Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 1 - KEDD - Zsoltárok 87

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 87 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+87&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+87&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten városa az áldás forrása a föld minden nemzete számára. Isten céllal választotta ki Siont (Jeruzsálemet), hogy saját városa legyen. Az ábrahámi áldást szerette volna megvalósítani benne, hogy áldás legyen a föld minden népe számára. Sion miatt Istent ismerni fogják Egyiptomban, Babilonban, Filisztea, Tírusz és Kús identitását benne látja, mert lelki és vallási gyökereit találta meg benne. És Istennek pont ez volt a terve, hogy az Ő ismerete eljusson a világ minden nemzetéhez. Ézsaiás hasonló jövendölést mond: „Akkor majd országút vezet Egyiptomból Asszíriába, úgyhogy az asszírok Egyiptomba, az egyiptomiak pedig Asszíriába mehetnek, és Egyiptom Asszíriával együtt tiszteli az Urat. Azon a napon Egyiptom és Asszíria mellett Izráel, mint harmadik ország, áldás lesz a földön. A Seregek Ura pedig ezt az áldást mondja: Áldott Egyiptom, az én népem, és Asszíria, kezem alkotása, meg Izráel, az én tulajdonom!” Ézs 19:23-25.

2.   Isten megáldja Izrael halálos ellenségeit. A zsoltáros nagyon sokszor átkozza ezeket a népeket és arra kéri Istent, hogy szigorúan büntesse meg őket. Ez a zsoltár azonban arról beszél, hogy ezek a népek ismerik Istent (tisztelik Istent) és Jeruzsálemet saját városuknak, Istent pedig a saját Istenüknek tekintik. Istennek ez a célja a lelki Izraellel is, hogy az Ő ismerete eljusson a világ végéig.

3.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki szereti Siont (egyházát)

b.   aki hatalmas dolgokat tesz népe között, amiről tudomást szereznek közel és távol

c.    aki sajátjaként könyveli el a pogány népeket is, mert azok Izrael közreműködésével elfogadták Őt Istenüknek

d.   aki az erő forrása

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 21. fejezet

21. fejezet – AZ ELUTASÍTOTT INTÉS (3. rész)

Akik elfogadták az advent üzenetet, tapasztalták ezt az áldást. Különböző egyházakból jöttek, és az egyház emelte korlátokat ledöntötték; egymásba ütköző hitvallásuk atomjaira esett szét; a földi millenniumba vetett bibliátlan reménységet feladták, a második adventről alkotott hamis nézeteiket kiigazították; a gőg és a világhoz való ragaszkodás semmivé lett. A sérelmeket orvosolták. Szívük a legszebb közösségben egyesült, szeretet és öröm foglalta el a főhelyet. Ha ez a tanítás ezt érte el annak a kevés embernek az életében, aki elfogadta, ezt érné el mindenkinek az életében, ha mindenki elfogadná.

De az egyházak többnyire elutasították az intést. A lelkészek, akiknek - mint "Izrael háza" őrszemeinek - elsőként kellett volna észrevenniük Jézus eljövetelének jeleit, nem ismerték fel az igazságot sem a próféták bizonyságtételéből, sem pedig az idők jeleiből. Mivel evilági remények és törekvések töltötték el szívüket, Isten iránti szeretetük és Igéjébe vetett hitük meghidegült. Amikor pedig az advent tanítása felhangzott, csupán előítéletüket és kétkedésüket keltette fel. Azt a tényt, hogy az üzenetet jórészt egyszerű emberek prédikálták, érvként hozták fel ellene. Miként a régi időkben, Isten szavának világos bizonyságtételét ezzel a kérdéssel fogadták: "Vajon a főemberek vagy a farizeusok között hitt-é... valaki?" És látva, milyen nehéz feladat megcáfolni a prófétai időszakokból merített érveket, sokan ellenezték a próféciák tanulmányozását. Azt tanították, hogy a prófétikus könyvek bepecsételt könyvek, és nem kell őket megérteni. Tömegek bíztak vakon lelkipásztorukban, és nem hallgatták meg az intést. Mások pedig, jóllehet meggyőződtek az igazságról, nem merték azt bevallani, "hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből". Az üzenet nyomán, amit Isten azért küldött, hogy a gyülekezetet megpróbálja és megtisztítsa, nagyon is világossá vált, milyen sokan ragaszkodnak inkább a világhoz, mint Krisztushoz. A kötelékek, amelyek a földhöz kötötték őket, erősebbek voltak, mint a menny vonzása. A világ bölcsességét akarták hallgatni, és elfordultak a szívet vizsgáló igazságtól.

Az első angyal intésének elutasításával eldobták maguktól azt az eszközt, amelyet a menny azért nyújtott, hogy meggyógyuljanak. A szívélyes hírnöktől, aki helyre igazította volna azokat a tévedéseket, amelyek elválasztották őket Istentől, megvetéssel elfordultak, és még mohóbban keresték a világ barátságát. Ez volt az oka a félelmes állapotnak: a világiasságnak, a hitehagyásnak és a lelki halálnak, amely az egyházakat 1844-ben jellemezte.

Az első angyalt egy második követi, ezt hirdetve: "Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város, mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek" (Jel 14:8). A "Babilon" szó a "Bábel" szóból ered, és zűrzavart jelent. Babilon a Szentírásban a hamis vagy hitehagyó vallások különböző formáit jelöli. A Jelenések 17. fejezetében Babilont egy asszony ábrázolja. A Biblia ezzel a képpel az egyházat szimbolizálja: az erényes asszony a tiszta egyházat, a gonosz asszony pedig a hitehagyó egyházat jelképezi.

A Biblia a Krisztus és egyháza közötti szent és állandó viszony jellegét a házasság kötelékéhez hasonlítja. Az Úr ünnepélyes szövetséggel kötötte népét önmagához. Azt ígérte, hogy Istenük lesz, ők pedig megfogadták, hogy Istenéi lesznek, és csakis az övéi. Az Úr kijelenti: "Eljegyezlek téged magamnak örökre, éspedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el" (Hós 2:18). Ezt is mondja: "Férjetekké lettem" (Jer 3:14). Pál ugyanezt a képet alkalmazza az Újtestamentumban: "Eljegyezlek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé" (2 Kor 11:2).

Az egyház Krisztussal szembeni hűtlenségét, ami abban mutatkozik meg, hogy már nem bízik Istenében, és a Megváltó iránti ragaszkodás helyét a világ szeretete tölti be, a Szentírás a házassági fogadalom megszegéséhez hasonlítja. Az Úrtól eltávozó Izrael bűne és Isten csodálatos szeretete, amelyet népe semmibe vett, meghatóan tárul fel az Igében: "Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled - így szól az én Uram, az ÚR -, és az enyém lettél. "

"Igen-igen megszépültél, sőt még a királyságot is elérted. Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket rád raktam... De elbizakodtál szépséged miatt, és hírhedt parázna lettél. " "Ahogyan egy asszony hűtlenül elhagyja házastársát, úgy hagytatok el hűtlenül engem, Izrael háza! - így szól az ÚR. " "Te házasságtörő asszony, aki az ura helyett idegeneket fog magának!" (Ez 16:8.13-15.32; Jer 3:20).