Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 48 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2048&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2048&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istentől visszaadja, amit az ellenség elvett. Ezékiel könyvének utolsó fejezete a teljes Izraelről szól, mind a 12 törzsről. Korábban az asszírok elvették az északi törzseket, csak két törzs maradt meg délen, Júda néven. Később a babilóniaiak ezt is elvették. Ezzel Izrael lényegében megszűnt létezni, ami nagy átoknak számított a zsidók számára, mert ha Izrael nem létezik, nincs, ahonnan a Messiás származzon. Isten azonban visszaadja mindazt, amit az ellenség elrabolt. Ez nem egy végleges helyreállítást jelent, de Isten erről is gondoskodik Jézus visszajövetelekor. Ennek a fejezetnek a motívumai megtaláljuk a Jelenések könyvében: a 12 törzset, amelyek a száznegyvennégyezret alkotják, a kapukat a törzsek nevével, és az Istennek az emberekkel való lakozását.
2. Isten nem személyválogató. Izrael törzsei nem voltak egyformák sem méretben, sem jellemben, ennek ellenére az új Jeruzsálem kapuit róluk nevezték el. Akármilyen szerepe volt egy törzsnek Izrael életében, a győzelemben és a hírnévben egyformán részesülnek. Bár a Lévi törzse nem kapott örökséget, földbirtokot Izraelben, azonban az új Jeruzsálemben egy kapu az ő nevét fogja viselni.
3. Isten segít átvészelni a legnagyobb tragédiát is. Ezékiel utolsó fejezetéről visszatekintve láthatjuk Isten csodáját, amellyel átsegíti Izraelt a legnagyobb megpróbáltatáson és új kezdetet biztosít számára. Ezékiel személye és szolgálata Isten különleges ajándéka, amely lelkigondozást, útmutatást, reménységet, gyógyulást és szabadulást jelent Izrael számára.
4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki mindent megtesz népe szabadulásáért és javáért
b. aki végleges megoldást készít népe számára
c. aki akkor is elkészíti áldásait, ha azokat senki sem fogadja el
d. aki nem nyugszik addig, míg népével együtt nem lakhat
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja és higgye, hogy Te mindent visszaadsz neki, amit az ellenség elrabolt tőle. Adjad, hogy tudja, hogy Te mindent megteszel azért, hogy átsegítsd őt az élet bajain, nehézségein és katasztrófáin, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 30. fejezet
30. fejezet – "Választa tizenkettőt" (1. rész)
Márk 3:13-19; Márk 6:12-16.
"Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, akiket akar vala; és hozzá menének. És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni" (Mk 3:13-14).
A galileai tenger közelében, a hegyoldalban, árnyas fák között hívta el Jézus a tizenkettőt apostoli feladatra, és itt tartotta hegyi beszédét is. A mezők és hegyek Jézus kedvelt pihenőhelyei voltak, sokszor inkább a szabad ég alatt tanított, mint a templomban vagy zsinagógákban. Egyetlen zsinagóga sem fogadhatta volna be az Őt követő tömeget, ám Jézus nemcsak ezért tanított mezőkön, ligetekben. Szerette a természet tájait. Minden csendes, visszavonulásra alkalmas hely szent templom volt számára. {DA 290.2}
A föld első lakói Éden fáit választották szentélyüknek. Krisztus ott érintkezett az emberiség atyjával. A Paradicsomból történt kiűzetés után még mindig az erdőkön, mezőkőn imádkoztak ősszüleink, Krisztus ott kereste fel őket kegyelmének evangéliumával. Krisztus beszélt Ábrahámmal Mamré tölgyesében, Izsákkal, amikor kiment estefelé a mezőre elmélkedni, Jákóbbal a bétheli domboldalon, Mózessel Midión hegyein, és a nyáját őrző gyermek Dáviddal. Krisztus az, aki úgy rendelte, hogy Izrael népe tizenöt évszázad óta minden évben egy hétre elhagyja otthonát, vegyék "szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgallyakat" (3Móz 23:40), és lakozzanak az ezekből készített sátorokban.
A tanítványok oktatásakor Jézus a város zűrzavarából való visszavonulást választotta, mert a mezők és halmok csöndje jobban összhangban állt az önmegtagadás leckéivel, melyeket meg akart tanítani nekik. Szolgálata során szívesen gyűjtötte Maga köré az embereket a kék ég alatt, füves domboldalon vagy tóparton. Itt, ahol saját teremtett művei vették körül, hallgatóinak gondolatait a mesterséges dolgokról a természetiekre terelhette. A természet növekedése, fejlődése feltárta országának alapelveit. Amikor az ember feltekint Isten hegyeire, látja kezének csodálatos műveit, az isteni igazság értékes leckéit ismerheti meg. A természet dolgai Krisztus tanítását ismétlik. Így van ez mindenkivel, aki szívében megy ki a mezőkre Krisztussal. Érzi, hogy szent befolyás veszi körül. A természet dolgai megtestesítik az Úr példázatait, ismétlik tanácsait. Amikor a természetben kapcsolatba kerülünk Istennel, a gondolatok felemelkednek, a szív pedig nyugodalmat lel.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés