ÚJ KÖNYVET OLVASUNK: Olvasd te is velünk a NAGY KÜZDELEM című könyvet. Az olvasmány második részében találod a napokra osztott részt. Hetente egy fejezetet olvasunk.
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Nehémiás 12 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Nehemi%C3%A1s%2012&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Neh%C3%A9mi%C3%A1s%2012&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten minden segítséget megad a vele való kapcsolat védelméhez. Talán elcsodálkozunk azon, hogy miért volt szükség olyan sok lévita és pap alkalmazására. Isten az ő szolgálatuk által építette a kapcsolatot közte és népe közt. A papok és a léviták e kapcsolat erősítésével foglalkoztak. Isten szemében ők a legfontosabb pozíciót töltik be; ők végzik a legfontosabb feladatot. Isten tudja, hogy milyen fontos ez a kapcsolat ezért ma is minden segítséget megad ahhoz, hogy az emberek beteljesítő, örömteli kapcsolatban legyen vele, és élvezzék ennek minden áldását.
2. Isten számára fontos szerettei védelme. A város kőfalai Jeruzsálem védelmét és biztonságát jelentette, ezért megteremtette azok felépítésének feltételeit, védelmezte őket az építés alatt, hatékonnyá tette munkájukat és áldása nyugodott rajta. Egy dolog maradt hátra, a felszentelés, amivel megpecsételte a munka befejezését. Mert Isten amit elkezd, azt be is fejezi.
3. Énekléssel lett teljes a várfalak felépítése. A várfalakat énekesek és zenészek felvonulásával és szolgálatával szentelték fel. Az ének szerepe nem csupán annyi volt, hogy ünnepélyessé tegye az alkalmat. Izrael történelmét tanulmányozva látjuk, hogy a nagy küzdelem győzelemre jutásában fontos szerepe van az éneknek. Az énekeseknek azt kellett énekelni, hogy jó az Úr, örökké tart kegyelme és szeretete. Ezt az éneket kell meghallani mindenkinek és ennek az ismeretét kell a világ minden emberéhez elvinni. Isten nemsokára felszenteli a mennyei Jeruzsálemet, amikor a világ megváltottai együtt fogjuk énekelni, hogy jó az Isten. Ezzel befejeződik (a mennyei) Jeruzsálem felépítése és népe örök biztonságban lesz.
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 1. fejezet
1. fejezet – JERUZSÁLEM PUSZTULÁSA (3. rész)
Ezer évvel előbb a zsoltáríró azért a kegyért dicsőítette Istent, hogy Izrael szent templomát választotta lakóhelyéül: „Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban." „A Juda törzsét válaszfa: a Sion hegyét, amelyet szeretett. És megépíté szent helyét, mint egy magas várat" (Zsolt 76:3; 78:68-69). Az első templomot Izrael történelmének legvirágzóbb korszakában emelték. Dávid király e célra temérdek kincset gyűjtött össze. Az építkezés Isten tervei alapján történt (1Krón 28:12.19). A munkát pedig Izrael legbölcsebb királya, Salamon fejezte be. Ez a templom volt a legnagyszerűbb épület, amelyet a világ valaha is látott. Az Úr mégis ezt mondatta Aggeus prófétával a második templomról: „nagyobb lészen a második háznak dicsősége az elsőnél". „Megindítok minden népet, és eljön, akit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura" (Agg 2:9.7).
Nabukodonozor elpusztította a templomot, és Krisztus születése előtt mintegy ötszáz évvel újjáépítette egy olyan nép, amely egy emberöltőn át tartó fogság után visszatért a feldúlt. szinte lakatlan országba. A köztük levő idős emberek, akik látták Salamon templomának dicsőségét, azt siratták az új épület alapkőletételénél, hogy az messze el fog maradni az első mögött. Érzéseiket a próféta hatásosan ecseteli: „Ki van még életben köztetek, aki látta ezt a házat az ő első dicsőségében?... Avagy nem olyan-é ez a ti szemetekben, mintha semmi volna?" (Agg 2:3; Ezsd 3:12). De az Úr ekkor azt üzente nekik, hogy az újabb ház dicsősége nagyobb lesz, mint az egykorié.
