Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 18. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2018&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2018&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten nem kerüli el, még a nagyon bűnösöket sem. Korinthus egy nagyon bűnös város volt és Isten pontosan ide küldte az apostolt. Eddigi misszióútjai alkalmával itt töltötte a legtöbb időt, másfél évet. Mindenütt üldözték, itt sem volt zavartalan a fogadtatása, de itt marasztalták, sőt Isten is megerősítette, hogy maradnia kell a városban. Ebben a bűnös városban dolgozott másfél évig.
2. Isten megmutatja mikor kell menni és mikor kell maradni. Isten korábban megmutatta Pálnak, hogy nem Bitíniába kell mennie, hanem Macedóniába. Isten Filippiben, vagy Béreában, vagy Athénban nem mondta, hogy maradnia kellene, hanem engedte, hogy tovább menjen. Most viszont látomásban tudatta vele, hogy maradnia kell. Látomásban mutatta meg neki, hogy ide kell jönnie, és most látomásban mutatja meg neki, hogy maradni kell
3. Istennek sok népe van még egy bűnös városban is. Isten bátorítja Pált, hogy ne féljen és szóljon, mert munkájának van értelme: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.”
4. Istennek világszerte vannak hűséges gyermekei. Apollós Afrikából, Alexandriából származik, ami azt mutatja, hogy néhány évvel az apostolok munkájának megkezdése után a világ különböző részein már találunk elkötelezett, hűséges keresztényeket, akik nem csupán elfogadták Krisztust és a kereszténységet, hanem fel vannak készülve arra, hogy a Bibliából bemutassák Őt és készek messzire is elmenni, hogy Róla bizonyságot tegyenek. Keresztényeket találunk Palesztinában, szerte Kis-Ázsiában, Afrikában és Európában is. Isten azt mondta, hogy üzenete el fog jutni a világ végére. És ez nagyon gyorsan teljesedik az apostolok munkájával.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek az egész világra szóló tervei vannak
b. aki előtt az akadályok elhárulnak
c. akiért gyermekei készek felfoghatatlan áldozatokat meghozni
d. aki egyengeti bizonyságtevő gyermekei előtt az utat
e. aki összehozza gyermekeit – Pál, Apollós, Priszcilla, Akvilla – a világ különböző részein éltek, de Isten összehozta őket művében
Ima éretted: Istenem, kérlek, add meg az olvasónak is, hogy megtapasztalja, milyen nagy öröm az, amikor egymással olyan emberek találkoznak, akiknek a szívében Te élsz, akiknek egy a hitük, egy a reményük, és egy az Istenük, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 75. fejezet
75. fejezet – JÉZUS, ANNÁS ÉS KAJAFÁS ELŐTT (5. rész)
A főpap minden egyes cselekedetét feszült érdeklődéssel figyelte a nép. Kajafás a kegyességét akarta hatásosan megmutatni azzal, amit tett. Ebben a cselekedetében azonban, amelyet Krisztus elleni vádként gondolt ki, éppen azt sértette meg, akiről Isten azt mondotta, hogy: "Az én nevem van őbenne" (2Móz 23:21). Kajafás maga követett el istenkáromlást. Isten ítélete alatt állva mondta ki az ítéletet Krisztusra, hogy istenkáromló.
Mikor Kajafás megszaggatta szolgálati ruháját, akkor ezzel a cselekedetével azt a helyzetet mutatta meg, amelybe a zsidók, mint nép kerülnek majd Isten előtt. Isten választott népe elkülönítette magát Istentől, és nagyon gyorsan olyan néppé vált, amelyet Isten többé már nem ismert el saját népének. Mikor Krisztus a kereszten ezt kiáltotta: "Elvégeztetett!" (Jn 19:30) és a templom kárpitja ketté hasadt, a Szent Vigyázó kijelentette, hogy a zsidó nép elvetette Őt, akire mutatott egész istentiszteleti rendszerük és az "árnyékszolgálat". Izrael elvált Istentől. Kajafás bátran megszaggathatta szolgálati ruháját, amely ruha azt jelképezte, hogy ő képviseli a nagy Főpapot, mert szolgálati ruhájának nem volt többé semmi értelme és jelentése, sem az ő számára, sem népe számára. A főpap teljes joggal szaggathatta meg szolgálati ruháját irtózatból eredően, önmagáért és népéért.
