Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 99 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+99&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+99&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten válaszol a segítségkérésre. Ez a zsoltár az imameghallgatásról beszél és három példát említ, akik Istentől kértek segítséget és Isten meghallgatta őket. Ez a három személy Mózes, Áron és Sámuel voltak, az ima, az Istenben való bizalom, a hit emberei. Isten szeretné, ha hozzájuk hasonlóan mindenki bizalommal fordulna Hozzá segítségért, ennek érdekében olyan példákat hoz, amelyek bátorítanak és ösztönöznek ebben bennünket.
2. Az Istenben való hit következményei:
a. Istenfélelem: Amikor megtapasztaljuk Isten jósgát és hatalmát abban, hogy válaszol segítségkérésünkre és érdekünkben kész csodákat is tenni, szívünkben tisztelet, hódolat és ámulat támad iránta
b. Isten magasztalása: Több zsoltár beszél arról, hogy Isten jósága és nagysága magasztalásra serkent bennünket, Istennek való éneklésre és az Ő nevének dicséretére
c. Az Úrra való hagyatkozás: Ha meg vagyunk győződve arról, hogy Isten javunkat akarja és kész is ezt elősegíteni, örömmel és teljes békességgel tudunk ráhagyatkozni és magunkat teljesen rábízni.
3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki méltóságteljesen és hatalommal uralkodik
b. aki mindenekfelett való, mégis leereszkedik az emberhez, hogy meghallgassa segélykiáltását és megsegítse őt
c. aki szereti a jogosságot – világunkban ez az egyik legnagyobb hiánycikk
d. aki megállapítja, hogy mi a helyes – olyan valaki állapítja meg azt, hogy mi a helyes, aki szereti a jogosságot, aki kegyelemteljes és Ő maga a szeretet
e. aki megbocsátó Isten
f. aki megtorolja a gonoszságot (Isten nem közömbös a gonoszsággal szemben és nem tétlen, de az Ő megtorlása egészen más, mint, amit mi ismerünk).
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 23. fejezet
23. fejezet – MI A SZENTÉLY? (1. rész)
Az az ige, amely az advent hit legfontosabb alapja és támasztó pillére, ezt a kinyilatkoztatást tartalmazza: "Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága" (Dán 8:14). Akik hittek az Úr közeli eljövetelében, ezeket a szavakat jól ismerték. Ezrek mondogatták ezt a próféciát hitük jelmondataként. Mindannyian érezték, hogy a benne megjövendölt eseményeken múlnak legszebb váradalmaik és legdrágább reményeik. Bebizonyosodott, hogy ezek a prófétikus napok 1844 őszén érnek véget. Akkor még az adventhivők is azt vallották, amit az egész keresztény világ: hogy a föld vagy bizonyos része a szenthely. A szenthely megtisztítása alatt azt értették, hogy az utolsó nagy napon a föld tűz által megtisztul, és ez a második adventkor következik be. Így jutottak el arra a következtetésre, hogy Krisztus 1844-ben visszatér a földre.
De a megállapított idő elmúlt, és az Úr nem jelent meg. A hivők tudták, hogy Isten nem tévedhet. A próféciamagyarázatban lehet a hiba. De hol tévedtek? Sokan elhamarkodottan azzal a kijelentéssel vágták el a gordiuszi csomót, hogy a 2300 nap nem ért véget 1844-ben. Ezt semmi mással nem tudták megindokolni, csak azzal, hogy az Úr nem jött el akkor, amikor várták. Úgy okoskodtak, hogy ha a prófétikus napok véget értek volna 1844-ben, akkor Krisztus visszajött volna, hogy a szenthelyet, illetve a földet tűzzel megtisztítsa, de mivel Krisztus nem jött el, a prófétikus napok nem érhettek véget.
Ennek az állításnak az elfogadásához meg kellett tagadniuk a korábbi prófétikus időszámítást. Megállapításuk szerint a 2300 nap i. e. 457 őszén kezdődött, amikor a Jeruzsálem helyreállítására és felépítésére kiadott artaxerxesi rendelet hatályba lépett. Ezt a kiindulópontot véve alapul, pontosan és harmonikusan helyükre tudták tenni annak az időszaknak az eseményeit, amelyet Dániel próféta megjövendöl és megmagyaráz (Dán 9:2527). A 69 hét, azaz a 2300 év első 483 éve a Messiásig, a Felkentig tartott. Krisztus keresztsége és a Szentlélek általi felkenetése i. sz. 27-ben, tehát pontosan a próféciában meghatározott időben történt. A hetvenedik hét közepén a Messiás "kiirtatott". Keresztsége után három és fél évvel - i. sz. 31 tavaszán - Krisztust keresztre feszítették. A hetven hetet, azaz a 490 évet elsősorban a zsidó nép kapta. Amikor ez az időszak lejárt, a nemzet Krisztus tanítványainak üldözésével megpecsételte azt a döntését, hogy Krisztust elutasítja. Az apostolok i. sz. 34-ben a pogányok felé fordultak. A 2300 év első 490 éve véget ért. Még 1810 év volt hátra. Az 1810 év i. sz. 34-1844-ig terjedt. "Azután - mondta az angyal - kiderül a szenthely igazsága. " A korábbi próféciák minden részlete kétségtelenül teljesedett a megjelölt időben.
E számításban minden világos és harmonikus volt, kivéve azt, hogy 1844-ben semmi olyan látható esemény nem történt, ami megfelelt volna a szenthely megtisztításának. Akik visszavonták azt az állítást, hogy a prófétikus napok 1844-ben véget értek - amivel az egész kérdést összekuszálták -, elfordultak attól az állásfoglalástól, amely a prófécia teljesedéseire épült.
A nagy adventmozgalomban mégis Isten vezette népét. Hatalma és dicsősége kísérte a munkát, és Isten nem engedte, hogy hamis és fanatikus izgalomnak bélyegzett gyászos csalódással érjen véget. Nem hagyta, hogy Igéjét kétely és bizonytalanság burkolja. Sokan visszavonták a korábbi prófétikus időszámításukat, és megtagadták az erre alapozott mozgalmat. Mások azonban nem voltak hajlandók azokat a hittételeket és tapasztalatokat megtagadni, amelyeket a Szentírás igazolt, és a Szentlélek tanúsított. Hitték, hogy a próféciák kutatásában és magyarázásában józan elveket követtek; hogy kötelességük szilárdan ragaszkodni a már megismert igazságokhoz, és az addig alkalmazott elvek alapján tovább kell kutatniuk a Bibliát. Buzgó imával vizsgálták felül állásfoglalásukat, és a Szentírásban kerestek választ arra a kérdésre, hogy vajon hol tévedtek. Mivel a prófétikus idők kiszámításában nem találtak hibát, gondosabban kezdték vizsgálni a szentély tanát.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés