Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 26 - SZOMBAT - Zsoltárok 112

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 112 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+112&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+112&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten útjai biztosítják a hosszútávú sikert. Ez a zsoltár két megközelítést hasonlít össze. Isten gyermekeit, akik az Ő elvei szerint állítják be életvitelüket, amelyet a becsületesség, az igazságosság, a kegyelmesség, az irgalmasság, a szegényeknek való adakozás jellemez és a gonosz útját, amely ezeket nem veszi figyelembe, amelyet a gonoszság, a kapzsiság, a becstelenség jellemez. A gonosz úgy gondolja, hogy igaz módon nem lehet sokra menni, nem lehet gyorsan és nagyon meggazdagodni. A zsoltár úgy végződik, hogy a gonosznak végülis látnia kell az igaz sikerét és gyarapodását és ezen annyira bosszankodik, hogy fogait csikorgatja. Lehet, hogy Isten útjai látszólag nem hoznak gyors sikert, nincs logika benne, mégis hosszútávon sikeresnek bizonyulnak. Hogyan lehet meggazdagodni úgy valakinek, hogy nem lop, becsületes és még azt is odaadja a szegénynek, meg az Úr művére, amilye van, mégis marad neki elegendő és többre megy, mint a kapzsi becstelen gonosz?

2.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki örömet ad parancsai megtartóinak

b.   aki megáldja a becsületeseket

c.    aki mellett nem kell félni a rossz hírtől

d.   akiről igazolódni fog, hogy sosem hagyta cserben követőit

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 24. fejezet

24. fejezet – A SZENTEK SZENTJÉBEN (7. rész)

Az ember nem vetheti el büntetlenül azt az intést, amit az irgalmas Isten küld neki. A menny üzent a Noé korabeli világnak, és üdvösségük azon múlt, hogy miként fogadják az üzenetet. Mivel elutasították a figyelmeztetést, Isten visszavonta Lelkét a bűnös emberiségtől; ezért elpusztultak az özönvíz hullámaiban. Ábrahám korában Isten visszavonta irgalmát Sodoma bűnös lakóitól, és Lóton, Lót feleségén és két leányán kívül mindenkit megemésztett a mennyből küldött tűz. Így volt ez Krisztus napjaiban is. Isten Fia kijelentette a hitetlen kortárs zsidóknak: "Pusztán hagyatik néktek a ti házatok" (Mt 23:38). Ugyanez a Végtelen Hatalom, bepillantva az utolsó napokba, ezt mondja azokról, akik "nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre": "Azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban" (2Thessz 2:16-12). Amikor az emberek elutasítják Isten Igéjének tanításait, az Úr visszavonja Lelkét, és megengedi, hogy kívánságaik szerint tévelyegjenek.

Krisztus még mindig közbenjár az emberért, és világosságot ad azoknak, akik vágynak rá. De az adventhivők előtt ez csak akkor lett egyértelmű, amikor megértették az igéket, amelyek rávilágítottak valódi állapotukra.

1844-ben, amikor elmúlt az "idő", azok, akik továbbra is hittek Krisztus eljövetelében, egy ideig súlyosan meg voltak próbálva. Valódi helyzetükről csak az a fénysugár adott megnyugtató hírt, amely figyelmüket a mennyei templomra irányította. Egyesek tagadták azt, amit a prófétikus időszámításról korábban hittek, és emberi, illetve sátáni erőknek tulajdonították a Szentlélek hatalmas befolyását, amely az adventmozgalmat kísérte. Egy másik csoport azonban szilárdan vallotta, hogy az Úr vezette őket az elmúlt években. Miközben vártak, figyeltek és imádkozva keresték Isten akaratát, felismerték, hogy nagy Főpapjuk elkezdte szolgálatának egy másik szakaszát; és amikor e szolgálatra tekintettek, meglátták azt is, hogy mi az egyház befejező munkája. Jobban megértve az első és a második angyal üzenetét, felkészültek arra, hogy elfogadják és a világnak tolmácsolják a harmadik angyal ünnepélyes figyelmeztetését is, amely a Jel 14. fejezetében található.