Higgyetek az Ő prófétáinak - március 8 - SZERDA - Nehémiás 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Nehémiás 6 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Nehemi%C3%A1s%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Neh%C3%A9mi%C3%A1s%206&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten a hozzá hűséges Nehémiás mögött áll. Nehémiás sok támadást kapott a pogányok részéről, de Júda vezető embereitől is. A támadás mindig fájdalmas, de a legfájdalmasabb, amikor az ember az övéitől kapja. Szanballat nem hagyta abba a fondorkodást. Mindenképp kelepcébe akarta csalni Nehémiást. Minden lehetséges eszközt bevetett, de Isten olyan bölcsességet adott Nehémiásnak, hogy minden csapdát felismert.

2.    Isten előtt nincs akadály. Amikor látták, hogy semmilyen fondorlat nem fog ki Nehémiáson, és minden akadályozás ellenére a kőfal rövid időn belül elkészült, megijedtek, mert rájöttek arra, hogy Mindenható hatalom áll Nehémiás mögött, aki ellen ember nem harcolhat.  

3.    Isten ütemterve megállíthatatlanul megy tovább. Ha Isten úgy akarta, megépült a kőfal; senki sem tudott ellenállni. Isten mindig is így működött a történelemben. Gondoljunk Isten népére Egyiptomban. A fáraó, akármilyen hatalmas volt, nem tudta fogva tartani Isten népét. Az utolsó időben a gonosz a bűn rabságában akar tartani bennünket és meg akarja hiúsítani Jézus második eljövetelét. Nagyon fondorlatos, de Istenen nem tud kifogni semmilyen fondorlat. Senki sem tud itt tartani bennünket ezen a megromlott földön. Jézus jön és hazavisz bennünket.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 20. fejezet

20. fejezet – A SZENTEK ÖRÖKSÉGE (11. rész)

Bizonyság az el nem bukott lényeknek

„Az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon” (Mt 20:28). Krisztus munkája itt a földön ugyanaz, mint fent a mennyben, és együttműködésünk jutalma lesz, hogy nagyobb hatalmat és szélesebb kiváltságot kapunk a vele való munkálkodásra az eljövendő világban. „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok” (Ézs 43:12).

Miért engedte meg a Mindenható a nagy küzdelem folytatását évezredeken át? Miért nem vetett véget Sátán létezésének még a lázadás kezdetén? Azért, hogy a világegyetem meggyőződhessen Isten igazságosságáról a gonosszal szembeni bánásmódjában; hogy a bűn örökre kárhoztatva legyen. Olyan magasságok és mélységek vannak a megváltás tervében, amelyeket maga az örökkévalóság sem tud soha kimeríteni, csodák, amelyekbe angyalok vágyakoznak betekinteni. Minden teremtett lény közül csak a megváltottak ismerték meg személyes tapasztalatból a bűnnel folytatott küzdelmet. Együtt dolgoztak Krisztussal, és részesei lettek szenvedéseinek, amit még angyalok sem érezhettek. Vajon nem rendelkeznek majd olyan bizonyságtétellel a megváltás tudományáról, amely értéket jelent az el nem bukott lények számára? (ED, 1903, 308. o.).

Isten dicsőítése, dallamos zene

Ott zene lesz majd és ének, olyan zene és ének, amilyet az Istentől elnyert látomásokon kívül halandó fül nem hallott és emberi elme el nem gondolt…

A megváltottak tapasztalatainak éneke Isten dicsőségéről szól majd: „Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útjaid, óh szentek királya! Ki ne félne téged, Uram! És ki ne dicsőítené a te nevedet? Mert csak egyedül vagy szent!” (Jel 15:3-4) (ED, 1903, 307–308. o.).

Mindig angyal a karvezető, ő érinti meg először a hárfa húrjait, megadva a hangot, és azután valamennyien bekapcsolódnak a menny gazdag, tökéletes zenéjébe. – Egyszerűen leírhatatlan. Dallamos, mennyei, isteni! (1T, 1857, 146. o.).

Nem a szomorúság, a fájdalom férfiaként, hanem dicsőséges és diadalmas királyként áll majd az Olajfákhegyén, miközben a megváltottak hatalmas seregének az üdvrivalgása egyre fokozódó hangon ezt kiáltja: Koronázzátok meg őt, az Uraknak Urát! (DA, 1898, 830. o.).