Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 24 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 110

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 110 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+110&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+110&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten és a jobbján ülő Krisztus. Ez a zsoltár egy Messiás zsoltár és négy magasztos előképet ad Krisztusról egy gyönyörű kiegészítéssel zárva.

a.    Az Úr. „Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.”

b.    A Király. „Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!”

c.    A Főpap. „Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.”

d.    Bíró. „Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. Ítéletet tart a népek fölött”

e.    Zárás: „A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.” Ez az utalás a győzelmes jövőt vetíti előre, amikor Jézus örökkévaló uralma dicsőségesen, diadalmasan fog ragyogni az övéi számára.

2.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki a szó legnemesebb értelmében Úr

b.    akit népe önként követ

c.    aki nem bánja meg ígéreteit

d.    aki ítéletével megszabadítja népét

e.    aki emelt fővel járhat – nincs miért szégyenkeznie

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 24. fejezet

24. fejezet – A SZENTEK SZENTJÉBEN (5. rész)

A földi szentélyszolgálat, amint láttuk, a mennyei szolgálatot illusztrálja. Amikor az engesztelési napon a főpap belépett a szentek szentjébe, a szolgálat az első helyiségben megszűnt. Isten ezt parancsolta: "Senki ne legyen a gyülekezet sátorában, amikor (a főpap) bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az ő kijöveteléig" (3Móz 16:17). Amikor Krisztus belépett a szentek szentjébe, hogy elvégezze az engesztelés befejező munkáját, az Ő szolgálata is megszűnt az első helyiségben, és megkezdődött a másodikban. A jelképes szolgálatban a főpap az engesztelési napon elhagyta a szentélyt, és Isten elé lépett, hogy bemutassa a bűnért való áldozat vérét minden izraelitáért, aki őszintén megbánta bűneit. Krisztus is közbenjárói munkájának csak egyik részét fejezte be, hogy elkezdje munkájának másik szakaszát, de most is vérére hivatkozik az Atya előtt a bűnösök érdekében.

Az adventhívők ezt 1844-ben még nem értették. Az idő elmúlt, amikorra a Megváltót várták, de ők továbbra is hitték, hogy nemsokára eljön. Azt vallották, hogy fontos fordulóponthoz érkeztek, és Krisztus nem jár többé közbe Isten előtt az emberért. A Bibliából úgy értették, hogy a kegyelemidő nem sokkal Krisztus tényleges eljövetele előtt lejár. Ezt a következtetést azokból az igékből vonták le, amelyek szerint egyszer majd kereső emberek a kegyelem ajtajánál zörgetnek és sírnak, de az ajtó nem nyílik meg. Az adventhívők azt kérdezték, hogy vajon ez az időszak - ami tulajdonképpen közvetlenül megelőzi Krisztus eljövetelét - nem akkor kezdődött-e, amikor Krisztus visszajövetelét várták? Figyelmeztették a világot az ítélet közelségére. Úgy érezték, hogy ezzel mindent megtettek, és már nem éreztek felelősséget a bűnösök megmentéséért. A gonoszok vakmerő és istenkáromló gúnyolódásából is arra következtettek, hogy Isten visszavonta Lelkét azoktól, akik irgalmát elutasították. Mindezek igazolták azt a meggyőződésüket, hogy a kegyelemidő lejárt, vagy ahogy akkor mondták: "a kegyelem ajtaja bezárult " .