Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Hóseás könyve 3 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s%203&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten szeretete megmagyarázhatatlan. Hóseás szereti a feleségét, még akkor is, ha hűtlenül megcsalta, és sok fájdalmat okozott neki, ahogy Isten is tovább szereti a hűtlen Izraelt, aki sok fájdalmat és szomorúságot okozott Neki. Emberileg ez nehéz megmagyarázni. Az emberek ilyen esetekben el szokták hagyni társukat, és hallani sem akarnak arról, hogy tovább szeressék őt.
2. Isten szemével másként néznek ki a dolgok. Mi Izraelben egy hűtlen népet látunk, aki utálatos dolgokkal ingerli és bosszantja Istent. Isten pedig egy szép feleséget lát benne, akit nem lehet nem szeretni.
3. Isten megvette népét. Azt olvassuk, hogy Hóseás megvette az asszonyt tizenöt ezüstért és másfél hómer árpáért. Isten Drága véren, a Fia vérén vásárolta meg népét
4. Isten hosszútávú kapcsolatra törekszik népével. Amikor Hóseás megvásárolta feleségét, azt mondta, hogy hosszú ideig fog nála lakni. Isten azt tervezi, hogy megvásárolt népe hosszú ideig fog nála lakni. Az egész örökkévalóságon át.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki szereti méltatlan népét
b. aki nagy árat fizet népéért
c. aki szépnek és szerethetőnek látja menyasszonyát
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Te nem az érdemeiért szereted őt, hanem azért, mert Te magad vagy a szeretet, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 32-33. fejezet
32. fejezet – A százados (2. rész)
A századost Jézus jóindulatába ajánló zsidó vének elárulták, milyen távol állnak az evangélium szellemétől. Nem ismerték föl, hogy egyedül nagy szükségünk alapján tarthatunk igényt Isten kegyelmére. Önigazultságukban támogatták a századost, mert az is jóindulatot tanúsított "a mi nemzetünk" iránt. A százados azonban ezt mondta önmagáról: "Nem vagyok méltó" (Mt 8:8). Krisztus kegyelme megérintette szívét. Látta méltatlanságát, mégsem félt segítséget kérni. Nem bízott saját jóságában, érvelése az volt, hogy rászorult a segítségre. Hite igazi valójában ragadta meg Krisztust. Nem csupán mint csodatevőben hitt Jézusban, hanem mint az emberiség barátjában és Megváltójában.
Ezen az alapon jöhet minden bűnös Krisztushoz. "Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket" (Tit 3:5). Ha Sátán bűnösnek mond, s szerinte nem reménykedhetsz Isten áldásában, mondd meg neki, hogy Krisztus a bűnösöket megmenteni jött el a világra. Semmink sincs, ami Isten kegyébe ajánlhatna, de a kérelem - amelyet most és örökké nyomatékosan előtárhatunk - magában a kimondhatatlanul nyomorult állapotunkban van és ez teszi szükségessé az Ő megmentő erejét. Ha teljesen lemondunk az önbizalomról, a Kálvária keresztjére tekinthetünk, mondván:
"Mivel mit sem hozhatok, Keresztedhez borulok."
A zsidókat gyermekkoruktól tanították a Messiás munkásságának mibenlétére. Birtokukban voltak a pátriárkák és próféták ihletett kijelentései, az áldozati rendszer jelképes tanításai. Ők azonban elvetették a világosságot, s most Jézusban egyáltalán nem azt látták, amire vártak. A századost - aki pogánynak született, akit a császári Róma bálványimádásában neveltek és képeztek ki katonának - neveltetése és környezete látszólag elválasztotta a lelki élettől. Ráadásul a zsidók vakhite, s polgártársainak Izrael népével szembeni gyűlölködése is kirekesztette, ez az ember mégis felfogta az igazságot, amelyet Ábrahám gyermekei nem láttak meg. Nem várta meg, hogy maguk a zsidók elfogadják Jézust, aki Messiásnak vallja magát. Amikor a "világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert" (Jn 1:9), erre a férfira ráragyogott, és ő - bár kívülálló volt - felismerte Isten Fiának dicsőségét.
Jézus számára ez előlegezte azt a munkát, amit majd az evangélium fog elvégezni a pogányok között. Örömmel tekintett előre, amikor majd minden nemzetből lelkek gyűlnek össze országába. Mélységesen szomorúan ecsetelte a zsidóknak, hogy mi lesz az eredménye, ha visszautasítják kegyelmét: "Mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogaknak csikorgatása" (Mt 8:11-12). Sajnos mennyien ma is ugyanezt a végzetes csalódást készítik elő! Miközben a pogányság sötétjében élő lelkek elfogadják Krisztus kegyelmét, a keresztény világban milyen sokan vannak, akikre hiába fénylik a világosság - semmibe veszik.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés