Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 110 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+111&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+111&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten megérdemli a dicsőítést. A zsoltáros mindenkit felszólít Isten dicsőítésére, nem mintha parancsszóra lehetne dicsőíteni, és Istennek ez örömet jelentene, úgy ahogy parancsszóra szeretni sem lehet. Vagy szívből jön vagy sehonnan. A Biblia mégis felszólít Isten szeretésére és Isten dicsőítésére azért, hogy gondoljuk át, hogy mi mindent tett érettünk és ha átgondoltuk, a szívünk biztosan diktálni fogja a szeretetet és a dicsőítést. Ha valaki tényleg megismeri Istent, nem is tehet mást.
2. Isten kutathatóvá teszi önmagát. Bár Isten végtelen és teljes egészében kikutathatatlan, ez a zsoltár kijelenti, hogy kikutathatják azok, akiknek kedve telik benne (2. vers). Isten jelleme, nagysága, bölcsessége kutatási anyagot biztosít megszámlálhatatlan tudósnak évezredeken keresztül, de kutatási terület lesz az örökkévalóságon át a tökéletes tudással rendelkező kutatók számára is. Ennyire nagy, ennyire bölcs, ennyire jó az Isten!
3. Jó Istent kutatni. A zsoltáros kijelenti, hogy akik ezt teszik gyönyörködni fognak benne (2. vers, Károli ford.). Nemcsak izgalmas felfedezésekre jut, aki Isten hatalmát kutatja, hanem öröme lesz benne, gyönyörködni fog mindabban, amit felfedez.
4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki becsületes, és akinek jellemét a becsületesek értékelik igazán
b. akinek művei csodálatosak és hasznosak
c. akinek a csodáit nem egykönnyen felejtjük el
d. aki gondoskodik szükségleteinkről
e. aki nem feledkezik meg szövetségéről
f. akit igazság és jogosság jellemez
g. aki kezébe vette népe megváltásának ügyét
h. akit az igazán bölcsek tisztelni fognak. Minden igazán bölcs ember rá fog jönni arra, hogy ez az egyetlen fontos és hasznos dolog az életben
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 24. fejezet
24. fejezet – A SZENTEK SZENTJÉBEN (6. rész)
De amikor a szentély kérdését megvizsgálták, kinyílt a szemük. Látták, hogy az 1844-es év, azaz a 2300 év vége valóban fontos fordulópontot jelez. De míg igaz volt az, hogy a reménység és a kegyelem ajtaja, amelyen át az emberek tizennyolc évszázad során Istenhez járulhattak, bezárult, megnyit egy másik ajtó, és Isten bűnbocsánatot kínált minden embernek Krisztus közbenjárása által. Jézus szolgálatának egyik része lezárult, hogy felváltsa egy másik. A mennyei templomnak, ahol Krisztus szolgált a bűnösért, most is volt "nyitott ajtaja".
Most látták meg, mit értett Krisztus azon, amikor így szólította meg az egyházat: "Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja: tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat)" (Jel 3:7-8).
Jézus közbenjárásának áldása azokra árad, akik hitben elfogadják az engesztelés nagy jelentőségű szolgálatát. Azokon pedig, akik elvetik azt a világosságot, amely fényt áraszt erre a szolgálatra, nem nyugszik meg Isten áldása. A zsidók Krisztus első adventjekor elvetették a kapott világosságot, és nem hitték el, hogy Ő a világ Megváltója, ezért nem részesültek bűnbocsánatban. Jézus visszatért a mennybe, és saját vérével belépett a mennyei templomba, hogy tanítványaira árassza közbenjárásának áldásait. A zsidók teljes sötétségben maradtak, és továbbra is hozták hiábavaló véres és egyéb áldozataikat. A jelképes árnyékszolgálat véget ért. Az ajtó, amelyen át az emberek korábban Isten elé járulhattak, nem volt már nyitva. A zsidók nem akarták keresni Őt azon az egyetlen úton, amelyen megtalálhatták volna: a mennyei templomban folyó szolgálat útján. Ezért nem tudtak közösségre jutni Istennel. Számukra zárva volt az ajtó. Nem látták meg Krisztusban az igazi áldozatot és az Istenhez vezető egyetlen közbenjárót, ezért nem részesülhettek a közbenjárás áldásaiban.
A hitetlen zsidók helyzete illusztrálja a közönyös és hitetlen látszatkeresztények állapotát, akik nem akarnak tudomást venni irgalmas Főpapjuk munkájáról. Amikor a jelképes szolgálat főpapja belépett a szentek szentjébe, az egész Izraelnek Isten előtt mélységesen megalázkodva el kellett a templom körül helyezkednie, hogy bűneikre bocsánatot kapva, Izrael közösségének tagjai maradhassanak. Mennyivel fontosabb, hogy most, a valóságos engesztelési napon, megértsük Főpapunk munkáját, és tudjuk, mit kell tennünk.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés