Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 28 - HÉTFŐ - Zsoltárok 114

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 114 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+114&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+114&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten népe Isten tulajdona. Isten nemcsak megszabadította népét, de saját tulajdonául is fogadta, ami maximális biztonságérzetet biztosított Izrael számára. Ami az Istené, azt nagyra értékeli, megbecsüli, oltalmazza, szereti és gondoskodik róla. A keresztény ember Istenben találja meg önazonosságát. Önmagát Isten gyermekeként határozza meg, aki Istenhez tartozik, aki Istent szereti és akit Isten szeret, véd és oltalmaz. Az, hogy Isten tulajdonai vagyunk igazi biztonságérzetet ad az ember számára.

2.    A természet Istent respektálja. A tenger elfutott Isten elől és a folyó meghátrált, a hegyek pedig ugrándoztak előtte. Ezt nem mechanikus és szolgai engedelmességből tették, hanem inkább, mint Istennel együttműködő erők, amelyek örülnek Isten uralmának és az általa biztosított szabadságnak.

3.    Isten mindent népéért tesz. A zsoltár visszaemlékszik a vörös-tengeri csodára, a Jordán folyó megállására, és a sinai hegyi isteni hatalom megnyilvánulására. A zsidóknak azért jelentettek ilyen sokat ezek az események, mert értük történtek. Mint nép kapcsolódtak ezekhez az eseményekhez és létüket köszönhették nekik. Számunkra ilyen a Golgota. Nem csupán hatalmas dolgok történtek azon a helyen, hanem érettem történtek. Bizonyos értelemben én is ott voltam, ahogy Pál mondja: „Krisztussal együtt megfeszíttettem…”

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki népet szerzett magának (drága áron és csodák alkalmazásával)

b.    akit látnak a tengerek, a folyók és a hegyek

c.    akivel együttműködik az élő és élettelen természet is

d.    aki vizet fakaszt a sivatagban és a kősziklából is

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 25. fejezet

25. fejezet – ISTEN VÁLTOZHATATLAN TÖRVÉNYE (2. rész)

Akik elfogadták azt a tanítást, amely rávilágított Krisztus közbenjárására és Isten törvényének örökérvényűségére, azok felismerték, hogy a Jel 14. fejezete pontosan ezekről az igazságokról szól. E fejezet tanításai háromszoros figyelmeztetést adnak, amelyeknek az a szerepük, hogy felkészítsék a föld lakosait az Úr második eljövetelére. Annak az üzenetnek a hirdetése, hogy "eljött az Ő ítéletének órája", Krisztus szolgálatának arra a szakaszára utal, amely lezárja az ember megváltásának munkáját. Az üzenet azt az igazságot tolmácsolja, amelyet hirdetni kell addig, amíg a Megváltó befejezi közbenjárását, és eljön népéért a földre. Az ítélet, amely 1844-ben kezdődött, addig tart, amíg mindenkinek az ügye eldől - élőké és holtaké egyaránt. Tehát az emberiség kegyelmi idejének lezárulásáig. Hogy az ember meg tudjon állni az ítéletben, az üzenet megparancsolja: "Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget", "és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait". Ennek az üzenetnek az elfogadása a következő eredménnyel jár: "Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét. Ahhoz, hogy felkészüljünk az ítéletre, meg kell tartanunk Isten törvényét. Ez a törvény lesz az ítéletben a jellem mércéje. Pál apostol kijelenti: "Akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg... azon a napon, amelyen az Isten megítéli az emberek titkait... a Jézus Krisztus által". Pál azt is mondja, hogy "azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik" (Róm 2:12-16). Isten törvényének megtartásához szükség van a hitre, mert "hit nélkül... lehetetlen Istennek tetszeni". És "ami... hitből nincs, bűn az" (Zsid 11:6; Róm 14:23).

Az első angyal által Isten arra szólítja fel az embereket, hogy féljék Őt, neki adjanak dicsőséget, és benne a menny és föld Teremtőjét imádják. Hogy ezt megtehessék, engedelmeskedniük kell törvényének. Bölcs Salamon ezt mondja: "Istent féljed, és az Ő parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fő dolga! " (Préd 12:15). Isten parancsolatainak megtartása nélkül semmiféle imádat nem lehet kedves Istennek. "Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait. " "Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is utálatos" (1Jn 5:3; Péld 28:9).

Azért kell Istent imádnunk, mert Ő a Teremtő, és minden lény neki köszönheti létét. Ahol a Biblia arról beszél, hogy Isten a pogányok isteneinél nagyobb tiszteletet és mélységesebb imádatot igényel, ott mindenütt hivatkozik Isten teremtői hatalmának bizonyítékára is. "A nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott" (Zsolt 96:5). "Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat?" "Így szól az Úr, aki az egeket teremtés Ő az Isten, aki alkotá a földet és teremté azt... Én vagyok az Úr és több nincsen!" (Ésa 40:25-26; 45:18). A zsoltáríró így nyilatkozik: "Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk. a "Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! " (Zsolt 100:3;95:6). A szent mennyei lények, akik imádják Istent, elmondják, miért illeti Őt hódolat: "Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert Te teremtettél mindent" (Jel 4:11).

A Jel 14. fejezetének üzenete a Teremtő imádására szólítja fel az embereket. A prófécia bemutat egy csoportot, amely a háromszoros üzenet eredményeként megtartja Isten parancsolatát, E parancsolatok egyike közvetlenül utal Istenre mint Teremtőre. A negyedik parancsolat ezt hirdeti: "A hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja:... mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt" (2Móz 20:10-11). Az Úr "jegy"-nek is nevezi a szombatot, "hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek" (Ez 20:20). Ezt így indokolja: "Mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott" (2Móz 31:17).

"A szombatnak mint a teremtés emlékünnepének az az igazi jelentősége, hogy állandóan arra emlékeztet, miért is illeti Istent imádat. " Azért, mert Ő a Teremtő, mi pedig teremtményei. "A szombat tehát Isten imádásának éppen a gyökerét érinti, mert semmi más intézmény nem tanítja ezt a nagy igazságot ilyen meggyőzően. Isten imádásának igazi alapját - nem csupán a hetedik napinak, hanem minden istentiszteletnek - a Teremtő és teremtményei közötti különbségben kell megkeresni. Ez a nagyszerű tény soha nem fakulhat meg, és ezt sohasem szabad elfelejteni. " Isten az Édenben azért rendelte el a szombatot, hogy az embert állandóan emlékeztesse erre az igazságra. Ameddig Istent azért imádjuk, mert Ő a teremtő, addig a szombat lesz ennek a jele és emlékeztetője. Ha a szombat egyetemes ünnep lett volna, az ember értelmével és szívével felfogta volna a Teremtőt, akit tisztelet és imádat illet, és soha senki nem lett volna bálványimádó, istentagadó vagy hitetlen. A szombat ünneplése az igaz Istenhez való hűségünk jele, ahhoz az Istenhez, "aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait". Tehát az Isten imádására és parancsolatai megtartására felszólító üzenet a negyedik parancsolat megtartására különös súllyal szólít.