Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jób 5 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b%205&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b%205&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten az egyetlen, aki segíteni tud. Elifáz felteszi a kérdést, hogy ha kiált az ember, felel-e neki valaki? Lehet, hogy az érzéketlen embereknél nem talál meghallgatásra az ember, de Isten azt ígérte, hogy Ő mindenképpen válaszol. Lehet, hogy nem akkor és úgy, ahogy azt elképzeli, de Isten nem süket, amikor Hozzá kiáltunk. Nem érzéketlen a fájdalmainkra. Nem közömbös érzéseinkre.
2. Isten méltó a mi bizalmunkra. Elifáz ezt helyesen mondja és tanácsolja Jóbnak. A gond csak az, hogy figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy Jób már Istenhez folyamodott és rábízta ügyét.
3. Lehet szépen beszélni Istenről, de tévesen. Elifáznak igaza van, hogy Isten bekötöz, de nincs igaza abban, hogy Isten megsebez. Isten nem bánt és nem sebez meg senkit. Sátán az, aki megsebzi az embert, Isten pedig az, aki bekötözi és gyógyítja ezeket a sebeket.
4. Isten véd és megsegít. Bízhatunk Benne, de ez nem jelenti azt, hogy Isten barátaival soha semmi rossz nem történik. Időnként a legrosszabb is megtörténik. Jézus visszajövetele előtt rossz dolgok és tragédiák éppúgy történhetnek az igazakkal, mint a gonoszokkal, viszont Isten különleges erőt ad azoknak, akik Benne bíznak.
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 3. fejezet
3. fejezet – A HITEHAGYÁS (8. rész)
A csalatkozhatatlanság e védelmezőjének zsarnokságát nagyszerűen illusztrálja az a történet, amelyből megtudjuk, miként bánt a pápa IV. Henrik német császárral. A pápa kiátkozta és trónjától megfosztotta ezt az uralkodót, mivel olyan merész volt, hogy a pápa tekintélyét semmibe vette. Henrik, megrémülve fejedelmei hűtlenségétől és fenyegetéseitől, akik a pápai rendelkezés nyomán fellázadtak ellene, szükségesnek látta, hogy megbéküljön Rómával. Feleségének és egyik hűséges szolgájának kíséretében a tél közepén átkelt az Alpokon, hogy megalázkodjék a pápa előtt. Henriket, amikor megérkezett a palotához, ahova Gergely visszavonult, kísérőitől megfosztva egy külső udvarba vezették, és ott a kemény téli hidegben fedetlen fővel, mezítláb, szánalmas öltözékben várta, hogy a pápa maga elé bocsássa. A pápa csak háromnapi böjt és a gyónás után kegyeskedett megbocsátani neki. De Henrik még így sem vehette vissza uralkodási jelvényeit, és nem gyakorolhatta császári hatalmát addig, amíg a pápa erre engedélyt nem adott. Gergely pedig diadalittasan azzal hencegett, hogy kötelessége letörni a királyok gőgjét. Micsoda éles ellentét van e dölyfös főpap pöffeszkedő büszkesége és annak a Krisztusnak a szelídsége és alázatossága között, aki szívünk ajtajánál bebocsátást kér, hogy bocsánatot, békét hozva beléphessen, és aki így tanította tanítványait: "Aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok" (Mt 20 : 27) .
Az egymást követő századok Róma egyre több tévtanításának voltak tanúi. A pogány filozófusok tanításai már a pápaság megalakulása előtt figyelmet keltettek, és befolyást gyakoroltak az egyházra. Sokan, akik névlegesen megtértek, még mindig ragaszkodtak pogány filozófiájuk tanításaihoz, és nemcsak ők maguk tanulmányozták továbbra is, hanem másokat is ösztönöztek rá, hogy így befolyásukat kiterjeszthessék a pogányokra. Ekképpen súlyos tévedéseket vittek be a keresztény vallásba. Kiemelkedő volt ezek között az ember természetes halhatatlanságában és a halál utáni öntudatos állapotban való hit. Róma ezzel a tantétellel alapozta meg a szentek segítségül hívásának és Szűz Mária imádásának tanát. Ebből származik az az eretnekség is, amely szerint a megátalkodottak örökké gyötrődni fognak. Ez a tanítás már korán bekerült a pápai tanok közé.
Így elkészült az út annak a másik pogány koholmánynak a bevezetéséhez is, amelyet Róma purgatóriumnak nevez, és a hiszékeny, babonás tömegek rémítgetésére használ. Ezzel az eretnekséggel alapozta meg azt az állítását, hogy van egy kínzóhely, ahol azok, akik nem szolgáltak rá az örök kárhozatra, addig szenvednek a bűneik miatt, amíg meg nem tisztulnak, és bebocsátást nem kapnak a mennybe.
Ámen ✝️🙏🏽
VálaszTörlés