A szanhedrin kimondta azt az ítéletet, hogy Jézus méltó a halálra; de az ellentétben állott a zsidó törvénnyel, hogy egy foglyot éjnek idején hallgassanak ki. Törvényes ítéletet csak fényes nappal és a főtanács teljes ülésén hozhattak. Ennek ellenére az Üdvözítőt ettől fogva elítélt gonosztevőként, bűnözőként kezelték, és a legaljasabb és leghitványabb embereknek adták át, hogy gonoszul bánjanak vele. A főpap palotája egy nyitott udvart zárt körül, amelyben a katonák és a sokaság tagjai gyülekeztek össze. Jézust ezen az udvaron át vitték az őrszobába. Menet közben mindenfelől azzal gúnyolták, hogy Ő az Isten Fiának tartja magát. Saját szavait, hogy "meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján és eljönni az égnek felhőiben" (Mt 26:64) kiabálták újra és újra gúnyosan a fülébe. Mialatt az őrszobában várakozott törvényes kihallgatására, senki sem oltalmazta meg őt. A tudatlan gyülevész nép tanúja volt annak a kegyetlenségnek, amellyel Jézust kezelték a főtanács előtt, és ezért megengedték maguknak is, hogy gyarló emberi természetüknek minden sátáni elemét kinyilatkoztassák. Krisztus méltóságteljes és Istenhez hasonló magatartása, viselkedése, szelídsége, ártatlansága, fenséges türelme, Sátántól született gyűlölettel töltötte meg a nép szívét Vele szemben. Az irgalmasságot és az igazságot lábbal taposták. Bűnözővel még soha nem bántak olyan embertelen módon, ahogy Isten Fiával. {DA 710.1}
Jézus szívét pedig mélységes bánat és sajgó fájdalom járta át. Azt a csapást azonban, amely a legmélyebb fájdalmat okozta Jézus szívének, nem ellenséges kéz mérte rá. Miközben alávetette magát egy gúnyolódásokkal teletűzdelt kivizsgálási eljárásnak Kajafás előtt, tanítványai egyike megtagadta Őt.
Miután otthagyták Mesterüket a kertben, ketten a tanítványai közül, Péter és János, arra vállalkoztak, hogy távolról kövessék azt a tömeget, amely elfogta és őrizetbe vette Jézust. A papok Jézus tanítványaként ismerték fel Jánost, és beengedték őt a tanácsterembe azt remélve, hogy mivel tanúja Mestere megaláztatásának, majd lemond arról a felfogásáról, hogy ilyesvalaki az Isten Fia. János szólt Péter érdekében, és engedélyt kapott Péter bebocsátására is.
Az udvarban tüzet gyújtottak, mert ez volt az éjszaka leghidegebb órája, közvetlenül a hajnal hasadása előtt. A csoport a tűz köré húzódott, és feltehetőleg Péter is velük tartott, s közöttük foglalt helyet. Nem akarta, hogy Jézus tanítványaként ismerjék fel. Gondtalanul elvegyült a sokaságban. Azt remélte, hogy azok egyikének tartják majd, akik Jézust a tanácsterembe hozták.
Mikor azonban a tűz fellángolt és a fénye megvilágította Péter arcát, egy asszony, akit a kapu őrzésével bíztak meg, kutató pillantást vetett rá és megjegyezte, hogy Péter Jánossal együtt lépett be a kapun. Megfigyelte Péter arcán a letörtséget és azonnal azt gondolta, hogy ez a férfi Jézus egyik tanítványa lehet. Ez az asszony Kajafás háztartásának egyik szolgálóleánya volt és nagyon kíváncsi természetű. Azt mondta Péternek: "Te is a galileabeli Jézussal valál" (Mt 26:69). Péter meglepődött és összezavarodott. A társaság tagjainak szemei azonnal reá szegeződtek. Péter először úgy tett, mintha nem értette volna meg az asszonyt. Ez azonban állhatatos volt, és azt mondta azoknak, akik körülötte voltak, hogy ez az ember Jézussal volt. Péter kényszerítve érezte magát arra, hogy feleljen, és dühösen azt mondta: "Nem ismerem és nem is értem, mit mondasz" (Mk 14: 68). Péternek ez volt az első tagadása, és a kakas azonnal megszólalt. Óh, Péter, ilyen hamar szégyelletted Mesteredet! Ilyen hamar megtagadtad Uradat!
János, a tanítvány, miután belépett a bírósági tárgyalóterembe, egyáltalán nem igyekezett elrejteni azt a tényt, hogy ő Jézus követője volt. Nem vegyült a durva gyülevész nép közé, akik szidalmazták Mesterét. Nem kérdezgette őt senki, mert nem játszott hamis szerepet, és így nem tette ki magát semmiféle gyanakvásnak és gyanúsításnak. Keresett magának egy magányos sarkot - biztonságos távolságban a csőcseléktől, nehogy felkeltse az érdeklődésüket maga iránt -, olyan közel Jézushoz, amilyen közel csak lehetséges volt számára. Itt megláthatott és meghallhatott mindent, ami Ura kihallgatása során történt.
Péter nem akarta, hogy megtudják, ki is volt ő valójában. Úgy állította be magát, mintha teljesen közömbös szemlélője lenne az eseményeknek, és így helyezkedett el az ellenséges területen, ezzel könnyű prédájává vált a kísértésnek. Ha arra szólították volna fel, hogy harcoljon Mesteréért, akkor bátor katona lett volna; de amint a gúnyolódás ujja mutatott reá, akkor gyávának bizonyult. Sokan vannak olyanok, akik nem húzódoznak az Urukért való hadviseléstől, de a kicsúfolás hitük megtagadására készteti őket. Társulva azokkal, akiket el kellene kerülniük, könnyen a kísértés útjára engedik magukat csábítani. Szinte meghívják az ellenséget, hogy kísértse meg őket. Az ellenség azután a kísértések segítségével olyan dolgok kimondására és megtételére vezeti el őket, amiket más körülmények között sohasem mondanának ki és nem tennének meg, és így nem lennének vétkesek azokban. Krisztusnak az a tanítványa, aki manapság álruhába bújtatja hitét a szenvedésektől és a szégyentől való félelme miatt, az éppen olyan valóságosan megtagadja Urát, mint Péter tette a bírósági tárgyalóterem udvarán.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés