Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Dániel könyve 8 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%208&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%208&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten újabb szempontból mutatja meg a történelem alakulását. Dániel könyvében Isten négy jövendölésben mutatja meg a történelem alakulását a próféta idejétől a végideig: a 2. fejezetben, a 7. fejezetben, itt a 8. fejezetben és majd a 11. fejezetben. Mindenik beszámoló hozzátesz valamit az előzőekhez és újabb szempontokat világít meg. Ez a fejezet már nem említi Babilont, mert az a végnapjait járja, hanem Médó-perzsiával kezdi (kétszarvú kos), majd folytatja Görögországgal (egyszarvú kecskebak), a négy görög utódbirodalmakkal (négy szarv), a római birodalommal (a nagyra nőtt kis szarv) és a római birodalom talaján megjelenő pápasággal és annak vesztével az idők végén. Az utolsó kettőre teszi a hangsúlyt, a többit azért mondja el, hogy a történelmi színteret bemutassa.
2. Sátán Jézust és az Ő szolgálatát támadja. A római birodalom volt uralmon, amikor Jézus földünkön járt, és ez a birodalom vezette le Jézus kivégzését. Ebben a fejezetben azt olvassuk, hogy a „seregek fejedelmével (Jézus) is szembeszállt.” Azt is olvassuk, hogy megnőtt „napkeletre és a kívánatos föld felé,” azaz bekebelezte Izraelt is.
3. Isten népét üldözik. Már a korábbi fejezetek is utaltak arra, hogy az a hatalom, amely a római birodalom talaján emelkedik fel, üldözni fogja Isten hűséges népét. A középkorban 50 millió ember szenvedett el mártíromságot a pápai hatalom üldözése alatt. A korábbi fejezetekben azt olvastuk, hogy míg ez a hatalom üldözi Isten népét, a mennyben összeül a bíróság, hogy megítélje azt.
4. Az Isten által biztosított megváltást hamisítani fogják. Ebben a fejezetben ezt olvashatjuk erről az üldöző hatalomról, hogy „elvette tőle a mindennapi áldozatot, és feldúlta szent helyét. Sereget rendelt a mindennapi áldozat ellen, bűnös módon, és földre terítette az igazságot. Minden tette sikerült.” Az áldozat a bűnök rendezésének, a megváltásnak az eszköze, a szentély pedig az a hely, ahol ez megtörténik. Ezeknek az elvétele és a feldúlása az emberek akadályozását jelenti abban, hogy bűnbocsánatban, bűneik rendezésben és megváltásban részesüljenek. A fejezet azt is mondja, hogy „földre terítette az igazságot.” Isten igazságát, Isten szavát meghamisította az üdvösség lehetőségével kapcsolatosan.
5. Isten helyreállítja a meghamisított igazságot. Ez a fejezet azt mondja, hogy ez 2300 év múlva fog megtörténni, a következő fejezet pedig részletesen elmagyarázza, hogyan fog megtörténni mindez.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki értesíti népét arról, hogy mire számíthat
b. aki felkészíti népét arra, hogy a csalás ne érje meglepetés szerűen, hogy ne essen áldozatául
c. aki egy ideig engedi tevékenykedni népe ellenségét, de azt is tudatja, hogy ez nem lesz mindig így
d. aki véget vet népe üldözőinek. Azt olvassuk, hogy „amikor a vezérek vezére ellen támad, összetörik anélkül, hogy hozzányúlnának.”
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudatában legyen annak, ami a földi történések mögött van, hogy a Sátán arra törekszik, hogy mindenkit félrevezessen és kárhozatba taszítson. Adjad, hogy azt is tudja, hogy Te ezt nem nézed tétlenül, felkészíted őt erre és végül megsemmisül az, aki az ő vesztét is akarja, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 31. fejezet
31. fejezet – „A HEGYIBESZÉD” (2. rész)
"Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak" (Mt 5:4). E szavakkal Krisztus nem azt tanítja, hogy magának a sírásnak bűntől szabadító ereje volna. Nem szentesíti a színlelést, az önkéntes alázatoskodást. A sírás, melyről beszél, nem búslakodás vagy siránkozás. Ha szánjuk bűneinket, egyben örvendezünk is annak az értékes kiváltságnak, hogy Isten gyermekei lehetünk.
Gyakran bánkódunk amiatt, hogy bűnös tetteink kellemetlen következményekkel járnak ránk nézve, ez azonban nem bűnbánat. A bűn miatti igazi szomorkodás a Szentlélek munkájának gyümölcse. A Lélek elénk tárja a hálátlan szívet, amely megbántotta, megszomorította a Megváltót, és töredelmesen a kereszt lábához vezet bennünket. Minden bűn újra megsebzi Jézust, és amikor feltekintünk Rá, akit általszegeztünk, sírunk bűneink miatt, melyek szenvedést okoztak Neki. Az ilyen sírás a bűn megtagadásához vezet.
A világ az ilyen bánatot gyengeségnek nevezheti, mégis ez az az erő, amely a bűnbánót széttéphetetlen kötelékekkel fűzi a Véghetetlen Istenhez. Ebből látszik, hogy Isten angyalai visszahozzák a léleknek azokat a kegyelmi ajándékokat, melyeket a szív keménysége, törvényszegése miatt elvesztett. A bűnbánó könnyei csupán a szentség napsugarát megelőző esőcseppek. A szomorúság olyan öröm hírnöke, mely a lélek élő kútforrása lesz. "Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hűtlenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez ", "és nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az Úr" (Jer 3:13.12). "Sion gyászolóira" "ékességet" óhajt adni "a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett" (Ésa 61: 3).
Vigaszra találnak azok is, akik a próbában, bánatban sírnak. Jobb a bánat és a megaláztatás keserűsége, mint a bűn élvezete. Isten szenvedések által adja tudtunkra jellemünk betegségeit, hogy kegyelme által legyőzhessük hibáinkat. Életünk eddig ismeretlen fejezetei nyílnak meg előttünk, majd eljő a próba, vajon elfogadjuk-e Isten dorgálását és tanácsát. Ha megpróbáltatunk, ne bosszankodjunk, ne panaszkodjunk. Ne lázadjunk, ne tépjük ki magunkat Krisztus kezéből. Alázzuk meg lelkünket Isten előtt. Az Úr útjai rejtve maradnak az előtt, aki saját magának tetsző fényben szeretné látni a dolgokat. Emberi természetünk számára sötétnek, örömtelennek tűnnek ezek az utak. Valójában azonban ezek a kegyelem útjai, végük az üdvösség. Illés nem tudta, mit cselekszik, amikor a pusztában kijelentette, hogy megelégelte az életet, és azért imádkozott, hogy haljon meg. Az irgalmas Úr nem cselekedett Illés szavai szerint. Nagy munka várt még Illésre, s annak végeztével nem kellett csüggedten, magányosan elpusztulnia a pusztában. Nem a halál porába kellett alászállnia, hanem a magasságos trónhoz emelkedett fel dicsőségben, mennyei szekéren.
Isten szava így hangzik a bánkódókhoz: "Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vigasztalást nyújtok néki és gyászolóinak" Ésa 57:18). "Az ő siralmukat örömre fordítom, és megvigasztalom és felvidámítom őket az ő bánatukból" (Jer 31:13).
"Boldogok a szelídek" (Mt 5:5). Ha nehézségekbe ütközünk, rendkívül megkönnyíthetjük őket a Krisztusban lakozó szelídség által. Ha szert teszünk Mesterünk alázatosságára, akkor fölülemelkedünk a lekicsinylésen, elutasításon, bosszúságon - ami naponta ér minket - és ezek a dolgok többé nem fognak árnyékot vetni lelkünkre. Egy keresztény nemességének legfőbb bizonyítéka az önuralom. Ha valaki az őt ért gyalázat, kegyetlenség miatt nem tudja megőrizni nyugalmát, bízó lelkületét, az megfosztja Istent attól a jogától, hogy kinyilatkoztassa általa jellemének tökéletességét. A szívbéli alázatosság az az erő, amely győzelemre segíti Krisztus követőit, és ez a jele a mennyel fenntartott kapcsolatnak is.
"Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost" (Zsolt 138:6). Isten kegyesen tekint azokra, akik megmutatják Krisztus szelíd és alázatos lelkületét. Bár a világ megveti őket, az Úr szemében azonban igen értékes emberek. Nemcsak a bölcsek, a nagyok, a jót cselekvők mehetnek be a mennybe, nemcsak a szorgalmas, buzgó, szüntelenül dolgozó munkások. Nem. A lelki szegények, akik sóvárogják, hogy Krisztus bennük lakozzék, az alázatos szívűek, akiknek leghőbb vágyuk Isten akaratát cselekedni - ők tényleg beléphetnek oda. Azok között lesznek, akik megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. "Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát feleltük" (Jel 7:15).
"Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot" (Mt 5:6). Az érdemtelenség érzése az igazság éhezésére és szomjazására készteti a szívet, amely nem csalódhat ebben a vágyakozásban. Aki helyet enged szívében Jézusnak, az megismeri szeretetét. Isten mindenkit megelégít, aki jellemének képmását akarja magára ölteni. A Szentlélek mindig megsegíti a Jézusra tekintő lelket, megmutatja neki Krisztus dolgait. Ha a tekintet Krisztusra szegeződik, a Lélek nem szűnik meg munkálkodni, amíg az ember át nem alakul az Ő képére. A tiszta szeretet megtisztítja és nagylelkűvé teszi az embert magasabb tudásra, a mennyei dolgok alaposabb ismeretére teszi alkalmassá, hogy elérhesse a teljességet. "Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek." (Mt 5:6).
Az irgalmasok irgalmat nyernek, a tiszta szívűek pedig meglátják az Istent. Minden tisztátalan gondolat beszennyezi a lelket, tompítja az erkölcsi érzéket, s közömbösíti a Szentlélek hatását. Elhomályosítja a lelki látást, és az ember nem láthatja Istent. Az Úr megbocsáthat és meg is bocsát a megtérő bűnösnek, de a lélek ennek ellenére megsebzett marad. Minden tisztátalan beszédtől, gondolattól óvakodnia kell annak, aki világosan akarja látni a lelki igazságot.
Krisztus szavai azonban többet jelentenek, mint a testi tisztátalanságtól vagy a ceremóniák beszennyezésétől való mentességet, amitől a zsidók oly szigorúan óvakodtak. Az önzés miatt nem láthatjuk Istent. A haszonleső lélek egészében olyannak képzeli Istent, mint amilyen ő maga. Csak az önzetlen szív, az alázatos, bízó lélek látja, hogy Isten "irgalmas és kegyelmes, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú" (2Móz 34:6).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés