Higgyetek az Ő prófétáinak - március 9 - CSÜTÖRTÖK - Nehémiás 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Nehémiás 7 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Nehemi%C3%A1s%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Neh%C3%A9mi%C3%A1s%207&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten számára fontos a megbízhatóság. A város felépülése után Nehémiás kijelöli a város vezetőit. Számára a legfontosabb vezetői erény a megbízhatóság, a hűség és az istenfélelem, ezért ilyen vezetőket állít a város élére. Ismeri Istent, aki megbízható és hűséges, ezért az Ő gyermekeiben is ezt keresi és ezt akarja kifejleszteni.  

2.    Isten a rendezettség Istene. Pontosan nyilvántartották a hazatérteket és a papság szolgálatát addig nem vehették fel, míg származásukat nem igazolták. Lehet, hogy túlságosan szőrszálhasogatásnak tartjuk ezeket az intézkedéseket, de Isten nem adja jelenlétét a zűrzavarhoz, nem tudja megáldani azt.  

3.    Isten meglátja saját jellemét az adakozó emberekben. A hazatérők csoportja bőkezűen és nagylelkűen adakozott Isten művére, annak ellenére, hogy ők is nehéz körülmények között éltek. Nekik is újra kellett kezdeni az életet abban az országban, amelyet 70 éve hagytak el. Isten azonban megáldja azokat, akikben saját képét meglátja, mert Ő egy adakozó Isten. Mindent kész odaadni az emberért.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 20. fejezet

20. fejezet – A SZENTEK ÖRÖKSÉGE (12. rész)

A világegyetem kincseinek felkutatása

Ott, amikor a látásunkat elhomályosító fátyol eltűnik, és szemünk megpillantja azt a szépséges világot, amelyből most csak halvány fénysugarakat fogunk fel a mikroszkóppal; amikor az egek dicsőségét szemléljük, amelyet most távolról vizsgálunk teleszkópon keresztül; amikor a bűn rontása eltűnik, és az egész föld „az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedvét” (Zsolt 90:17) mutatja – milyen óriási terület nyílik meg kutatásaink előtt! Ott a tudomány tanulmányozója elolvashatja a teremtés feljegyzéseit, és még csak nyomára sem akad a gonosz törvényeinek. Anélkül figyelheti majd a természet hangjainak zenéjét, hogy a szomorúság jajgatását vagy halk kiáltásait hallaná…

Isten gyermekei a világegyetem minden kincsét tanulmányozzák. Kimondhatatlan gyönyörűséggel lépünk be az el nem bukott lények örömébe és bölcsességébe. Azokon a kincseken osztozunk, amelyeket éveken át kutathatunk az Örökkévaló keze munkájának szemlélése közben (ED, 1903, 303, 307. o.).

A halandóság béklyóitól megszabadulva fáradhatatlanul szárnyalnak majd távoli világok felé, amelyeknek lakói elborzadtak az emberi szenvedés láttán, és már egyetlen ember megtérésének hírére is örömének csendült ajkukon… Tisztánlátó szemmel nézik a teremtett világ dicsőségét – a napokat, csillagokat és galaxisokat, amelyek kijelölt pályájukon keringenek az Örökkévaló trónja körül. A legparányibbtól a legnagyobbig mindenen a Teremtő neve áll, és Isten végtelen hatalmát hirdetik (GC, 1911, 677–678. o.).

A szent történelem áttekintése

Világról világra jár a megváltott sokaság, és idejük nagy részét a megváltás titkainak kutatásával töltik (7BC, 1886, 990. o.).

A megváltás kérdései töltik el az üdvözültek szívét és gondolatvilágát. Erről beszélgetnek az örökké tartó korszakokon át. Megértik azokat az igazságokat is, amelyeket Krisztus vágyott feltárni tanítványai előtt, de azok nem foghatták fel a hit hiányában. Örökkönörökké, mindig új megvilágításban szemlélik Krisztus tökéletességét és dicsőségét. A hű gazda végtelen korokon át hozza elő éléstárából a régit és az újat (COL, 1900, 134. o.).

Akkor feltárul előtte a nagy küzdelem menete, amely már az idők előtt kezdetét vette, és csak azután fejeződik be, amikor az idő véget ér. A bűn megfoganásának története, a végzetes csalás ravasz munkálkodása, az igazság, amely anélkül, hogy letért volna saját egyenes útjáról, szembeszállt a tévelygéssel és legyőzte azt – mindmind feltárul. Félrehúzzák a látható világot a láthatatlantól elválasztó függönyt, és csodálatos dolgok tárulnak föl! (ED, 1903, 304. o.).

Bár elmúltak a földi bajok, fájdalmak és kísértések, és az ok is megszűnt, Isten népe mindig tisztán és világosan tudja majd, mibe került a megváltásuk…

Üdvözítőnk örökké viseli kereszthalálának nyomait. A bűn kegyetlen munkájának semmilyen emléke nem marad, csak a sebhelyek Krisztus fején, oldalán, kezén és lábán (GC, 1911, 651, 674. o.).