2021. október 1., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 1 - PÉNTEK - 2 Korintus 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 26. fejezet 2262. nap

26. fejezet (6. rész) – HAMIS IMÁK

A száraz, idejétmúlt imák senkinek sem segítenek. – A gyülekezet rászorul azok üdítő, életerős lelki életére, akik szokás szerint meghitt közösségben élnek Istennel. A száraz, áporodott bizonyságtételek és imák, ha Krisztus nem nyilvánul meg bennük, nem segítik az embereket. Aki Isten gyermekének vallja magát, ha telve volna hittel, világossággal és élettel, mily csodás tanúság lenne azok számára, akik az igazságot hallgatják! Hány lelket nyerhetnének meg Krisztusnak! – Bizonyságtételek 6. kötet, 64. o.

A menny minden kincse Jézusra volt bízva, hogy megoszthassa azokat szorgalmas, kitartó keresőivel. „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul.” (1Kor 1:30) Mégis sokak imái annyira külsőségesek, hogy semmi jóra való befolyással nem bírnak. Nem terjesztik az élet illatát.

Ha a tanárok megalázkodnának szívükben Isten előtt, és tudatosulna bennük, hogy mekkora felelősséget vállaltak azzal, hogy erre és a jövendő örök életre nevelik a gyermekeket, azonnal gyökeres változás mutatkozna meg életükben. Imáik nem lennének élettelenek, szárazak, hanem teljes komolysággal fohászkodnának, mint akik érzik, hogy veszélyben vannak. – Tanácsok szülőknek, nevelőknek és tanulóknak, 371–372. o.

Ne az önzés határozza meg az imáinkat! – Imádságainkat ne önző vágyak ihlessék. Isten arra ösztönöz, hogy azokat az ajándékokat válasszuk, amelyek Őt dicsőítik. Azt szeretné, ha inkább a mennyei dolgokat választjuk, nem a földieket. Feltárja előttünk a mennyei kereskedelem lehetőségeit és előnyeit: bátorítja legmagasabb céljaink elérését, legértékesebb kincsünk biztonságba helyezését. Amikor világi javai szertefoszlanak, a hívő boldog lehet, hogy elévülhetetlen mennyei kinccsel rendelkezik, amelyet semmilyen földi katasztrófa nem semmisíthet meg. – Isten fiai és leányai, 188. o.

Az igazi és a hamis imádság közti ellentét. – A szegény vámszedő, aki így imádkozott: „Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!” (Lk 18:13), nagyon gonosznak tekinthette magát, és mások szintén ily színben látták; de beismerte nyomorát és ínségét. Bűneinek és gyalázatának terhét Isten elé vitte, és bocsánatért esedezett. Szíve tárva volt, hogy Isten Lelke elvégezhesse benne kegyelmi munkáját és megszabadítsa a bűn hatalmától. A büszke és önigazult farizeus imája ellenben azt mutatta, hogy szíve zárva volt a Szentlélek be folyása előtt. Miután Istentől eltávolodott, fogalma sem volt arról, hogy az isteni tökéletességhez és szentséghez viszonyítva milyen szennyes volt saját jelleme. Mivel semmi szükséget nem érzett, nem is nyert el semmit. – Jézushoz vezető út, 30–31. o.

 

Mai Bibliai szakasz: 2 Korintus 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%207&version=NT-HU

A hetedik fejezet elején Pál apostol védelmébe veszi apostoli szolgálatát. Felhívást intéz az olvasókhoz: „tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket” (1. vers). Továbbá emlékezteti őket, hogy mik a helyes cselekedetek (2b vers), és ezeket a gyülekezet és közte levő szoros kapcsolatukból fakadóan osztja meg (3. vers) illetve reményét és bátorítását fejezi ki a gyülekezet felé (4. vers). 

A fejezet további részében (5-16. versekig) Pál visszatér a fő gondolathoz, miszerint miért változtatta meg az utazási tervét. (Ez az útiterv változás vezetett a korinthusi gyülekezet tagjaival való konfliktushoz.) A levél ezen része igazán személyes, és az előző levelének érzelmi hatásához vezet vissza. „Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom” (8. vers). Ez az összeütközés vezethetett el ahhoz a lehetőséghez, hogy emberek szíve és élete változzanak meg (9. vers). 

A bűnbánat az a cselekedet, mely a bűntől való elfordulást mutatja. „Mert Isten szerint szomorodtatok meg” mondja Pál, és „az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez” (7-8. vers – új prot. ford.).

Tehát hogyan kezeljünk valakit, aki bűnt követett el? A második levélben Pál nem nevesíti azt a személyt, aki bűnt követett el. Korábban emlékeztette a korinthusiakat, hogy bocsássanak meg ennek a személynek (2Kor 2:5-8). Ellen White figyelmeztet minket, hogy keresztényként felelősségünk van abban, hogy kerüljük a kritikus magatartást: „Nagyon könnyű mások hibáiról és tévedéseiről beszélni, és általánosságban kárhoztatni ezt vagy azt a viselkedésformát, de belegondoltunk már abba, hogy ez valójában az ellenség módszere? … Vajon mennyi nyugalmat, békességet és boldogságot találtunk már abban, hogy testvéreink kevésbé kívánatos tulajdonságain rágódtunk? … Nem az történt inkább, hogy hitünk gyengült, tisztánlátásunk csökkent, lelkünk pedig egyre inkább híjával volt Isten kegyelmének?” (48. Levél, 1893). 

Pál saját maga állít fel példát azzal, hogy próbál bátorítani (13. vers). A helyes és jó cselekedetek mutatják, hogy a hitük tényleg valódi. „Örülök” – mondja Pál –, „hogy mindenképen bízhatom bennetek” (16. vers). 

Michael W. Campbell

322. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 26. fejezetéhez (szeptember 26 – október 2.).

Rájöttél-e már arra, hogy az alázatosság és engedelmesség az imádság lényegi része? Attól még Isten elé járulhatunk, ahogyan vagyunk, és megkérhetjük Őt, hogy újítsa meg a szívünket és az elménket az Ő Lelke által. Ha azonban ragaszkodunk a mi lázadó akaratunkhoz, és arra kérjük Istent, hogy hagyja jóvá az Ő Igéjével egyáltalán nem egyező terveinket, az Istennek nem tetsző és lehetőséget ad Sátánnak, hogy hamis tapasztalattal tévesszen meg minket.

Íme egy idézet:

„Habár tudatában vannak Isten legkategorikusabb parancsainak, az emberek mégis saját hajlamaikat követik, majd veszik a bátorságot, és arra kérik, engedje meg, hogy kifejezett akarata ellen cselekedjenek. Istennek nem tetszenek az ilyen imák. Sátán melléjük szegődik, akárcsak Éva mellé az Édenkertben, és lenyűgözi elméjüket, ők pedig olyan érzést tapasztalnak meg, amelyet Istentől származónak, utolérhetetlenül csodálatosnak könyvelnek el.”

Kijózanító szavak ezek! Járuljunk Isten elé szent, tiszteletteli bátorsággal, de sosem elbizakodva.

Cindy Tutsch

RevivalandReformation.org blogszerkesztő

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: