Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 103 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+103&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+103&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten méltó arra, hogy áldjuk őt. Valakinek az áldása valahogy több a hálánál, mélységesebb, tartalmasabb és érzelmileg telítettebb, de a hála fakasztja, ez a forrása. Ezekben a napi gondolatokban megpróbáljuk megnézni azt, hogy mit mond el Istenről, milyennek mutatja be Istent az adott fejezet. A mai olyan sok információt szolgáltat Istenről, hogy lehetetlen felsorolni. A legjobb, hogyha átolvasod ezt a fejezetet, akár többször is, és figyeled, hogy milyen Istent mutat be. Itt csupán néhány kategóriát emelek ki:
a. Áldás illeti Istent, mert megbocsát és meggyógyít bennünket a bűnbetegségből
b. Áldás illeti Istent, mert megváltott bennünket a bűn rabszolgaságából, és kegyelmével betakar bennünket
c. Áldás illeti Istent, mert gyengeségünk és törékenységünk ellenére megújít és megerősít
d. Áldás illeti Istent, mert az angyalok teljesítik rendeleteit, a rendeletei pedig a mi megsegítésünkről szólnak
e. Áldás illeti Istent bűneink megbocsátásért, bűneinkből való szabadulásért, újjászületésünk lehetőségéért
2. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki jót tesz az emberekkel
b. aki megvált a sírtól (a haláltól)
c. aki irgalommal közelít hozzánk
d. aki betölti életünket javaival
e. aki törvényesen és igazságosan bánik az elnyomottakkal
f. aki megismerteti akaratát és terveit velünk
g. akinek türelme hosszú és szeretete nagy
h. aki nem vétkeink és bűneink szerint cselekszik velünk
i. aki ismer bennünket gyengeségeinkkel és korlátainkkal együtt, és megért minket
j. aki szövetségestársainak tart bennünket
k. aki uralkodik – ahol nem ő uralkodik, ott a rossz van hatalmon, ahol Isten uralkodik ott a rossz nem állhat meg
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 23. fejezet
23. fejezet – MI A SZENTÉLY? (5. rész)
Arra a kérdésre, hogy: mi a szenthely, a Szentírásban világos választ találunk. A "szenthely" szó a Biblia szóhasználatában egyrészt a Mózes által épített templomra, a mennyei dolgok tükörképére vonatkozik, másrészt pedig az "igazi sátor"-ra, a mennyeire, amelyre a földi templom hívta fel a figyelmet. Krisztus halálakor a jelképes szolgálat véget ért. Az "igazi sátor" a mennyei, az újszövetség temploma. És mivel Dániel próféciája (Dán 8:14) a keresztény korszakban teljesült, a próféciában említett szenthely minden bizonnyal az újszövetség temploma. A 2300 nap végén - 1844-ben - már hosszú századok óta nem volt szenthely a földön. Tehát ez a prófécia: "Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága" - kétségtelenül a mennyei templomra vonatkozik.
A legfontosabb kérdés azonban még megválaszolásra vár: Mit jelent a szenthely megtisztítása? Az Ótestamentum szerint a földi templomban volt ilyen szolgálat. De vajon a mennyben lehet-e olyasmi, amit meg kell tisztítani? A Zsidókhoz írt levél 9. fejezete nyomán világossá válik, hogy mind a földi, mind a mennyei "megtisztíttatik". "Csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel (állatok vérével) tisztíttassanak meg, maguk a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal" (Zsid 9:22-23), Krisztus drága vérével.
A megtisztítás mind a jelképes, mind pedig a valóságos szolgálatban vérrel történt, illetve történik: az előbbiben állatok vérével, az utóbbiban Krisztus vérével. Pál elmondja, hogy miért kell a megtisztításnak vérrel történnie. Azért, mert vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. A megbocsátás, illetve a bűnök eltávolítása az elvégzendő feladat. De mi köze lehet a bűnnek a templomhoz - a mennyeihez, illetve a földihez? Megtudhatjuk a jelképes szolgálatból, mert a földön ténykedő papok "a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának" szolgáltak (Zsid 8:5).
A földi templomszolgálat két részből állt: a papok naponta szolgáltak a szenthelyen, a főpap pedig egyszer egy évben a szentek szentjében végezte az engesztelés különleges munkáját: megtisztította a templomot. A bűnbánó bűnösök nap mint nap hozták áldozatukat a templom ajtajához, és kezüket az áldozat fejére téve megvallották bűneiket. A bűnös így jelképesen önmagáról az ártatlan áldozatra helyezte bűneit, majd az állatot megölte. "Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat" - mondja az apostol. "A testnek élete a vérben van" (3Móz 17:11). Isten megsértett törvénye a törvényszegő életét követelte. A vér az elveszett bűnöst képviselte, bűnét pedig az áldozat hordozta. Az áldozat vérét a pap bevitte a szentélybe, és a függöny elé hintette. A függöny mögött volt a frigyláda, és benne a bűnös által megsértett törvény. E szertartással a bűn a vér útján jelképesen átkerült a templomra. A vért nem mindig vitték be a szentélybe. Egyes esetekben a pap a húst megette, ahogy Mózes megparancsolta Áron fiainak: "Néktek adta azt az Úr a gyülekezet vétkének hordozásáért" (3Móz 10:17). Mindkét szertartás egyaránt azt szimbolizálta, hogy a bűn átkerült a bűnbánóról a templomra.
Ez a munka egész évben nap mint nap folyt. Izrael bűnei így kerültek át a templomra, és eltávolításuk különleges szolgálatot igényelt. Isten megparancsolta, hogy a pap mindkét szent helyiségért végezzen engesztelést: "a szenthelynek Izrael fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt, mindenféle bűnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, amely közöttük van, az ő tisztátalanságaik közepette. " Az oltárért is engesztelést kellett végezni: "tegye tisztává, és... szentelje meg az Izrael fiainak tisztátalanságaitól" (3Móz 16:16.19)
Ámen!
VálaszTörlés