Higgyetek az Ő prófétáinak - május 24 - PÉNTEK - Dániel könyve 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Dániel könyve 12 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%2012&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%2012&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Mihály az Emberfia.  Ebben a fejezetben Mihály odaáll Isten népe mellé, akkor, amikor az a legsúlyosabb próbákat éli át. De ki ez a Mihály? A Mihály szó a héberben egy harci kiálltás. Amikor Izrael ellenségeivel harcolt, a katonák így kiáltottak: „Ki olyan, mint az Isten?” Ki tud szembe szállni Vele? A Mihály szó azt jelenti, hogy „ki olyan, mint az Isten?” Dániel könyvének érdekes szerkezete van, amit kiasztikus szerkezetnek neveznek, ami azt jelenti, hogy minden szakasznak van egy tükörképe, és ha a kettőt összevetjük, jobban megértjük a mindanivalót. A 12. fejezet tükörképe a 7. fejezet. A 7. fejezetben az Emberfia lép közbe, amikor Isten népet üldözik, a 12. fejezetben Mihály lép közbe. A 12. fejezetben olyan nyomorúságról olvasunk, amilyen eddig nem volt, a 7. fejezetben a kis szarv hadakozik a szentek ellen és föléjük kerekedik, de ekkor az Emberfia az Öregkorúhoz megy a felhőkön, minden hatalom neki adatik, a kis szarv hatalmát elveszi és a Magasságos egek szentjei elveszik az országot és a Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország és hatalom. A 12. fejezeben Mihály közbelépése folytán „Az értelmesek fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.”  

2.   Isten válasza az ítélet. A 7. fejezetben is olvasunk a könyvekről, amelyek fontos szerepet játszanak az ítéletben, és itt a 12. fejezetben is olvasunk a könyvekről. Az Isten népét üldöző hatalom tevékenységére Isten ítélettel válaszol. Az ítélet vereség és végső pusztulás Isten népe ellenségei számára és üdvösség Isten hűségesei számára, aki eddig szenvedtek az üldöző hatalom miatt: „És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.”   

3.   Isten válaszol a „mikor” kérdésre. Dániel próféta többször is felteszi a kérdést, hogy mikor fog mindez megtörténni. Isten tudatta vele, hogy sok idő el fog telni addig, de megjövendöli, hogy 1798-ban az üldöző hatalom halálos sebet kap (1290 nap), 1844-ben pedig összeül a mennyei bíróság a végső ítéletre (1335 nap). Isten népe üldöztetni fog, de Isten a halálos sebbel mérsékli az üldöző hatalmát, és a bíróság is össze fog ülni, ami az üldöző hatalom végét fogja eredményezni. Ez megnyugtató volt Dániel számára, aki annyira aggódott Isten népéért.   

4.   Isten megbecsüli a prófétáját. Dániel könyvének a kulcs szava a „megért” ige, ami Dániel erős hitével, megingathatatlan hűségével, népéért, az emberiségért érzett felelősségével, egészült ki. Az Úr számára kedves férfiú méltó volt elhívásához, megértette a világtörténelmi folyamatokat és hűségesen tolmácsolta számunkra. Óriási kegyelem ez az egész emberiség számára: Dániel könyve megerősít bennünket a várakozásban és csodálatos reménységet sugall a jövőre nézve.    

5.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki támogatásáról biztosítja Övéit a legnagyobb megpróbáltatásokban is

b.   aki megváltást és üdvösséget ígér azoknak, akiknek a neve a könyvben lesz

c.    aki megtisztítja Övéit, hogy alkalmasak legyenek a feltámadásra és az örök életre

d.   aki a várakozáshoz reménységet ad – bár Dánielnek várnia kell az ígéret beteljesedésére, de Isten azt mondja, hogy nyugodni fog, és fel fog támadni majd az idők végén

e.   aki a feltámadás reménységével ajándékozza meg azokat, akik életüket veszítették az üldöző hatalom tevékenységének következtében, de nemcsak őket, hanem mindenkit, aki az Úrban halt meg

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy hálás legyen Mihályért, azért, hogy senki sincs, aki olyan, mint az Isten, aki olyan erős, aki legyőzhetne Téged. Adjad, hogy hálás legyen azért, hogy Te kiállsz mellette a nehéz óráiban, és a végső napon várod őt a Te örök országodban, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 31. fejezet

31. fejezet – „A HEGYIBESZÉD” (6. rész)

A Krisztus által tanított igazság a szív és az élet alkalmazkodását jelenti Isten kinyilatkoztatott akaratához. A bűnös ember csak úgy igazulhat meg, ha hisz Istenben, és élő kapcsolatot tart fenn vele. Ekkor az igazi istenfélelem emelkedett gondolatokat szül, és megnemesíti az életet. Így a vallás külső formaságai összhangba kerülnek a keresztény belső tisztasággal, miáltal az Isten szolgálatában megkívánt cselekedetek nem válnak értelmetlen rítusokká, mint amilyen volt a képmutató farizeusok szolgálata.

Jézus külön-külön sorra veszi a parancsolatokat, és megmagyarázza követelményeik mélységét, szélességét. Ahelyett, hogy egyetlen pontocskát is elmozdított volna a helyéről, megmutatta, milyen messzire terjednek ki a törvény alapelvei, és micsoda végzetes hibát követtek el a zsidók engedelmességük külső fitogtatásával. Kijelenti, hogy a gonosz gondolat vagy a kívánó tekintet már Isten törvényének áthágása. Ha valaki akár csak a legcsekélyebb igazságtalanságban is részt vesz, az megszegi a törvényt, megrontja annak erkölcsi karakterét. A gyilkosság először gondolatban születik meg. Aki gyűlöletnek ad helyet a szívében, az a gyilkos útjára teszi lábát, annak áldozatai utálatosak Isten szemében.

A zsidókat a bosszú lelkülete fűtötte. A rómaiakkal szembeni gyűlöletükben kifejezésre juttatták kemény ítéletüket, s a gonosz kedvében jártak, mert az ő vonásait tükrözték. Így készültek fel azokra a szörnyű tettekre, melyekre Sátán indította őket. A farizeusok vallási életében semmi sem buzdított a pogányok iránti kegyességre. Jézus megparancsolta nekik: ne áltassák magukat azzal a gondolattal, hogy szívükben lázadhatnak elnyomóik ellen, vagy melengethetik az elszenvedett igazságtalanságok miatti bosszúvágyat.

Igaz, van egy olyan méltatlankodás, mely Krisztus követőinek esetében is jogos. Ha azt látják, hogy Istent nem tisztelik, szolgálatát megvetik, ha azt látják, hogy az ártatlant elnyomják, akkor jogos felháborodás kavarja fel lelküket. Az ilyen, érzékeny erkölcsiség szülte harag nem bűn. De aki úgy érzi, hogy minden képzelt sértés miatt haragra gerjedhet, neheztelhet, az szívét Sátánnak nyitja meg. A keserűséget, ellenségeskedést ki kell űzni a lélekből, ha összhangban akarunk maradni a mennyel.

A Megváltó még ennél is tovább megy. Ezt mondja: "Ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat" (Mt 5:23-24). Sokan buzgók a vallási szolgálatok terén, miközben testvéreikkel sajnálatos nézeteltéréseik vannak, melyeket el kellene simítaniuk. Isten azt kívánja, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az összhang helyreállítására. Míg ezt meg nem teszik, nem fogadhatja el szolgálatukat. A keresztény kötelessége itt világosan kitűnik.

Isten mindenkire árasztja áldásait. "Felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak" (Mt 5:45). "Ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal" (Lk 6:35). Megparancsolja, hogy Hozzá hasonlóak legyünk. "Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, - mondotta Jézus - jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, [...] hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai" (Mt 5 : 44-45). Ezek a törvény alapelvei, ez az élet forrása.

Isten magasabb eszményképet tűzött gyermekei elé, mint amit a legmagasabb röptű emberi gondolat is elérhetne. "Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5:48). Ez a parancs egyben ígéret is. A megváltási terv Sátán hatalmából történő teljes szabadulásunkat tűzi ki. Krisztus mindig különbséget tesz a megtört lélek és a bűn között. Azért jött, hogy lerombolja a gonosz munkáit, s a Szentlélek kiáradhasson minden bűnbánó lélekre, megőrizhesse őket a bűntől.

A kísértő ténykedését nem hozhatjuk fel mentségül helytelen cselekedeteinkre. Sátán ujjong, amikor hallja, hogy Krisztus állítólagos követői kifogásokat keresnek jellemhibáikra. Mentegetőzésük viszi őket bűnbe. A bűnre nincs mentség. A szent lelkület, a krisztusi élet Isten minden bűnbánó, hívő gyermeke számára elérhető.

A keresztény jellemideál a Krisztushoz való hasonlatosság. Ahogyan az ember Fia tökéletes volt életében, úgy kell követőinek is tökéleteseknek lenniük a saját életükben. Jézus minden tekintetben hasonlatos volt felebarátaihoz. Testté lett, amilyenek mi vagyunk. Éhezett, megszomjazott, elfáradt. Az étel megerősítette, az alvás felfrissítette. Osztozott az emberi sorsban, mégis Isten szeplőtlen Fia volt, testében Isten. Jelleme legyen a miénk is! Az Úr így szól a Benne hívőkről: "Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek" (2Kor 6:16).

Krisztus a létra, melyet Jákób látott, melynek alja a földön állt, teteje pedig egészen a menny kapujáig ért, a dicsőség küszöbéig. Ha a létrából csak egyetlen lépcsőfok is hiányzott volna a föld felett, elvesztünk volna. Krisztus azonban elér bennünket, bárhol vagyunk is. Magára öltötte emberi természetünket, és győzött, s ha mi felvesszük az Ő jellemét, mi is győzhetünk. Bűntelen életet élt "a bűn testének hasonlatosságában" (Róm 8:3). Most Istenként rendíthetetlenül áll a mennyei trónon, míg emberként elér hozzánk. Int, hogy a Benne való hit által tegyünk szert Isten jellemének dicsőségére. Legyünk azért tökéletesek, amiképpen a mi mennyei Atyánk "is tökéletes".

Jézus bemutatta az igazságot, és Istenre, az igazság forrására irányította a figyelmet. Most a gyakorlati kötelességekre tért át. Az alamizsnaosztogatásban, az imádkozásban, a böjtölésben, ne legyen semmi, ami az énre terelné a figyelmet vagy az emberek dicséretét. Adj őszintén a szenvedő szegények megsegítésére! A lélek imában lépjen közösségre Istennel! Böjtöléskor ne csüggesszük le fejünket, szívünket ne töltsék be önző gondolatok. A farizeusi szív kietlen, terméketlen talaj, az istenes élet magvai nem hajthatnak ki benne. Aki maradéktalanul aláveti magát Istennek, az hozta Neki a legelfogadhatóbb szolgálatot. Ha az emberek közösségre lépnek Istennel, akkor együttmunkálkodhatnak Vele, és bemutathatják jellemét az emberi életben.