Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jób 4 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b%204&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b%204&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istennek időnként vannak „fizetetlen prókátorai,” akik többet ártanak, mint használnak. Bár Elifáz úgy gondolja, hogy Isten ügyében szorgoskodik, olyan feladatot vállal magára, amivel nem Isten bízta meg. Az az ember, aki hét napig együttérzést tanúsított Jób szenvedései iránt, most átvált, érzéketlen támadóvá és vádolóvá válik, amivel nem segíti Jóbot, hanem inkább megnehezíti helyzetét és szenvedéseit. Vigasztalóból és bátorítóból a megpróbáltatás eszközévé lesz. Ma is vannak Istennek önjelölt munkásai, akiket nem Isten küld, akik sok szenvedést és bánatot okoznak másoknak.
2. Lehet igaz Isten előtt a halandó. Elifáz kérdésként teszi fel ezt, de a válasz nem az, amire ő gondol. Az ő válasza az, hogy nem, még a mennyei angyalok sem azok. Viszont maga Isten jelenti ki Jóbról, a halandóról, hogy „igaz, istenfélő és bűngyűlölő.” Isten ajándékának és gondoskodásának, Jézus áldozatának köszönhetően, igenis, lehet igaz a halandó Isten előtt. Ez az evangélium jó híre.
3. Isten nem bíz meg senkit a mások feletti ítélet kimondásával. Elifáz ítéletet mond Jóbra anélkül, hogy belelátna a szívébe, anélkül, hogy látná, mi történik a láthatatlan világban, anékül, hogy ismerné az ügy minden részletét.
4. Isten elveit ki lehet csavarni és rosszkor lehet idézni. Elifáz idézi azt az elvet, hogy „ki mit vet, azt fogja aratni.” Az elv helyes és igaz, csak nem erre az esetre. A Biblia azt mondja, hogy a bolond is tud nagy igazságokat mondani, csak nem a megfelelő helyzeteben, így az bolondsággá válik. Ez történt Elifázzal is. És ezért kell nagyon óvatosaknak lennünk a nagy igazságok idézgetésévél, mert megeshet, hogy nem a megfelelő esetre idézzük, és az is, hogy segítség helyett inkább fejbe verjük azzal a másikat.
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 3. fejezet
3. fejezet – A HITEHAGYÁS (7. rész)
Azt a néhány hűségest, aki az igazi fundamentumra épített (lKor 3:10-11) elbizonytalanította és hátráltatta a munkát gátló hamis tanítás. Egyesek szívesen mondogatták ugyanazt, mint Jeruzsálem falának építői Nehémiás korában: "Fogytán van ereje a teherhordónak, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni" (Neh 4:10). Elcsigázva az üldözés, megtévesztés, romlottság és minden egyéb akadály elleni folytonos harctól, amit Sátán a haladás fékezésére kigondolt, a hűséges építők közül is néhányan elcsüggedtek. A békesség kedvéért, valamint vagyonuk és életük biztonsága érdekében leléptek az igazi fundamentumról. Mások azonban, nem félve ellenségeik támadásaitól, bátran kijelentették: "Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek! " (14. v.) És folytatták a munkát. Mindegyikük oldalán ott volt a kard (Ef 6: 17).
Minden korban ugyanez a gyűlölködő, az igazsággal szemben álló lelkület fűtötte Isten ellenségeit. De Isten szolgáinak ébereknek és kitartóknak kell lenniük. Krisztus szavai, amelyeket az első tanítványokhoz intézett, követőinek az idők végén is szólnak: "Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!" (Mk 13:37).
Mintha a sötétség egyre jobban sűrűsödött volna. A képimádás általánossá vált. Gyertyákat égettek a képek, a szobrok előtt, és imádkoztak hozzájuk. Elterjedtek a legképtelenebb és legbabonásabb szokások. Az embereket annyira hatalmába kerítette a babona, hogy a józan észre már nem hallgattak. Maguk a papok és püspökök is élvhajhászók, érzékiek és romlottak voltak. A nép pedig, amely tőlük várt eligazítást, óhatatlanul tudatlanságba és erkölcsi romlottságba süllyedt.
A pápai hatalom növelésére a XIV, században VII. Gergely pápa egy újabb lépést tett: kihirdette, hogy a római egyház tökéletes. Közzétett tételei egyikében kijelentette, hogy a Szentírás szerint az egyház soha nem tévedett, és soha nem is fog tévedni. De ezt az állítást szentírási bizonyítékok nem kísérték. Az önhitt főpap arra is jogot formált, hogy császárokat eltávolítson. Kijelentette, hogy egyetlen határozatát sem változtathatja meg senki, neki viszont joga van mások döntéseit megváltoztatni.'
Ámen ✝️🙏🏽
VálaszTörlés