Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 4 - PÉNTEK - Zsoltárok 90

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 90 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+90&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+90&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Amikor semmi más nem volt csak Isten. A zsoltáros beszél arról az időről, amikor semmi más nem volt csak Isten. Képzeljük el, hogy nincs univerzum, bolygók, föld, hegyek, virágok, állatok, ember. Micsoda kreativitást igényelt Isten részéről, mindennek a kigondolása, eltervezése, és kivitelezése. Ilyen csodálatos és kreatív Isten az édes Atyánk.

2.    Amikor Isten maga elé állítja bűneinket. Valaki úgy fogalmazott, hogy örül, hogy Isten elé kerülnek gyarlóságaink és nem mások elé. Isten nem fog visszaélni azzal, amit rólunk tud, nem fog megszégyeníteni és nem fog megalázni.

3.    Isten megvidámít. A zsoltáros tudja, hogy ezt kérheti Istentől. Sokan be tudnak számolni arról, hogy milyen volt az életük Isten nélkül, és milyen sok vidámság és öröm költözött életükbe, amikor megismerték Őt.   

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki menedéket nyújtó hajlék az ember számára

b.    aki már akkor is létezett, amikor még semmi más nem

c.    aki határt szab az emberi életnek, de elhozza azt az időt, amikor már nem lesz ez a korlát

d.    aki megtanít bennünket felelősen bánni a rendelkezésünkre álló időkeretünkkel

e.    aki megörvendezteti az embert

f.      akinek tettei meglátszódnak az őt követőkön

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 21. fejezet

21. fejezet – AZ ELUTASÍTOTT INTÉS (6. rész)

Arra a kérdésre, hogy a látszat-keresztények ma milyen magatartást tanúsítanak a világgal szemben, egy jelentős világi folyóirat ezt a magyarázatot adja: "Az egyház észrevétlenül engedett korunk szellemének, és istentiszteleti formáit a modern követelményekhez igazítja. " "Az egyház ma igazán minden eszközt felhasznál, ami vonzóvá teszi a vallást. " A metodizmusról egy író így nyilatkozik a New York Independentben: "A vallásos és vallástalan emberek közti választóvonalra fokozatosan valamiféle homály borul, és mindkét részről lelkesen fáradoznak azon, hogy a cselekedeteik és a szórakozási módjuk közötti különbséget elmossák. " "A vallás népszerűsége nagymértékben megnöveli azoknak a számát, akik anélkül szeretnék előnyeit biztosítani maguknak, hogy pontosan eleget tennének követelményeinek. " Howard Crosby szerint: "Nagy kihatása van annak, hogy Krisztus egyháza oly kevéssé hajtja végre Urának elgondolásait. Miként a hajdani zsidók engedték, hogy a bálványimádó népekkel való meghitt kapcsolatuk ellopja szívüket Istentől..., Jézus egyháza a hitetlen világgal való helytelen kapcsolatával ma éppígy elhagyja igazi létének mennyei rendjét. Isten kinyilatkoztatásaitól idegen következtetésekre jutva, a kegyelemben való növekedést támadó érveket használva követi a krisztustalan társadalom jóllehet sokszor tetszetős, de veszedelmes szokásait. "

A világiasságnak és az élvezethajhászásnak ebben az áradatában szinte teljesen elveszett a Krisztusért való önmegtagadás és önfeláldozás. "Gyülekezeteink néhány tagját - férfiakat és nőket-, akik ma aktívan részt vesznek a gyülekezeti életben, gyermekkorukban áldozathozatalra tanították, hogy képesek legyenek Krisztusért valamit adni vagy tenni. " De ha ma "anyagi segítségre van szükség..., senkitől sem szabad kérni. Ó nem! Rendezzetek inkább látványos műsoros estet, teadélutánt vagy egyebet, ahol enni lehet - bármit, ami szórakoztatja az embereket!"

Washburn, Wisconsin kormányzója 1873. jan. 9-én üzenetében ezt mondta: "Úgy látszik, valamilyen törvényre van szükség azoknak az iskoláknak a feloszlatásához, amelyek hazárdjátékosokat nevelnek. Ezek mindenütt ott vannak. Néha még az egyházak is (kétségkívül akaratlanul) az ördögnek dolgoznak. Ajándék koncertek, szerencsejátékok és tombolajátékok - olykor vallási vagy jótékony céllal, de sokszor kevésbé dicséretes szándékkal - mind olcsó pénzszerzési lehetőségek. Semmi sincs olyan romboló és kábító hatással, különösen az ifjúságra, mint a munka nélkül szerzett pénz, illetve vagyon. Tiszteletre méltó emberek fognak ilyen szerencsejátékokba, és azzal a meggondolással könnyítenek a lelkiismeretükön, hogy a pénzt nemes célra fogják használni. Így aztán nem meglepő, hogy az ország fiataljai gyakran válnak olyan szokások rabjaivá, amelyek a hazárdjátékok okozta izgalomnak szinte biztos következményei. "

A világhoz való igazodás szelleme átitatja az egyházakat az egész keresztény világban. Robert Atkins egyik prédikációjában, amely Londonban hangzott el, sötét képet fest az Angliában eluralkodó lelki hanyatlásról: "A valódi igazak száma csökken a földön, és senki sem veszi észre. Korunkban a vallásos emberek minden egyházban szeretik a világot, és igazodnak a világhoz; nagy figyelmet szentelnek saját kényelmüknek, és tekintélyre törekszenek. Szenvedniük kellene Krisztussal, de még a szégyentől is visszariadnak... Hitehagyás, hitehagyás, hitehagyás - ez van minden egyház homlokzatára vésve. És ha ezt tudnák, ha ezt éreznék, még lenne remény. De jaj! Ezt kiáltják: ,Gazdagok vagyunk, meggazdagodtunk, semmire sincs szükségünk! "

Babilon nagy bűne az, hogy "paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek". A megittasodás kelyhe, amelyet a világnak nyújt, azokat a hamis tanokat jelenti, amelyeket a föld nagyjaival való meg nem engedett kapcsolat következtében fogadott el. A világgal való barátság megrontja hitét, ő viszont olyan tanok hirdetésével áraszt romlott befolyást a világra, amelyek a Szentírás legvilágosabb kijelentéseivel ellentétben állnak.