Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 3 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 89

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 89 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+89&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+89&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Az Istennel szerzett tapasztalatok segítenek a későbbi nehézségek átvészelésében. A zsoltáros nagyon potitívan kezdi a zsoltárát és olvasás közben az az érzésünk támad, hogy csupa jót olvashatunk ebben a zsoltárban. A zsoltáros fennkölt nyelvezettel dicséri Isten hűségét, irgalmát, szeretetét, hatalmát, igazságát, győzelmeit, ígéreteit, a 39. versben teljesen megváltozik a hangulat, átvált panaszra, és hasonló lesz az előző zsoltárhoz, amelyben csak panaszt olvashatunk. A zsoltáros nem érti, hogy Isten hatalma és szeretete ellenére népe hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe, viszont a múltbeli tapasztalata segítették abban, hogy túl tudja tenni magát olyan helyzetben, amikor nem látja a fényt az alagút végén.

2.    Isten két fontos tulajdonsága. Ez a zsoltár kiemeli Isten kegyelmét és hűségét. Mind a két tulajdonságot hétszer-hétszer említi, ami jelzésértékű, egyrész, hogy ilyen sokszor említi, másrészt a hetes szám arra utal, hogy Isten kegyelme és hűsége tökéletes.   

3.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akinek örökké tart a kegyelme

b.    aki szövetséget köt földi gyermekeivel

c.    akihez hasonló nincs a világmindenségben

d.    aki erős és húséges

e.    akié minden az egész világegyetemben

f.      aki pajzs és királya népének

g.    aki embereket választ ki és hív el népe javára és védelmére

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 21. fejezet

21. fejezet – AZ ELUTASÍTOTT INTÉS (5. rész)

A presbiteriánus egyház Rómától való elszakadásáról dr. Guthrie így ír: "Háromszáz évvel ezelőtt egyházunk nyitott Bibliával a zászlaján, okmányán pedig a ,kutasd az Írást' mottóval kivonult Róma kapuin." Guthrie felteszi ezt a sokatmondó kérdést: "Vajon tisztán jött ki Babilonból?".

"Az anglikán egyházat - mondja Spurgeon - mintha át- meg átjárta volna a szakramentalizmus (szentségek kultusza), de a nonkonformistákat is szinte ízekre bontja a filozofikus hitetlenség. Azok, akiket jobbnak véltünk, sorban lépnek le a hit alapjairól. Úgy hiszem, Anglia szívét alaposan átitatta az a szégyenletes hitetlenség, amely nyugodtan felmerészkedik a szószékre, és kereszténynek nevezi magát. "

Honnan indult el a nagy hitehagyás? Hogyan kezdte az egyház elhagyni az evangéliumi egyszerűséget? A pogányság szokásaihoz való igazodásával, amellyel az volt a célja, hogy könnyebben el tudja fogadtatni a kereszténységet a pogányokkal. Pál apostol már a maga korában elmondhatta: "Működik... már a törvényszegés titkos bűne" (2Thessz 2:7). Míg az apostolok éltek, az egyház többé-kevésbé tiszta maradt. De "a második század vége felé a gyülekezetek többsége új formát öltött. Kezdeti egyszerűségük eltűnt. Amikor az egykori tanítványok elhunytak, gyermekeik az új megtértekkel együtt... észrevétlenül előtérbe léptek, és új formát adtak az ügynek. "6 A keresztény hit magas mércéjét leszállították, hogy híveket szerezzenek. Ennek az lett a következménye, hogy az egyházba özönlő pogányok magukkal hozták szokásaikat, rítusaikat és bálványaikat. " A keresztény vallást, amikor már a világ urai pártfogolták és támogatták, tömegek fogadták el névlegesen. De míg sokan látszatra keresztények voltak, "lényegében pogányok maradtak, különösen abban, hogy titokban bálványaikat imádták".

Vajon nem ez a folyamat ismétlődött meg szinte minden egyházban, amely magát protestánsnak nevezi? Amikor alapítóik, az igazi reformációs lelkület hordozói eltávoznak az élők sorából, utódaik lépnek elő, és "új formát adnak az ügynek". A reformátorok gyermekei egyrészt vakon ragaszkodnak atyáik hitvallásához, és nem hajlandók elfogadni olyan világosságot, ami atyáikét meghaladta, másrészt messze eltérnek atyáik alázatos, önzetlen és világot megtagadó példájától. Tehát a kezdeti egyszerűség eltűnik. "Amikor a világiasság elárasztja az egyházat, ez magával hozza a világ szokásait, rítusait és bálványait. "

A világ barátságát, ami "ellenségeskedés az Istennel", ó jaj, milyen félelmes mértékben ápolják Krisztus állítólagos követői! Milyen messzire távoztak a keresztény világ nagy egyházai az alázatosság, önmegtagadás, egyszerűség és kegyesség bibliai mércéjétől! Wesley a pénz helyes felhasználásáról ezt mondta: "Ebből az értékes talentumból semmit se pazaroljatok el csupán a szem kívánságainak kielégítésére, fölösleges vagy költséges öltözetre, vagy szükségtelen díszekre. Semmit se pazaroljatok házatok különleges felékesítésére; fölösleges vagy költséges bútorokra, drága képekre, festményekre, aranyozásra! ... Semmit se költsetek az élet kérkedésének kielégítésére, az emberek csodálatának vagy dicséretének elnyerésére... ,Amíg jólétben vagy, addig az emberek jót mondanak rólad', amíg ,bíborba és patyolatba' öltözöl, ,mindennap dúsan vigadozván', kétségkívül sokan megdicsérik ízléses eleganciádat, bőkezűségedet és vendégszeretetedet. De ne vedd meg ilyen drágán dicséretüket! Inkább elégedj meg azzal a tisztességgel, ami Istentől származik!". Ezt a tanítást azonban korunk számos egyházában figyelmen kívül hagyják.

A vallásosság népszerű lett a világban. Hatalmasságok, politikusok, jogászok, orvosok, kereskedők lépnek be az egyházba, hogy kivívják a társadalom tiszteletét és bizalmát; hogy saját földi érdekeiket szolgálják. Így próbálják igaztalan ügyeiket a kereszténység látszatával takarni. E megkeresztelt világias emberek vagyonától és befolyásától megerősödött vallási közösségek még nagyobb népszerűségre és pártfogásra tartanak igényt. Gazdagon díszített, pompás templomok épülnek elegáns utcákban. A hívek költségesen és divatosan öltözködnek. Jól megfizetik a tehetséges lelkészt, hogy "szórakoztassa" és vonzza az embereket. A lelkésznek prédikációiban nem szabad mindennapi bűnöket érintenie, hanem az előkelőség fülének kellemes és tetszetős dolgokat kell mondania. Így előkelő bűnösök szerepelnek az egyház névsorában, a kegyesség látszata pedig divatos bűnöket rejteget.