Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 14. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2014&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2014&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten megküzd gyermekeiért és gyermekeivel. Ikóniumban a zsidók és a pogányok közül is többen elfogadták az evangéliumot, de azok a zsidók, akik nem hittek felingerelték azokat a pogányokat, akik szintén nem hittek, hogy támadják meg az apostolokat, olyannyira, hogy egy másik településre kellett menekülniük. Így Istennek nemcsak a pogányokkal kellett felvennie a harcot, hanem saját népével is.
2. Isten csodája megérinti a pogányokat is. Az apostolok Lisztrában meggyógyítottak egy sántát, ami felkeltette a pogányok csodálatát olyannyira, hogy istenként kezdték őket imádni. A gyógyulás megerősítette bennük, hogy természetfeletti hatalom tevékenykedik közöttük, csak azt nem tudták, hogy kicsoda. Az apostoloknak meg kellett magyarázni a csoda eredetét.
3. Isten a legkegyetlenebb haláltól is meg tud szabadítani. A megkövezést nem könnyű túlélni, sőt lehetetlen. Pált viszont megkövezik Lisztrában és miután megállapították, hogy meghalt, kivonszolták a városon kívülre. Pál azonban felkelt, lerázta a port magáról és továbbment egy másik városba, hogy ott hirdesse az evangéliumot.
4. Isten gyermekeit a halállal sem lehet megfélemlíteni. Pál és Barnabás, miután még meglátogattak néhány várost, ahol szintén hirdették az evangéliumot, ugyanazon az útvonalon visszatértek azokba a városokba, ahol korábban üldözték őket és ahol Pált megkövezték. Emberileg érthetetlen, hogy miért nem kerülték el ezeket a veszélyes helyeket, viszont akik tényleg hisznek és bíznak Istenben, még a halállal sem lehet eltéríteni küldetésüktől.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek az üzenete megérinti az emberek szívét
b. akire ellensége nagyon haragszik
c. aki észreveszi a segítségre szorulókat
d. aki az eget, a földet, a tengert és a bennük levőket teremtette
e. aki nem hagyja magát bizonyság nélkül
f. aki jótevője a benne hívőknek és a benne nem hívőknek egyaránt
g. aki bőven adja ajándékait és a szívbéli örömet
h. akinek gondja van tanítványaira
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Te megküzdesz érette. Nincs olyan dolog, amit nem tennél meg érte, hogy hitre jusson és a hitben meg is maradjon, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 75. fejezet
75. fejezet – JÉZUS, ANNÁS ÉS KAJAFÁS ELŐTT (1. rész)
Máté 26:57-75; Máté 27:1; Márk 14:53-72; Márk 15:1; Lukács 22:54-71; János 18:13-27.
A Kidron patakon át, a kertek és az olajfa ligetek mellett elhaladva, az alvó város csöndes utcáin át, nagy sietséggel hurcolták magukkal Jézust. Az idő már éjfél után járt, és a zajongó tömeg kiáltása, amelyekkel Jézust követték, megzavarták az éjszaka csendjét. Az Üdvözítőt megkötözték és szoros őrizet alatt kísérték. Csak fájdalmak közepette tudott járni. Elfogói azonban siettették Őt Annás, a volt főpap palotájáig.
Annás volt a hivatalban levő papi család feje, és tekintettel életkorára, a nép még mindig főpapként ismerte el. Kikérték a tanácsát és Isten szavaként teljesítették azt. Neki kellett először látnia Jézust, aki ténylegesen a papi hatalmasságok foglya volt. Annásnak jelen kellett lennie a fogoly kihallgatásán, mert félt, hogy a kevésbé tapasztalt Kajafás majd nem úgy fogja képviselni a vádat, mint ahogy ők kitervelték. Ez alkalommal Annásnak minden furfangját, ravaszságát és éleselméjűségét elő kellett vennie, hogy Krisztus elítéltetését valamilyen módon biztosítani tudják.
Krisztust formálisan a Szanhedrin, - a nagy főtanács - előtt kellett kihallgatni; de Annás előtt egy előzetes kihallgatásnak vetették alá. A római uralom alatt a Szanhedrin nem hajthatott végre halálos ítéletet. A főtanács a fogságba vitt személyt csak kihallgathatta, ügyét megvizsgálhatta, és ítéletet hozhatott ellene, de ezt az ítéletet a római hatóságoknak kellett megerősíteniük. Tehát szükséges volt, hogy olyan vádakat hozzanak fel, és bizonyítsanak be Krisztus ellen, amelyek alapján a rómaiak gonosztevőnek tekintik majd. Olyan vádat is ki kellett találniuk Krisztus ellen, amelynek alapján a zsidók szemében is elítélendő személy lesz. A papok és a főemberek között nem kevesen voltak olyanok, akiket Krisztus tanításai meggyőztek, és csak a kiközösítéstől való félelmük akadályozta meg őket abban, hogy hitvallást tegyenek mellette. A papok jól emlékezetükbe vésték Nikodémus kérdését: "Vajon a mi törvényünk kárhoztathatja-e az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?" (Jn 7:51). Ez a kérdés akkor félbeszakította a főtanács ülését, úgy, hogy a terveik halomra dőltek. Arimáthiai Józsefet és Nikodémust azért most meg sem hívták a Szanhedrin ülésére, de voltak a főtanács tagjai között mások is, akik szót emelhettek volna az igazság érdekében. A kihallgatást úgy kellett vezetni, hogy a Szanhedrin tagjait egyesítse Krisztus ellen. Két olyan vád volt, amelyet a papok fenn akartak tartani. Ha Jézusra rá tudnák bizonyítani azt, hogy istenkáromló, akkor a zsidók biztosan elítélnék. Ha lázításért is sikerülne őt bűnösnek találni, akkor ezzel biztosítanák a rómaiak részéről történő elítéltetését. Annás mindenekelőtt ezt a második vádat akarta megalapozni. Tanítványairól és tanairól tett fel kérdéseket Jézusnak. Azt remélte, hogy a fogoly a feltett kérdésekkel kapcsolatban olyan választ ad majd, amellyel adatot szolgáltat a kezébe annak a vádnak a bizonyításához, amelyen dolgozott. Azt gondolta, hogy sikerül majd olyan kijelentést kapnia Jézustól, amellyel bizonyítani tudja azt, hogy Jézus egy titkos társaságot akart alapítani azzal a szándékkal, hogy egy új királyságot állítson fel. Akkor a papok átadhatnák Krisztust a rómaiaknak, mint lázítót és felkelés szervezőjét.
Krisztus felismerte a papok szándékát. Úgy olvasott szívükben, mint egy nyitott könyvben. Mivel pedig tudta kérdezője szívének legelrejtettebb gondolatait is, azért tagadta azt, hogy titkos szövetséget kötött volna tanítványaival, vagy hogy titokban és sötétben gyűjtötte volna őket össze terveik elrejtése céljából. Nem voltak neki szándékaival és tanaival kapcsolatban semmiféle titkai. "Én nyílván szóltam a világnak, - válaszolta - én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindennemű emberei összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam" (Jn 18:20).
Az Üdvözítő szembe állította saját munkamódszereit vádlói módszereivel. Hónapokig vadásztak rá. Igyekeztek tőrbe csalni és egy titkos bíróság elé hurcolni Őt, hogy hamis vád alapján elérjék azt, amit tisztességes eszközökkel lehetetlen volt elérniük. Most valósították meg szándékukat. Éjféli elfogása a csőcselék segítségével, kigúnyolása és tettleges bántalmazása, még mielőtt elítélték vagy éppen megvádolták volna, - ez volt az ő módszerük. Tettük, a törvény megsértése volt. Saját törvényük jelentette ki, hogy minden embert ártatlanként kell kezelni mindaddig, míg bűnösnek nem bizonyult. Saját törvényeik szerint nem Krisztus, hanem a papok álltak elítéltként Isten és az emberek színe előtt.
Jézus odafordult kihallgatójához és azt mondotta neki: "Mit kérdesz engem?" (Jn 18:21). Vajon a papok és főemberek nem küldöttek-e ki kémeket, hogy figyeljék meg Jézus minden mozdulatát, tevékenységét és tegyenek jelentést minden szaváról? Nem voltak-e ezek a kémek jelen minden összejövetelükön, és nem vittek-e a papoknak jelentést Jézus minden mondásáról és cselekedetéről? "Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nekik; ímé ők tudják, amiket nekik szólottam" (Jn 18:21).
A válasz határozottsága elhallgattatta Annást. Mivel félt attól, hogy Krisztus a vele szemben alkalmazott eljárás módjáról is mond valamit, amit pedig szeretett volna titokban tartani, ez alkalommal semmi többet nem mondott. Egyik szolgája, aki felettébb haragra gerjedt, mikor azt látta, hogy Annás elhallgatott, odalépett Jézushoz és arcul ütötte ezen szavak kíséretében: "Így felelsz-e a főpapnak?" (Jn 18:22).
Krisztus higgadtan ezt felelte: "Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról, ha pedig jól, miért versz engem" (Jn 18: 23). Jézus nem éles és bántó szavakkal vágott vissza. Higgadt válasza bűntelen, türelmes és szelíd szívéből jött, amelyet nem lehetett felingerelni.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés