Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 29 - KEDD - Zsoltárok 115

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 115 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+115&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+115&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten dicsőítése az egyetlen értelmes dolog. Ez a zsoltár szembeállítja az izraeli nép élő Istenét a pogány népek bálvány isteneivel és bemutatja, hogy milyen értelmetlen dolog élettelen és tehetetlen bálványokat imádni. Ezzel szemben Isten élő Isten és igazi áldás származik az Ő dicsőítéséből. A zsoltár kulcsmondata az, hogy olyan leszel, mint az, akit imádsz. Bár a bálvány istenek nem léteznek, de imádóik olyan képzeletbeli tulajdonságokkal ruházzák fel őket, amelyektől félni lehet. Az ő isteneik gyűlölnek, veszekszenek, harcolnak egymással, kárt okoznak, imádóik pedig pontosan ilyenek lesznek. Az élő Isten imádói is egyre jobban hasonlítanak rá, és olyan jellemtulajdonságok alakulnak ki bennük, amelyek vonzóak, amelyek pozitívak és amelyek az ember életének megszépítéséhez járulnak hozzá.  

2.   Az Istenben való bizalomból csak jó származik. A zsoltár harmadik része felsorolja az ajándékokat, amelyben az Istenben bízók részesülnek:

a.   Isten segítségük és pajzsuk

b.   Isten megáldja életük minden részletét

3.   A nép áldja Istenét, Isten pedig a népét. A zsoltár arra hív, hogy áldjuk Istent és elmondja, hogy ha ezt szívünkből tesszük Isten is meg fog áldani bennünket. Ha Isten áldása jelen van életünkben, semmi sem fog hiányozni, ha Isten áldása hiányzik, minden jó hiányozni fog az életünkből.

4.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   akinek legfőbb vágya, hogy megáldja övéit

b.   aki felhívja az ember figyelmét a bálványok imádatának hiábavalóságára (ma is vannak bálványok, és amit a zsoltár elmond, ma is igaz

c.    aki él, aki Mindenható, aki egyedüli segítség

d.   akitől minden jó származik

e.   akihez érdemes fordulni kéréseinkkel

f.     akinek tetteire csak egyféleképpen válaszolhatunk, hogy áldjuk Őt

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 25. fejezet

25. fejezet – ISTEN VÁLTOZHATATLAN TÖRVÉNYE (3. rész)

Ellentétben azokkal, akik megtartják Isten parancsolatait, és őrzik Jézus hitét, a harmadik angyal rámutat egy másik csoportra, amelynek a tévelygéseivel szemben ez a komoly és félelmes figyelmeztetés hangzik: "Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából" (Jel 14:9-10). Ennek az üzenetnek a megértéséhez jól kell az itt alkalmazott szimbólumokat értelmeznünk. Mit jelképez a fenevad, a kép, a bélyeg?

Az a próféciai képsor, amelyben ezek a szimbólumok találhatók, a Jel 12. fejezetében kezdődik, mégpedig a sárkánnyal, aki el akarta Krisztust születésekor pusztítani. Megtudjuk, hogy a sárkány nem más, mint Sátán (Jel 12:9). Ő indította Heródest, hogy irtassa ki a Megváltót. A keresztény korszak első századai során a Krisztus és népe ellen indított harcban Sátán fő ügyvivője a római birodalom volt. E birodalomban a pogány vallások uralkodtak. Így míg a sárkány elsősorban Sátánt személyesíti meg, másodlagos értelemben a pogány Róma szimbóluma.

A 13. fejezetben (1-10. v.) egy másik fenevadról esik szó. Ez a fenevad a "párduchoz" hasonló, és a sárkány neki "adá az ő erejét... és az ő királyi székét és nagy hatalmát". Ez a szimbólum, ahogy azt a legtöbb protestáns is hiszi, a pápaságot jelképezi, amely az ősi római birodalom egykori erejét, helyét és tekintélyét örökölte. János a leopárdszerű fenevadról ezt mondja: "Adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája... Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az Ő nevét és az Ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen. " Ez a prófécia, amely majdnem azonos a Dán 7. fejezetében foglalt kis szarv jellemzésével, tagadhatatlanul a pápaságra mutat.

"Adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig. " A próféta ezt is mondja: "Látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett. " Majd így szól: "Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. " A negyvenkét hónap ugyanaz, mint Dán 7. fejezetében "az ideig, időkig és fél időig", azaz három és fél év, vagy az 1260 nap - az az idő, amely alatt a pápai hatalom elnyomta Isten népét. Ez az időszak, ahogy az előző fejezetek ismertetik, i. sz. 538-ban, a pápaság főhatalomra jutásával kezdődött, és 1798-ban zárult. Ekkor a pápát a francia sereg fogságba ejtette. A pápaság megkapta halálos sebét. Teljesedett ez a jövendölés: "Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy. "

Ennél a pontnál egy másik szimbólum is jelentkezik. A próféta így szól: "Azután láték más fenevadat feljőni a földből, akinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló" (Jel 13:11). E fenevadnak mind a külseje, mind pedig feltűnésének módja mutatja, hogy az általa jelképezett nemzet nem hasonlít az előbbi szimbólumok mögött húzódó nemzetekhez. A világot uraló nagy birodalmak Dániel próféta előtt vadállatokként jelentek meg. Ezek az állatok akkor tűntek fel, amikor "az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren" (Dán 7:2). Jel 17. fejezetében magyarázatot találunk arra, hogy mit jelentenek a vizek: "Népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek" (Jel 17:15). Az ég négy szele pedig a harcot szimbolizálja. A nagy tengeren versengő szelek a hódító hadjáratok és forradalmak iszonyú jeleneteit jelképezik, amelyek útján a birodalmak hatalomhoz jutottak.

Azt a fenevadat, amelynek a bárányéhoz hasonló szarvai voltak, János a "földből" látta feljönni. Az így jelképezett nemzet más hatalmak megdöntése nélkül jut uralomra. Lakatlan területen támad, és fokozatosan, békésen nő naggyá. Nem támadhatott tehát az Óvilág zsúfolt és viszálykodó nemzetei között - "népek... és sokaságok és nemzetek és nyelvek" viharzó tengerén. Tehát a nyugati kontinensen kell keresnünk.

Az Újvilágban melyik nemzet emelkedett 1798-ban - az erősség és nagyság ígéretével - hatalomra, amely magára vonta a világ figyelmét? A szimbólumok alkalmazhatóságához nem fér kétség. Egyetlen nemzet, és csakis egy elégíti ki e prófécia meghatározásait. A szimbólumok félreérthetetlenül az Amerikai Egyesült Államokra mutatnak. E nemzet emelkedésének és fejlődésének ecsetelésekor a szónok és a történész öntudatlanul újra és újra ugyanazt a gondolatot fejezi ki, szinte pontosan ugyanazokkal a szavakkal, mint a Szentírás írója. A próféta látta a fenevadat "feljőni a földből". A fordítók által "feljőni"-nek visszaadott kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy "felnő vagy kibújik, mint egy növény". Amint láttuk, ennek a nemzetnek olyan területen kellett támadnia, amely előzőleg kívül esett az európai civilizáció körén. Egy neves amerikai író "az ürességből előjövő rejtély"-nek nevezi az Egyesült Államok kialakulását, és ezt mondja: "Mint néma mag nőttünk birodalommá". 1850- ben egy európai újság csodálatos birodalomnak nevezte az Egyesült Államokat, amely "felbukkant", és "a föld csendjében naponként hatalmasabb és büszkébb lesz". Edward Everett e nemzet zarándok alapítóiról tartott szónoklatában ezt mondta: "Eldugott helyet kerestek-e, amely ismeretlensége miatt védett, és messzisége miatt biztonságos, ahol a kis leydeni gyülekezet élvezheti lelkiismereti szabadságát? Nézd a hatalmas földet, amelyek felett békés hódítással... hordozták a kereszt zászlaját!"