Higgyetek az Ő prófétáinak - május 11 - SZOMBAT - Ezékiel könyve 47

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 47 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2047&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2047&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istentől bővelkedő és növekvő áldás ered.  Ebben a fejezetben arról olvashatunk, hogy a templomból folyó ered, amely egyre nagyobb lesz, minél messzebb ér el, és mindenhová életet visz. Partjain dús növényzet és csodálatos gyümölcsök teremnek. A templom Isten lakóhelye, amiből az következik, hogy az áldás Istentől származik. A Bibliában több helyen is találjuk azt, hogy a templomból élő víz fakad és áldást ajándékoz. Az Újszövetségben a hívő belsejéből élő víznek folyamai ömlenek, mert az Újszövetségben mi vagyunk a templom, akikben Isten lakik és az Ő áldása általunk jutnak el a világ minden tájára, egyre növekvő és bővülő mértékben.

2.    Isten áldása sosem fogy el. A Jelenése könyvében hasonló leírást találunk az élet folyójáról, amely kifogyhatatlan és amelynek partján életadó gyümölcsök és gyógyító levelek teremnek.

3.    Isten az élet forrása. Az élet Istentől származik. Isten bővelkedő életet akar adni népének. Ez a jövendölés a feltételek nem teljesedése miatt nem valósult meg az ószövetségi Izraelen, de az ígéret nem vész el. Teljesedni fog a lelki Izraelen, Jézus második eljövetelekor.  

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki elkészíti ajándékait, és szomorú, ha nem fogadják el. Isten csodálatos ajándékokat készített Izrael számára, Izrael pedig nem élt ezekkel

b.    aki nem nyugszik bele abba, hogy ígéretei ne teljesedjenek be

c.    aki megtalálja annak az útját és módját, hogy ígéretei beteljesedjenek

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy éljen bővelkedő áldásaiddal. Adjad, hogy sose hagyja figyelmen kívül, és nem utasítsa vissza, amit neki adni akarsz, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 28-29. fejezet

29. fejezet – A SZOMBAT (4. rész)

Amikor Jézus azzal a kérdéssel fordult a farizeusokhoz, hogy szabad-e szombatnapon jót vagy gonoszt cselekedni, életet menteni vagy kioltani, saját gonosz szándékaikkal fordította őket szembe. Ők keserű gyűlölettel életére törtek, míg Jézus életet mentett, örömöt okozott a sokaságnak. Jobb-e tehát szombaton ölni - ahogy titokban tervezték -, mint a beteget meggyógyítani, ahogyan Ő tette? Tisztességesebb dolog a szívben gyilkolni Isten szent napján, mint minden embert úgy szeretni, hogy ez az irgalmasság cselekedeteiben jusson kifejezésre?

A leszáradt kéz meggyógyításával Jézus elítélte a zsidók szokásait, és úgy állította be a negyedik parancsolatot, ahogy azt Isten annakidején adta. "Szabad [...] szombatnapon jót cselekedni" (Mt 12:12) - jelentette ki. A zsidók értelmetlen korlátozásainak elsöprésével Krisztus megtisztelte a szombatot, míg a Rá panaszkodók meggyalázták Isten szent napját.

Akik szerint Krisztus eltörölte a törvényt, azok azt tanítják, hogy Ő megszegte a szombatot, sőt tanítványainak ugyanezt az eljárását is igazolta. Így ezek az emberek valójában a fondorlatos zsidók álláspontjára helyezkednek. Ezzel ellentmondanak Krisztus tanúságtételének, aki kijelenti: "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében" (Jn 15:10). Sem a Megváltó, sem követői nem szegték meg a szombatot. Krisztus a törvény élő megjelenítője volt. Soha életében nem hágta át a szent előírásokat. Amint végigtekintett a tanúskodó nemzeten, amely csak az alkalmat leste, hogy elítélhesse Őt, megcáfolhatatlanul mondhatta: "Ki vádol engem közületek bűnnel?" (Jn 8:46)

A Megváltó nem azért jött, hogy félretegye a pátriárkák és próféták beszédeit, hiszen Ő maga szólt képviselői által. Isten igéjének minden igazsága Tőle származott. Ám ezeket a felbecsülhetetlen drágaköveket hamis foglalatba helyezték. Drága fényüket a tévelygés szolgálatába állították. Isten arra vágyott, hogy kiemelje őket a bűn foglalatából, és az igazság keretébe helyezhesse vissza e kincseket. Ezt a munkát csak isteni kéz végezheti el. Az igazság a tévelygéshez kötve Isten és ember ellenségének célját szolgálja. Krisztus azért jött, hogy a helyére tegye, ahol Istent dicsőíti, és az emberiség megváltását munkálja.

"A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért" (Mk 2:27) - mondotta Jézus. Az isteni rendelkezések az emberiség javát szolgálják. "Minden tiérettetek van" (2Kor 4:15). "Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek; Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené" (lKor 3:22-23). A Tízparancsolat törvényét - amelynek a szombat egy része - Isten áldásként adta népének. "Megparancsolta nékünk az Úr, - mondotta Mózes - hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben" (5Móz 6:24). A zsoltáros által kapta Izrael az üzenetet: "Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vigassággal. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel" (Zsolt 100:2-4). Mindenkiről, "aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt", ezt mondja az Úr: "Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvidámítom őket imádságom házában" (Ésa 56:6-7).

Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia. E szavak tanítanak, vigasztalnak. Mivel a szombat az emberért rendeltetett, az Úr napja. Krisztusé, mert "minden őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett" (Jn 1:3). Mivel Ő teremtett mindeneket, Ő a szombat szerzője is. Ő különítette el, mint a teremtés emlékünnepét. A szombat Rá mutat tehát, Teremtőjére és Megszentelőjére. Azt hirdeti, hogy Ő az egyház feje, aki mindent alkotott mennyen és földön, akiben fennállnak a dolgok, és akinek ereje által megbékélünk Istennel. Izraelről szólva ezt mondja: "Adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és őközöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük" (Ez 20:12). A szombat Krisztus hatalmának a jele, amely szentté tesz minket. Mindenkink megadatik, akit Krisztus megszentel - szentté teszem őket. A szombat mindenkinek megadatik, mint az Ő megszentelő erejének jele, aki Krisztus által részesévé válik Isten Izraelének.

Így szól az Úr: "Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, [...] akkor gyönyörűséged lesz az Úrban" (Ésa 58:15-14). Mindazoknak, akik a szombatot Krisztus teremtő és megváltó hatalmának jeleként fogadják el, örömük lesz benne. Krisztust látják általa, Őbenne gyönyörködnek. A szombat rávilágít a teremtés művére, mint az Ő hatalmas, megváltó erejének bizonyítékára. Az elvesztett édeni békére emlékeztet, és az Üdvözítő által helyreállított békéről beszél. S a természetben minden az Ő hívását ismétli: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket" (Mt 11:28).