Higgyetek az Ő prófétáinak - március 7 - KEDD - Nehémiás 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Nehémiás 4 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Nehemi%C3%A1s%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Neh%C3%A9mi%C3%A1s%204&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten az elnyomottak, a kisemmizettek Istene. Isten mindig az elnyomottak mellé áll. Az elnyomónak sosincs igaza. Istent bántja mindenféle elnyomás, de különösképpen az, amikor gyermekei egymást zsákmányolják ki és egymást nyomják el.  

2.    Isten megsegíti azokat, akik az elnyomás ellen fellépnek. Isten Nehémiás mellé állt, amikor az felszólalt a kizsákmányolás ellen. A nép megesküdött, hogy többé nem tesznek ilyet és visszaadják, amit így jogtalanul és kegyetlenül elvettek. Ehhez isteni csoda kellett. A történelem azt mutatja, hogy ez nem ment mindig ilyen könnyen. Gyakran évek, évtizedek, sőt századok kellettek ahhoz, hogy a kizsákmányolás alábbhagyjon. Sőt, mi több, nem is mondhatjuk el, hogy bármikor is megszűnt volna.  

3.    Isten ad, az ember kizsákmányol. A bűnös emberi természet velejárója a kizsákmányolás, ami akkor fog megszűnni teljesen, amikor Jézus eljön, és mindent helyreállít. Addig is Isten népének tükröznie kell Isten jellemét, aki ad, és aki senkit sem zsákmányol ki. Míg a világban dúl a kizsákmányolás, Isten népe között nemcsak nem létezik, hanem az ellenkezője valósul meg: egymás megsegítése, az adás és az áldozatkészség.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 20. fejezet

20. fejezet – A SZENTEK ÖRÖKSÉGE (10. rész)

Az Atya és Fiú közössége

Isten népének kiváltsága lesz, hogy szabadon érintkezhet az Atyával és a Fiúval… Színről színre látjuk majd őket, és nem lesz köztünk a dicsőség fényét eltompító fátyol (GC, 1911, 676–677. o.).

Örökre vele leszünk, és örvendezünk drága orcája fényének. Szívem nagyot dobban örömében, amikor a biztató kilátásra gondolok! (HP, 1856, 352. o.).

Ott van a menny, ahol Jézus Krisztus él az őt szeretők társaságában (Ms, 1897, 41.).

Szoros és gyengéd kapcsolat fűzi össze Istent és a feltámadt szenteket (DA, 1898, 606. o.).

A Megváltó lábaihoz letéve a koronát, amit Ő helyezett a fejünkre, és arany hárfáinkat megérintve az egész mennyet betöltjük annak dicsőségével, aki a trónon ül (8T, 1904, 254. o.).

Ha ebben az életben hűségesek Istenhez, végül „meglátják az Ő orcáját; és az Ő neve homlokukon lesz” (Jel 22:4). Mi a menny boldogsága, ha nem az, hogy Istent meglátjuk? Mi lehetne nagyobb öröm a Krisztus kegyelme által megváltott bűnös számára, mint meglátni az Úr arcát, és Atyaként ismerni őt? (8T, 1904, 268. o.).

Az angyalok és a hűségesek társaságában

A megváltott ember a saját életén keresztül érti meg az angyalok szolgálatát. Az angyal, aki őrizője volt az első pillanattól fogva, aki lépéseit figyelte, és befedezte fejét a veszedelem napján, aki vele volt a halál árnyékának völgyében és megjelölte nyughelyét – elsőként üdvözöli őt a feltámadás hajnalán. Milyen csodálatos lesz vele beszélgetni, és megismerni az isteni beavatkozás történetét saját életünkből, és a menny együttműködését az emberiségért végzett munkában! (ED, 1903, 305. o.).

Nem tudhatjuk, milyen látható és láthatatlan veszélytől óvott meg az angyalok közbelépése, amíg az örökkévalóság fényében meg nem látjuk Isten gondviselését (DA, 1898, 240. o.).

A szeretet és a rokonszenv, amelyet Isten plántált a lélekbe, a legszebb és legigazibb kifejezésre jut. A szent lényekkel élvezett bűntelen közösség, az áldott angyalok és a korszakok hűségeseinek társasága, akik megmosták ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében, a szent kötelék, amely összekapcsol „minden nemzetséget” „mennyen és földön” (Ef 3:15) – mind-mind hozzájárul a megváltottak boldogságához! (GC, 1911, 677. o.).