A második templom azonban nem ért fel az első pompájával; Isten jelenlétének az első templomban látott jelei sem szentelték meg. Nem mutatkozott meg természetfölötti erő, hogy megpecsételje felszentelését. A dicsőség felhője sem töltötte be az újonnan emelt templomot. Nem szállt alá tűz az égből, hogy megeméssze az oltárra helyezett áldozatot. A sekina (dicsőség) nem jelent meg többé a kérubok között a szentek szentjében. A frigyládát, a kegyelem királyi székét és a bizonyság tábláit nem lehetett ott látni. Mennyei hang nem tájékoztatta a kérdezősködő papot Jahve akaratáról.
Századokon át a zsidók hiába próbálták bizonyítani, miként teljesedett Isten ígérete, amelyet Aggeus által adott. Elvakította őket a gőg és hitetlenség, és nem fogták fel a próféta szavainak igazi értelmét. A második templomot nem Jahve dicsőségének felhője tisztelte meg, hanem annak a jelenléte, akiben az Istenségnek egész teljessége lakozott testileg - aki maga volt a testben megjelent Isten. Amikor a Názáreti tanított és gyógyított a szent udvarokban, a „Népek Vágya" jött el templomába. Krisztus jelenléte - és csakis az Ő jelenléte - tette a második templomot az elsőnél dicsőbbé. Izrael azonban eltaszította magától a menny ajándékát. A dicsőség örökre eltávozott a templomból, ezzel az alázatos tanítóval együtt, aki azon a napon kilépett az arany kapun. Beteljesültek a Megváltó szavai: "Pusztán hagyatik néktek a ti házatok" (Mt 23:38).
A tanítványok félelemmel vegyes csodálkozással hallgatták Krisztus jövendölését a templom lerombolásáról, és szerették volna jobban megérteni, mit jelentenek szavai. Több mint negyven éven át sok-sok kincset, munkát, építészeti szaktudást fordítottak a templom pompájának emelésére, Nagy Heródes bőven adott erre a célra római vagyont és zsidó kincset, sőt még a világ császára is gazdagította ajándékaival. Szinte mesébe illő méretű, súlyos fehér márványtömböket építettek be a templomba, amelyek erre a célra érkeztek Rómából. A tanítványok ezekre a kövekre hívták fel Mesterük figyelmét, amikor ezt mondták: „Nézd, milyen kövek, és milyen épületek! " (Mk 13:1)
Jézus válasza ünnepélyes és lesújtó volt: „Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik" (Mt 24:2).
Jézus tanítványai Jeruzsálem lerombolásával kapcsolták össze azokat az eseményeket, amelyek a földi dicsőséggel körülvett Krisztus személyes megjelenését fogják kísérni: az egyetemes birodalom trónjának elfoglalását, a konok zsidók megbüntetését és a római iga letörését. Az Úr megmondta nekik, hogy eljön másodszor is. Ezért, amikor Jeruzsálem megítéléséről beszélt, a tanítványok erre a jövetelre gondoltak. És amikor az Olajfák-hegyén körülvették a Megváltót, megkérdezték: „Mikor lesznek meg ezek? És micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?" (3. vers).
Isten irgalmasan eltakarta a jövőt a tanítványok elől. Ha akkor teljesen felfogták volna azt a két rettenetes dolgot: a Megváltó szenvedését és halálát, valamint városuk és templomuk elpusztulását - porig sújtotta volna őket a rémület. Krisztus csak a vázát adta meg azoknak a kiemelkedő eseményeknek, amelyek a történelem lezárulása előtt bekövetkeznek. Szavait akkor nem értették meg teljesen; de később fény derült rájuk, mert népének szüksége van a bennük rejlő eligazításra. A prófécia, amit Krisztus mondott, kettős jelentéstartalmú volt.
Miközben előrevetítette Jeruzsálem pusztulásának az árnyékát, az utolsó súlyos napok félelmetes eseményeit is jelezte.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés