Higgyetek az Ő prófétáinak - május 22 - SZERDA - Dániel könyve 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Dániel könyve 10 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%2010&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten jobbról gondoskodik.  Az előző fejezetekben Dániel látomásokat kap a szentély hereállításáról és a nagy engesztelés napjáról, viszont a prófécia nem békés időről szól, hanem háborúságokról és zűrzavarról. Ebben a fejezetben Dániel ismét látomást kap, abban az időben, amikor Jeruzsálemben a nagy engesztelés ünnepe szokott lenni. A babiloni fogság véget ért, aki haza szeretett volna menni hazament (Dániel 83-84 éves lehetett, nem tudta vállalni az utat). Közben híreket kapott otthonról, hogy a templom felújítása akadályokba ütközik, így a szertartásokat sem tudják megtartani, tehát a nagy engesztelés ünnepe elmarad. Dánielt ez olyan súlyosan érintette, hogy minden ereje elhagyta. Három hétig böjtölt, hogy a dolgok jóra forduljanak. Miközben azzal a szomorú ténnyel küszködött, hogy Jeruzsálemben elmarad az engesztelési nap, látomásban egy főpapot látott díszes ruhájában, amilyet a főpap ezen az ünnepen viselni szokott, de az e főpap több volt emberi papnál, még a megjelenése is, magát Jézus Krisztust látta, mint főpapot. Igaz, hogy Jeruzsálemben elmaradt az engesztelési ünnep, de Dániel előrelátott arra az időre, amikor Jézus, mint az igazi főpap megtartja az egész világra szóló engesztelési napot. Ez vigasztalást jelentett számára. 

2.   Isten nemcsak főpapról, de királyról is gondoskodik. Jézus egyik tisztsége a főpapság, amely által Istenhez vezeti az Istentől eltávolodott, ellene fellázadt embereket, és amikor ezt a tisztségét befejezi, elkezdi királyi hatalmát gyakorolni (mint Mihály, a nagy fejedelem). Mielőtt király lenne, előtte főpapnak kell lennie, hogy visszavezesse az embereket Istenhez, hogy legyen kin uralkodnia. Főpapi szolgálata nélkül, nem lennének emberek, akiken uralkodjon. A próféciákból tudjuk, hogy a főpapi szolgálata eredményes lesz, mert megszámlálhatatlan sokaság fogja Őt királyának tekinteni.  

3.   Mihály harcol népéért. Dániel imájára csak 21 nap múlva érkezik válasz, mert Gábrielnek és Mihálynak a perzsa fejedelmekkel kellett harcolniuk. Ez nem egy fegyverekkel vívott harc volt, hanem a meggyőzés harca. A perzsa fejedelmeket Sátán rá akarta bírni, hogy ne engedélyezzék és ne támogassák a jeruzsálemi templom felépítését és szertartásainak beindítását, Gábriel pedig ezért harcolt, hogy megtörténjék. És mivel Isten szabadakaratot adott még a perzsa fejedelmeknek is, ezért kényszert nem alkalmazhattak. Gábriel harca sikeres volt, mert a templom felépült, és a szertartások elkezdődtek, de azt is elmondta, hogy ez nem végleges, mert folytatnia kell a harcot a perzsa fejedelmekkel, aztán pedig a görög fejedelmekkel.   

4.   Isten megerősít. Dániel elveszíti minden erejét a látomás miatt, de, amikor Jézus megérintette (az emberhez hasonló lény), erejét visszanyerte. Jézus ilyen szavakkal bátorította Dánielt: „Ne félj, te kedves férfiú! Békesség neked! Légy erős, légy erős!” Isten így biztat és bátorít mindannyiunkat.    

5.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki odafigyel arra, aki Dánielhez hasonló buzgósággal keresi Őt

b.   aki megmutatja Jézus dicsőségét annak, aki szívén viseli népe sorsát

c.    aki már akkor meghallgatta a prófétát, amikor imádkozott, és a válasz is megszületett imájára, csak az értesítés érkezett egy kicsit később

d.   aki olyan kedvesen szólít meg bennünket, amilyen kedvesen Dánielhez is szólt

e.   aki beavatja szolgáját a láthatatlan világban történő eseményekbe

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudatában legyen annak, hogy Te meghallgatod imáit és harcolsz érette az ellenséggel. Adjad, hogy érezze, Te ugyanolyan kedves vagy hozzá, mint amilyen Dánielhez voltál, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 31. fejezet

31. fejezet – „A HEGYIBESZÉD” (4. rész)

"Boldogok a békességre igyekezők" (Mt 5:9). Krisztus békéje az igazságból fakad, Istennel összhangban áll. A világ ellenségeskedik Isten törvényével, a bűnösök ellenségeskednek Alkotójukkal, ennek eredményeként egymással is. Ám a zsoltáros kijelenti: "A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk" (Zsolt 119:165). Az ember nem tud békét teremteni. Az egyén vagy a társadalom megtisztítására, felemelésére szolgáló emberi tervek nem hozhatnak békét, mert nem hatolnak a szívig. Azt egyetlen erő, amely az igazi békét létrehozhatja, fenntarthatja, Krisztus kegyelme. Ha ez meggyökerezik a szívben, kiveti onnan a gonosz szenvedélyeket, amelyek egyenetlenséget, civódást okoznak. "A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik", és az élet pusztája "örül és virul mint őszike" (Ésa 55:13; 35:1).

A sokaság álmélkodva hallgatta e tanítást, amely annyira különbözött a farizeusok előírásaitól és példájától. A nép úgy hitte, hogy a boldogság az evilági dolgok birtoklásából áll, s igen kívánatosnak tekintette a hírnevet, az emberek tiszteletét. Nagyon tetszetős dolog volt a "rabbi" megszólítás, az, ha bölcsnek, vallásosnak dicsőítették őket, ha érdemeiket említették a közvélemény előtt. Ezt tekintették a boldogság koronájának. Ám a hatalmas tömeg színe előtt Jézus kijelentette, hogy az ilyen emberek összes jutalma a földi nyereség és tisztelet. Bizonyossággal beszélt, meggyőző erő áradt szavaiból. A nép elcsendesedett, félelemérzés söpört végig rajtuk. Kétkedve néztek egymásra. Kicsoda menekülhet meg, ha ez az Ember igazat szól? Ám sokan meggyőződtek arról, hogy ezt a figyelemre méltó Tanítót Isten Lelke indítja, véleménye isteni ihletésű.

Miután elmagyarázta, miből áll az igazi boldogság, és hogyan szerezhető meg, Jézus még határozottabban rámutatott tanítványai kötelességeire, mint akiket Isten választott ki arra, hogy másokat az igazság és az örök élet útjára vezessenek. Tudta, hogy gyakran fognak csalódni, elcsüggedni, kemény ellenállásba ütköznek, bántják őket, tanúságtételüket elutasítják. Jól tudta, hogy küldetésük végrehajtásakor azok az emberek, akik most oly figyelmesen hallgatják szavait, gyalázatot, kínzást, börtönt és halált szenvednek majd, és így folytatta:

"Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak" (Mt 5:10-12).

A világ szereti a bűnt, és gyűlöli az igazságot, ezért ellenségeskedett Jézussal. Mindenki, aki visszautasítja a végtelen szeretetet, a kereszténységet zavaró dolognak találja. Krisztus világossága elűzi a bűnöket takargató sötétséget, és a megújulás szükségessége nyilvánvalóvá válik. Akik alávetik magukat a Szentlélek befolyásának, azok saját magukkal kezdenek harcolni, míg akik a bűnhöz ragaszkodnak, azok az igazság és képviselői ellen háborúznak.

Így jön létre a viszály, és a nép megzavarásával vádolták Krisztus követőit. Valójában Istennel való közösségük miatt vonják magukra a világ gyűlölködését; Krisztus gyalázatát hordozzák. Azon az ősvényen haladnak, amelyen a világ legnemesebbjei jártak, nem szomorúan, hanem örvendezve, még ha üldözték is őket. Minden tüzes próba Isten eszköze megtisztításukra, amely egyre alkalmasabbá teszi őket a Vele történő együttmunkálkodásra. Minden ütközet az igazságért vívott nagy küzdelem részét képezi, és mindegyik nagyobbá teszi a végső győzelem örömét. Ezt szem előtt tartva hitük és türelmük próbáját inkább derűsen, mint rettegéssel fogadják, nem akarják elkerülni. Isten szolgái az Ő jóváhagyására sóvárognak, teljesíteni akarják a világ iránti kötelezettségüket, minden feladatukat, függetlenül az emberek félelmétől vagy kegyétől.

"Ti vagytok a földnek savai" (Mt 5 :13) mondotta Jézus. Ne vonuljatok vissza a világtól, hogy elkerüljétek az üldöztetést. Az emberek között lakozzatok, hogy az isteni szeretet íze sóként őrizze meg a világot a romlástól.

A Szentlélek befolyása előtt megnyíló szív az a csatorna, melyen Isten áldásait osztja. Ha Isten eltávolítaná szolgáit a földről, és Lelkét visszavonná az emberek közül, e világ magára hagyatottá válna, romlásba dőlne - Sátán uralma alá jutna. Bár a gonoszok nem ismerik fel, de még az élet áldásait is Isten népének köszönhetik - azoknak, kiket megvetnek és elnyomnak. Ám ha a keresztények csak névleg azok, akkor az ízét vesztett sóhoz hasonlítanak. Nincs jó befolyásuk a világra. Istent hamisan képviselik - rosszabbak a hitetleneknél.

"Ti vagytok a világ világossága" (Mt 5:14). A zsidók úgy gondolták, hogy az üdvösség áldása csak az ő nemzetükre korlátozódik, Krisztus azonban az üdvösséget a napsugárhoz hasonlította, ami az egész világé. A Biblia vallása nem korlátozható egy könyv fedelei közé, sem egy templom falai közé. Nem arra való, hogy alkalmasint saját érdekünkben elővegyük, azután szépen újból félretegyük: meg kell szentelnie a mindennapi életet, meg kell nyilvánulnia minden üzleti ügyben, társadalmi kapcsolatban.

Az igaz jellemet nem kívülről alakítják, húzzák az emberre, hanem az belülről sugárzik kifelé. Ha másokat az igazság ösvényére kívánunk vezetni, akkor annak elveit gondosan meg kell őriznünk szívünkben. Hitvallásunk hirdetheti a vallás elméletét, de az igazság igéit gyakorlati kegyességünk teszi láthatóvá. Következetes élet, szent társalgás, tántoríthatatlan becsületesség, tettrekész, jótékony lelkület, jámbor példa - ezen csatornákon keresztül árad a világosság a világra.