam, elfogyott a szűrt víz, én pedig az egész napot porban és szmogban töltöttem, keményen dolgozva egy missziós projekt építkezésen. Estére alig tudtam beszélni, és rájöttem, hogy bajban vagyok. Szükségem volt vízre, de épp menekülteket látogattam meg a szomszédságban, ami építés alatt állt, és nem volt ivóvíz. Végül miközben éppen beszélgettem valakivel az ideiglenes otthona előtt, észrevettem a nyitott ajtón át, hogy van egy palackos vízadagoló automatája odabent. Gyakorlatilag könyörögtem neki innivalóért.
Ami történt, megváltoztatta az életemet. A férfi visszatért egy kancsóval és egy pohárral. Odaadta a poharat, és megtöltötte tiszta vízzel. Olyan szomjas voltam, hogy másodperceken belül kiürítettem a poharat. Odáig merészkedtem, hogy még egy teli pohárral kértem. Rám nézett, nevetett, és nekilátott megtölteni a poharamat. Amikor megtelt, tovább öntötte a vizet, amíg túl nem csordult, és a víz a földre nem csorgott. Megértettem, hogy azt akarja bemutatni, hogy a készletei korlátlanok, és én bármennyit kérhetek, amennyire csak szükségem van.
Abban a pillanatban rájöttem, hogy ugyanígy van Istennel is. „Azok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, és szívük mélyéből vágyakoznak Isten után, biztosak lehetnek, hogy Isten megelégíti őket. De a szívnek nyitva kell lennie Isten Lelkének befolyása előtt, hogy az isteni áldásokat befogadhassa.” Az imádság 282.1
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés