Higgyetek az Ő prófétáinak - március 2 - CSÜTÖRTÖK - Ezsdrás 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezsdrás 10 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s%2010&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Az Isten iránti szeretet néha túlzásokra is indít. Ezsdrás és a nép nagyon szerették az Urat és nagyon igyekeztek mindent a legnagyobb pontossággal a törvény szerint tenni. A nép közül sokan vettek pogány feleséget maguknak, még a vezetők közül és a papok közül is. Ezért úgy döntöttek, hogy elbocsátják ezeket az asszonyokat a tőlük születetett gyermekekkel együtt. Bár Isten tiltja a pogányokkal való házasságot, de ebben az esetben nem találjuk azt, hogy kikérték volna Isten tanácsát. Sehol nem találjuk a fejezetben, hogy ezt Isten akarta. A saját elképzelésük szerint tettek, mert tetszeni akartak Istennek. Azt nem tudjuk, hogy Isten örült-e a sok özvegyen maradt asszonynak és a félárván maradt gyermeknek? Ezek az emberek nagy áldozatot hoztak, mert nagyon szerették Istent, de nem biztos, hogy Isten elvárta ezt tőlük.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 20. fejezet

20. fejezet – A SZENTEK ÖRÖKSÉGE (5. rész)

Az örök ifjúság elevensége

Mindnyájan ugyanolyan testben támadnak fel, amilyennel a sírba szálltak. Az üdvözültek serege között álló Ádám magas termetű és fenséges alkatú, és alig kisebb, mint Isten Fia. Élesen különbözik a későbbi nemzedékektől. Ebben is megmutatkozik, hogy az emberiség milyen nagy mértékben elkorcsosult. De mindannyian az örök ifjúság frissességével és elevenségével kelnek életre… Az üdvözültek, akik ismét odajárulhatnak a rég elvesztett Édenben álló élet fájához, „növekedni fognak” (Mal 4:2), míg el nem érik az ember teremtéskor kapott méltóságteljes alakját (GC, 1911, 644–645. o.).

Ha Ádámon a teremtéskor nem nyugszik meg hússzor nagyobb életerő, mint amekkorával a ma élők bírnak, az emberi faj a jelenlegi, a természet törvényeit áthágó szokásai mellett már rég kihalt volna (3T, 1872, 138. o.).

Senki sem igényli vagy kívánja majd a pihenést. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig a hajnal frissességét érezzük magunkon, és a reggelnek soha nem lesz vége… Az ismeretek elsajátítása nem fogja kifárasztani az elmét, vagy kimeríteni az erőt (GC, 1911, 676–677. o.).

A menny a tökéletes egészség (3T, 1872, 172. o.).

Biztos boldogság

Jézus fellebbentette a fátylat a jövendő életről. „A feltámadáskor – mondta –, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben” (Mt 22:30) (DA, 1898, 605. o.).

Ma vannak olyan emberek, akik hangot adnak abbéli meggyőződésüknek, hogy az új földön majd lesz házasság és születés, de akik hisznek az Írásokban, nem fogadhatják el ezt a tantételt. Az a tanítás nem része a „biztos prófétai beszédnek”, hogy gyermekek születnek majd az újjáteremtett földön…

Elbizakodottság feltételezésekbe és elméletek felállításába merülni olyan területeken, amelyekről Isten nem adott kinyilatkoztatást a Bibliában. Szükségtelen spekulációkba bocsátkoznunk jövendő állapotunkat illetően (1SM, 1904, 172, 173. o.).

Isten munkásai ne töltsék spekulációkkal az időt afelől, milyen feltételek uralkodnak majd az új földön. Elbizakodottság feltételezésekbe és elméletek felállításába merülni olyan területeken, amit az Úr nem nyilatkoztatott ki. Ő minden tekintetben gondoskodott az eljövendő életre boldogságunkról, és nekünk nem szabad a velünk kapcsolatos terveiről hipotéziseket gyártanunk! Nem szabad az elkövetkezendő élet körülményeit jelenlegi körülményeinkhez mérnünk (GW, 1904, 314. o.).