Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Eszter 4 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%204&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%204&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten népe a legnagyobb mélységekben tanulja meg igazán, mit jelent Hozzá fordulni. Eszter története Izrael népének a legnagyobb mélységét mutatja be. Nem juthat egy nép mélyebbre a próbákban, mint most, amikor a teljes megsemmisülés szélén álltak, amikor már a pontos dátumát is tudták annak, hogy mikor fogják az egész nemzetet eltörölni a föld színéről. Ebben a helyzetben azonban megtanultak Istenhez fordulni. Nem szeretjük a próbákat, de a legnagyobb próbákban tapasztaljuk meg a legnagabb mértékben Isten szeretetét, hatalmát és csodáit. Gyakran beszélünk a végidők nehézségeiről, de ne feledjük, hogy ezekben az időkben kerülünk a legközelebb Istenhez.
2. Jó hűségesnek lenni Istenhez. Márdokeus számára nem volt kérdés, hogy az Istenhez való hűséget választja. Lehetőségként sem fordult meg a fejében, hogy megalkudjon. Még a zsákruhát sem volt hajlandó levetni, még arra az időre sem, míg Eszter királynővel beszél. Eszter tudatában volt a helyzet komolyságának, de amikor átgondolta az egészet, ő is az Istenhez való hűséget az az Istenhez való fordulást választotta.
3. Jézus előképei. Márdokeus szívén viselte népe sorsát és minden tőle telhetőt megtett szabadulásáért. Eszter még ennél is tovább ment. Kész volt meghalni a népért. Ezek az emberek Jézus előképei voltak, mert nem a maguk érdekeit helyezték előtérbe, hanem Isten népének érdekeit és az Isten iránti hűséget. Minden korban ilyen hűséges emberekre van szüksége, mint Márdokeus és Eszter.
4. Isten számít ránk, de van B és C terve is. Márdokeus azt üzente Eszternek, hogy Istennek terve van vele, azért került a királyi palotába, de Isten nem fog kényszert alkalmazni. Eszternek megvolt a választási szabadsága, hogy teljesíti Isten vele kapcsolatos tervét vagy sem. Márdokeus azt is elmondta, hogy ha Eszter nem vállalja küldetését, Istennek más tervei is vannak. Életbe lépteti a B, C… X, Y, Z terveit, de nem hagyja cserben népét soha.
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 2. fejezet
2. fejezet – ÜLDÖZÉS AZ ELSŐ SZÁZADOKBAN (1. rész)
Amikor Jézus kinyilatkoztatta tanítványainak Jeruzsálem végzetét és a második advent eseményeit, megjövendölte azt is, hogy Isten népének mi lesz a sorsa Urunk mennybemenetelétől kezdve, egészen addig, amíg hatalommal és dicsőséggel visszatér, hogy megszabadítsa népét. A Megváltó az Olajfák-hegyéről letekintve már látta az apostoli egyházra nemsokára rázúduló viharokat. Bepillantva a távolabbi jövőbe, szeme elé tárultak azok a vad, pusztító viharok, amelyek az üldözés sötét századaiban megtépázzák követőit. Néhány rövid, de súlyos kijelentéssel megjövendölte, hogy e világ urai milyen rettenetes sorsra ítélik Isten egyházát (Mt 24:9. 21-22). Krisztus követőinek ugyanazt a megalázó, meggyalázott, fájó utat kell taposniuk, amelyen Mesterük járt. A világ Megváltója elleni gyűlölet mindazok ellen fel fog lángolni, akik az Ő nevében hisznek.
Az őskeresztény egyház történelme tanúsítja a Megváltó szavainak teljesedését. A föld és a pokol hatalmai Krisztus ellen sorakoztak fel akkor, amikor csatasorba álltak Krisztus követői ellen. A pogány világ tudta, hogy az evangélium diadala a pogány templomok és oltárok elsöprését jelenti. Ezért összegyűjtötte erőit, hogy a kereszténységet megsemmisítse. Fellángolt az üldözés tüze. A keresztényeket megfosztották javaiktól, és kiűzték otthonukból. A keresztények "sok szenvedésteljes küzdelmet" álltak ki (Zsid 10:32). "Megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is" (Zsid 11:36). Sokan vérükkel pecsételték meg bizonyságtevésüket. Előkelőket és rabszolgákat, gazdagokat és szegényeket, művelteket és műveletleneket egyaránt irgalmatlanul lemészároltak.
Ezek az üldözések, amelyek Néró uralkodása alatt, Pál apostol vértanúhalála idején kezdődtek, kisebb vagy nagyobb hevességgel századokon át tartottak. A keresztényeket a legrettenetesebb bűncselekményekkel vádolták - hamisan. Azt mondták, hogy miattuk vannak a csapások - az éhínség, a járvány, a földrengések. Közutálat és gyanakvás tárgyává lettek. A besúgók pedig jutalom ellenében készek voltak elárulni az ártatlanokat, akiket azután a birodalom elleni lázadókként, a vallás ellenségeiként és a társadalom tehertételeiként elítéltek. Sokat közülük a vadállatok elé dobtak, vagy élve elégettek az amfiteátrumokban. Egyeseket keresztre feszítettek; másokat vadállatok bőrébe bújtattak, és az arénába dobva széttépettek a kutyákkal. Büntetésük sokszor nyilvános ünnepségek fő szórakozása volt. Hatalmas tömegek gyűltek össze, hogy élvezzék ezt a látványt. A haldoklók kínlódását kinevették és megtapsolták.
Krisztus menedéket kereső követőire úgy vadásztak, mint a vadállatokra. Kénytelenek voltak elhagyott, néptelen helyeken elrejtőzni. "Nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ", bujdostak "pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban" (37:38. v.) A katakombák ezreknek nyújtottak menedéket. A Róma környéki hegyek alatt hosszú járatokat vágtak a talajban és a sziklákban. Sötét és bonyolult folyosóhálózat vezetett a város falain túl több mérföldnyire. Krisztus követői e föld alatti menedékhelyeken temették el halottaikat; és itt találtak otthonra is, amikor meggyanúsították és törvényen kívül helyezték őket. Amikor az Életadó életre kelti a nemes harc megharcolóit, Krisztus ügyének sok-sok mártírja jön majd elő azokból a sötét üregekből.
Jézusnak e tanúi a leghevesebb üldözések idején is makulátlanul megőrizték hitüket. Minden kényelemtől megfosztva, a napfénytől elzárva, a föld sötét, de békés ölén találtak otthonra. Panasz nem hagyta el ajkukat. Hitről, béketűrésről, reménységről tanúskodó szavakkal bátorították egymást, hogy el tudják viselni a nélkülözést és a gyötrelmeket.
Semmilyen földi áldás elvesztése nem tudta őket rákényszeríteni arra, hogy Krisztusba vetett hitüket megtagadják. Minden próba és minden üldözés csak egy-egy lépés volt, amellyel közelebb jutottak a megnyugváshoz és a jutalomhoz.
Sokan Isten régebbi szolgáihoz hasonlóan, "kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek" (35.v). Mindez Mesterük szavaira emlékeztette őket, aki azt mondta, hogy amikor Krisztusért üldözik őket, legyenek nagyon boldogok, mert nagy lesz jutalmuk a mennyben; mert korábban így üldözték a prófétákat is. És ők örültek, mert Krisztus méltónak találta őket arra, hogy az igazságért szenvedjenek, és győzelmi énekük felhangzott a lobogó lángok között. Hitszemükkel felfelé néztek, Krisztust látták és az angyalokat, amint a legmélyebb érdeklődéssel tekintenek le a mennyből, és helyeslőn figyelik kitartásukat. Isten trónjától egy hangot hallottak: "Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját!" (Jel 2:10).
Sátán hiába próbálta erőszakkal megsemmisíteni Krisztus egyházát. Nem szűnt meg a nagy küzdelem, amelyben Jézus tanítványai feláldozták életüket, amikor ezek a hűséges zászlóvivők elhullottak őrhelyükön. Vereségük győzelem volt. Isten munkásait megölték, de az ügy biztosan haladt előre. Az evangélium tovább terjedt, és követőinek száma nőtt. Behatolt még a "római sasok" számára megközelíthetetlen területre is. Egy keresztény, aki vitába szállt az üldözést szorgalmazó pogány uralkodókkal, ezt mondta: "Ha meggyilkoltok, megkínoztok, elítéltek bennünket... Igazságtalanságotok tanúsítja, hogy ártatlanok vagyunk... Kegyetlenségtekből nincs..., hasznotok." Ez még inkább vonzott másokat meggyőződésükhöz. "Minél több embert kaszaboltok le közülünk, annál többen csatlakoznak hozzánk. A keresztények vére magvetés. "'
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés