Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 30. fejezet 2285. nap
30. fejezet (1. rész) – A MIATYÁNK
„TI AZÉRT ÍGY IMÁDKOZZATOK!” (MT 6:9)
Megváltónk kétszer mondta el az Úr imáját: első ízben a Hegyibeszédben a sokaságnak, majd néhány hónappal később ismét, csak a tanítványoknak.
A tanítványok rövid ideig távol voltak Uruktól, és amikor viszszatértek, imába merülve találták Őt. Jézus látszólag nem vette észre a jelenlétüket, és hangosan tovább imádkozott. Arcát mennyei fény ragyogta be. Mintha a láthatatlan Isten jelenlétében lett volna, szavaiban pedig erő, hatalom volt, mint annak szavaiban, aki Istennel beszél.
Krisztus imája mélyen megérintette a tanítványok szívét. Jézussal együtt járva felfigyeltek arra, hogy az Üdvözítő milyen gyakran tölt hosszú órákat az Atyjával való közösségben. Napjait a körülötte sürgő sokaság szolgálatával és a rabbik veszedelmes álokoskodásainak leleplezésével töltötte. Ez a szakadatlan túlfeszítettség teljesen kimerítette, olyannyira, hogy anyja és a tanítványok is attól tartottak, hogy mindez az életébe kerül majd. Mégis, amikor a kimerítő napokat követő, imában eltöltött órák után visszatért, észrevették, hogy arcán béke ül, és érezték, hogy felfrissült. Reggelről reggelre, az Istennel töltött idő után visszatérve magával hozta az emberek számára a menny világosságát. A tanítványok az idő múltával felismerték, hogy Krisztus szavainak és cselekedeteinek ereje az ima óráival függ össze.
Most, amint könyörgését hallgatták, szívük csodálattal és alázattal telt meg. Amikor befejezte imáját, a tanítványok szükségletüket mélységesen átérezve kiáltottak fel: „Urunk, taníts minket imádkozni!” (Lk 11:1)
Jézus nem tanította őket új imára. Azt ismételte el nekik, amire már előbb is tanította őket, mintha csak azt mondta volna: „Meg kell értenetek, amit már elmondtam. Mély jelentőségű, még nem értitek.”
Az Üdvözítő mégsem korlátozza imáinkat csupán ezekre a szavakra. Ő, aki egy az emberiséggel, olyan egyszerű szavakkal mondja el eszményi imáját, hogy a kisgyermek is felfoghatja, mégis olyan tartalmas, hogy a szavak jelentőségét a legkiválóbb elmék sem tudják teljesen megérteni. Az Úr arra tanít, hogy hálaadással járuljunk Isten elé, tárjuk fel kéréseinket, valljuk be bűneinket, és kérjük kegyelmét – ígéretei szerint.
„ÍGY IMÁDKOZZATOK: MI ATYÁNK…” (MT 6:9)
Jézus arra tanít, hogy mi is Atyánknak nevezzük Istent, az Ő Atyját. Nem szégyell testvéreinek hívni bennünket. Megváltónk szíve olyan készséges, annyira vágyik rá, hogy befogadhasson minket Isten családjába, hogy már az Istenhez közelítésünk első szavaiba beleszövi a mennyhez fűződő kapcsolatunk biztosítékát: „Mi Atyánk…”
Így jelenti ki a csodálatos igazságot, amely annyira bátorító és megnyugtató: Isten minket is úgy szeret, mint Fiát. Krisztus így imádkozott a tanítványaiért: „Szeretted őket, amiként engem szerettél.” (Jn 17:23)
A világot – amelyet Sátán a magáénak mond, s amely fölött kegyetlen kényúrként uralkodik – Isten Fia szeretetével veszi körül, és egyetlen fontos lépéssel ismét Isten uralma alá helyezi. Az el nem bukott világok megszámlálhatatlan serege dicsőítő énekeket zengett Istennek és a Báránynak, amikor ezt a győzelmet kivívta. Örvendeztek, hogy a bukott emberiség előtt megnyílt az üdvösség útja, és az Úr megváltja a földet a bűn átkától. Mennyivel inkább örvendezniük kell azoknak, akik ebben a csodálatos szeretetben részesülnek!
Hogyan kételkedhetünk, hogyan veszíthetjük el bizonyosságunkat, hogyan is érezhetjük hát, hogy árvák vagyunk? Jézus a törvényszegők javára vette magára az emberi természetet, azért lett hozzánk hasonló, hogy mi majd örök békének és biztonságnak örülhessünk. Védőügyvédünk van a mennyben, és aki személyes Üdvözítőjének fogadja el Őt, nem marad árván, hogy önmaga hordozza bűnei terhét.
