Higgyetek az Ő prófétáinak - március 6 - HÉTFŐ - Nehémiás 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Nehémiás 4 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Nehemi%C3%A1s%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Neh%C3%A9mi%C3%A1s%204&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten   kezében tartja  a hozzá hűségesek ügyét. Kísértetiesen ismétlődnek a jeruzsálemi templom újjáépítésekor tapasztalt történések. Ismét fellángol a nagy küzdelem.  Nehémiás embereivel ugyanazt tapasztalja meg, amit Júda és Benjámin ellenségeitől Ezsdrás is megtapasztalt. A kőfal építése hatalmas rendben, figyelemre méltó pontossággal folytatódik, de az ellenség képtelen ezt tétlenül nézni.

2.    Isten egységbe kovácsolja népét. Bár nagy próbán ment keresztül Isten népe, mégis mindez javukra vált. Elképzelhetjük, milyen egységbe kovácsolta őket a közös munka, mennyire odafigyeltek egymásra, mennyire értékelték, megbecsülték, sőt szerették egymást. E nélkül a próba nélkül, nem alakult volna ki ilyen egység és ilyen közösség Isten népe között.

3.    Amikor Isten megújítja a lankadó erőt. Az ellenség arra számított, hogy Isten népének elfogy az ereje, rajtaüthetnek és megölhetik őket. Ők is érezték, hogy „megrokkant a teherhordók ereje.” Isten azonban nem hagyta magukra őket, mert Ő képes az erőtelen erejét megújítani.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 20. fejezet

20. fejezet – A SZENTEK ÖRÖKSÉGE (9. rész)

A menny békés és szeretetteljes légköre

A mennyei udvarok békéjét és összhangját nem rontja meg durva, barátságtalan emberek jelenléte (8T, 1904, 140. o.).

Itt minden nemes és magasztos. Mindenki a mások érdekét tartja szem előtt, és a másik boldogságát keresi. Senkit sem kötnek le önző szempontok. A szent lények legfőbb öröme a körülöttük élők boldogságának szemlélésében rejlik (2T, 1869, 239. o.).

Úgy tűnt, hogy ott vagyok, ahol minden békés, ahová sohasem juthatnak el a viharos földi viszályok: a mennyben, az igazság országában, ahová minden szent, makulátlan és áldott összegyűjtetett. Tízezerszer tízezren és ezerszer ezren boldogan, tisztán, meghitt közösségben élnek, Istent és a trónon ülő Bárányt dicsérik.

Hangjuk tökéletes összhangban szól. Sohasem ártanak egymásnak. Csak a jóban vetélkednek a menny fejedelmei, ennek a hatalmas birodalomnak a legnagyobbjai: egymás boldogságát és örömét keresik. A legnagyobb a legkevesebbre tartja magát, és a legkisebb a legerősebb a hála érzésében és a szeretet gazdagságában.

Nincsenek sötét hibák, amelyek elhomályosítják az értelmet. Az igazság és a világos, erős és tökéletes ismeret minden aggályt eloszlatott, és a kételkedés homálya nem veti baljós árnyát a boldog lakókra. A menny édes és tökéletes békéjét a vita egyetlen hangja sem háborgatja. Lakói nem ismerik a bánatot, szomorúságot és könnyet. Mindenütt tökéletes összhang, tökéletes rend és tökéletes boldogság uralkodik…

A menny olyan otthon, ahol minden szívben együttérzés él, és minden tekintetből ez sugárzik. Ott a szeretet uralkodik. Nincsenek civódó emberek, mentessé vált minden a viszály, versengés és háborúság hangjától (9MR, 1882, 104–105. o.).

Nincs kísértés, nincs bűn

Nem lesz jó és gonosz tudásának fája, amely alkalmat adna a kísértésre. Ott nincs kísértő, így lehetőség sem a rossz elkövetésére (ED, 1903, 298. o.).

Hallottam az angyalok és a megváltott szentek győzelmi kiáltását, amely úgy tűnt, mint tízezer hangszer hangja, mert Sátán többé már nem bánthatja és nem kísértheti őket, és más világok lakói is örökre megszabadultak az ördög jelenlététől és kísértéseitől (SR, 1858, 416. o.).