Higgyetek az Ő prófétáinak - március 1 - SZERDA - Ezsdrás 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezsdrás 9 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s%209&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s%209&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten   számára a legfontosabb: választott népének tisztasága és hűsége. Isten minden népet és nemzetet szeret, és mindenki az Ő teremtménye. Isten mindent megtett Nabukodonozorért, felkentnek, Messiásnak nevezte Círust, népe iránti szeretetet ébresztett Dáriusban. Ezek után felmerül a kérdés, hogy miért beszél ez a fejezet olyan negatívan Izrael népének közvetlen pogány szomszédairól? Miért várja el népétől a tőlük való teljes elhatárolodást? A történek összefüggéséből azt látjuk, hogy ezek a népek átadták magukat a gonosznak, hogy eszközök legyenek Sátán kezében Isten népének megrontásában és elpusztításában. Ezért védi Isten a népét tőlük.            

2.    Isten szolgája aggódik Isten népéért. Ezsdrás imádkozik a népért, könyörög, böjtöl, sír és mindent megtesz azért, hogy a népet megvédje. Isten népének vezetői azonban óvatlanok voltak. Ők vitték romlásba a népet azzal, hogy rossz példát mutattak. Ezért Ezsdrás először őket célozza meg helyreállító szándékával.     

3.    Isten semmilyen körülmények között nem hagyja magára övéit. Ezsdrás kihangsúlyozza, hogy Isten még a szolgaságban sem hagyta el népét. Isten felélesztette, feltámasztotta népét. Életet lehelt beléjük, hogy vágyjanak Istent szolgálni és legyen erejük a nemes harcot megharcolni.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 20. fejezet

20. fejezet – A SZENTEK ÖRÖKSÉGE (4. rész)

A virágok, gyümölcsök és állatok

Egy újabb kertet láttam, amit a legkülönfélébb virágok borítottak be, és mikor szedegettem belőlük, egyszer csak felkiáltottam: „Hiszen ezek sohasem hervadnak el!” Azután magas füvű rétet pillantottam meg, amely a legfenségesebb látványt nyújtotta: eleven zöld volt, az ezüst és arany színében csillogott, amikor büszkén hullámzott királya, Jézus Krisztus dicsőségére. Majd olyan mezőre léptünk, ahol a különféle állatok – oroszlán, bárány, farkas és leopárd– a legteljesebb egyetértésben éltek egymás mellett. Átmentünk közöttük, és azok békésen követtek bennünket…

Azután egy erdőbe mentünk be, ami nem hasonlított a mi itteni, sötét rengetegeinkhez; nem, nem, hanem világos és mindent fölülmúlóan dicsőséges volt, a fák ágai ide-oda hajladoztak, és mi mindannyian felkiáltottunk: „Bátorságosan lakhatunk a pusztában, és alhatunk az erdőkben is!” Áthaladtunk rajtuk, mert Sion hegye felé tartottunk…

Az ormon fenséges templom állt… A körülötte fekvő térséget mindenféle fa díszítette: bukszus, fenyő, ciprus, olaj, mirtusz és gránátalma, a fügefa pedig egészen meghajolt érőfélben lévő gyümölcseinek súlyától, rendkívül pompázatossá téve a helyet…

Láttam egy színezüstből készült asztalt, amely több mérföld hosszúságba nyúlt el, szemünk mégis végigtekinthetett rajta. Láttam az élet fájának gyümölcsét: mannát, mandulát, fügét, gránátalmát, szőlőt és még sok más gyümölcsöt. Kértem Jézust, engedje meg, hogy ehessek belőlük (EW, 1851, 18–19. o.).