„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk.” „Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.” „Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvaló lesz, hasonlóvá leszünk Őhozzá, mert meg fogjuk látni, amint van.” (Róm 8:17; 1Jn 3:2)
Mai Bibliai szakasz: Kolossé 1
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Koloss%C3%A9iakhoz%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Koloss%C3%A9%201&version=NT-HU
Véleményed szerint ki a legfontosabb személy abban a városban, ahol élsz? Vagy éppen a megyédben, vagy az egész országban? Ki a legfontosabb személy az egész világon? Mi alapján döntenéd el, hogy ki a legfontosabb? Milyen tulajdonságok és értékek tesznek valakit igazán jelenős személyiséggé? A rangjuk, a vagyonuk, vagy valami rendkívüli dolog, amit megtettek a városodért, a megyédért, az országodért, vagy a világért? Még egy kérdés: Ha egy ilyen fontos ember személyes érdeklődést mutatna irántad, mit éreznél, mit jelentene ez számodra?
A Kolossébeliekhez írott levél 1. fejezetében Pál apostol azt a személyt mutatja be, aki a lehető legmagasabb pozíciót tölti be az egész világegyetemben, akinek a legnagyobb a vagyona, és valami olyan különleges dolgot tett, aminek a hatása a mai napig érezhető a Mennyben és a Földön, és aki olyan közel akar lenni hozzád, amennyire csak lehetséges.
Mielőtt felsorolná a világegyetem legfontosabb Személyének tulajdonságait, és beszélne az irántunk tanúsított megfoghatatlan figyelméről, Pál bátorító sorokat intéz a Kolossébeli hívőkhöz. Elismeri hitüket, szeretetüket és reménységüket, majd tudatja velük, hogy imádkozik értük (3-1 vers). Emlékezteti őket, hogy Krisztus vére által megszabadultak a sötétség hatalmától, és átvitettek az Isten Fiának országába (13-14. vers).
Pál ezután Jézus Krisztus személyének egyetemes jelentőségére irányítja a figyelmet. Krisztus felette áll minden teremtménynek, és az Atya Istennel teljességgel azonos személyként nyilatkoztatja ki Őt (15. vers). Ő teremtett és birtokol mindent, láthatót és láthatatlant egyaránt (16. vers). Létezett mielőtt bármi megteremtetett – „Ő előbb volt mindennél”, és Ő tart mindent egyben – „minden Ő benne áll fenn” (17. vers). Nem pusztán emberek vezetik az Egyházat. Ő maga – mint az Egyetlenegy, Aki kiérdemelte mindenekben az elsőséget – vezeti az Egyházat (18. vers). Ő egészen Isten, és kereszthalála által emberek megbékülhetnek Istennel, és mint maradéktalanul szentek és hibátlanok jelenhetnek meg Őelőtte, ha mozdíthatatlan elkötelezettséggel mindvégig hűségesek maradnak Hozzá (19-23. vers).
Ezután Pál egy dicsőséges titkot is feltár. Ez a végtelen hatalomnak, gazdagságnak és szüntelen tevékenységnek örök Istene bennünk akar élni. (7. vers). A világegyetem legfontosabb személye figyelmet tanúsít irántunk, és olyan közel szeretne lenni, amennyire csak lehetséges, mindazokhoz, akiket vérén megváltott.
Milyen sokat jelent ez ma számodra?
Kenneth Norton
326. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 30. fejezetéhez (október 24-30.).
A "Ne égesd a gyertyát mindkét végén" kifejezést használjuk arra, aki oktalanul pazarolja életenergiáját. Ez arra utal, hogy mindannyiunknak véges energiakészlete van, amelyet az életünk során elhasználhatunk. Ez beleillik a humanista szemléletbe, amit megszoktunk; megszületsz, leéled a 70 évedet, vagy annál egy kicsit többet, aztán meghalsz. Valójában azonban az örökkévalóságra lettünk tervezve, ami végtelen.
Ahhoz, hogy mint véges lények az örökkévalóságon át élni tudjunk, egy teljes átalakulásra van szükségünk. Addig viszont szükségünk van egy állandó energiaforrásra és egy feltöltődési lehetőségre. Az étel, a víz és a pihenés kielégíti ezeket a fizikai szükségleteket, de hogyan töltődünk fel lelkileg?
Jézus tudta, hogy a válasz erre az Istennel való közösség. Amikor Jézus „a kimerítő napokat követő, imában eltöltött órák után visszatért, [290] észrevették, hogy arcán béke ül, és érezték, hogy felfrissült. Reggelről reggelre, az Istennel töltött idő után visszatérve magával hozta az emberek számára a menny világosságát.”
Csak az imádság és a közösség által tudunk értelmet adni azoknak a dolgoknak, amelyek a fáradságos napunk során történnek. Szánj időt minden nap arra, hogy leválj a világról, és csatlakozz mennyei töltődhöz, mert Ő „gondol szükségleteinkre, és szeretete, irgalmassága, kegyelme szakadatlanul árad, hogy betöltse ezeket.”
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése