Higgyetek az Ő prófétáinak - november 22 - PÉNTEK - Apostolok cselekedetei 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 26. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2026&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2026&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten megismétli azt, ami fontos. Pál megtérési történetét háromszor találjuk ebben a könyvben. A háromszori megismétlés az abszolút fontosságot hangsúlyozza. Az, ami Pállal történt nem véletlen egybeesés volt, hanem Isten határozott terve.    

2.    Az Istenben való bizalom az egyetlen biztos dolog. Még Pál is beleesett abba a kísértésbe, hogy bizonyos mértékben és értelemben emberben bízzon. Bízott abban, hogy Agrippa király meg fogja érteni, mert ismeri a zsidó Szentírást, szokásaikat és próféciákat. Azonban csalódnia kellett. Csak egy dolog maradt számára, amiben megbízhatott, az Isten, akiben soha nem fog csalatkozni.  

3.    Isten terve az, hogy felnyissa az emberek szemét, hogy rájöjjenek arra, hogy mi hiábavaló. Ezt mondta neki Jézus: „De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.”

4.    Isten dolgai bolondságnak tűnnek annak, aki nem hisz. Festus bolondnak nevezte Pált, mint akit a tudománya bolondított meg. Ezzel tulajdonképpen elterelte figyelmét arról, hogy a Szentlélek kezdte meggyőzni a szívét. Sokan tesznek ma is így. Menekülnek Isten megszólító és meggyőző hatása elől, hogy ne kelljen szembenézniük saját gyengeségeikkel és bűnös életmódjukkal.  

5.    Isten Lelke mindenkinek a szívén dolgozik. Agrippa király be is vallotta, hogy Pál beszédének a hatása alá került, amikor azt mondta, hogy „majdnem ráveszel engem is, hogy keresztény legyek.” Ő sem engedett ennek a hatásnak. Ő is elütötte egy buta mondattal azt, ami a megtérését szolgálhatta volna.                    

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki az ígéret reménységét adja népének

b.    akinek nem lehetetlen halottakat feltámasztani

c.    aki ellen harcolni annyit jelent, mint az ösztöke ellen rugódozni

d.    akinek fénye a déli napnál is fényesebb

e.    aki meg tud oltalmazni saját népünktől, de az idegenektől is

f.      aki mennyei világosságot akar adni minden embernek

Ima éretted: Istenem, kérlek, nyisd meg a hallgató szemét is, hogy lássa mi hiábavalóság az életben és azt is megtudja, hogy mi fontos és lényeges a boldogulásához és az üdvösséghez, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 76. fejezet

76. fejezet – JÚDÁS (6. rész)

A hamis tanítvány tovább játszotta szerepét Jézus elárulásában. A kertben, mikor a csőcselék vezetőinek azt mondotta: "Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt" (Mt 26:48) - biztos volt abban, hogy Krisztus elmenekül kezeik közül. Azután, ha ezért őt hibáztatnák, akkor azt mondhatná nekik: Hát nem megmondtam nektek, hogy erősen tartsátok?

Júdás látta, hogy Krisztus elfogói szavai szerint jártak el és erősen megkötözték Jézust. Csodálkozva tapasztalta, hogy az Üdvözítő minden ellenállás nélkül hozzájárult ahhoz, hogy elvezessék. Aggodalmaskodva követte Őt a kerttől addig a helyig, ahol a zsidók vezetői kihallgatták Krisztust. Minden pillanatban azt várta, hogy Krisztus majd meglepi ellenségeit azzal, hogy Isten Fiaként jelenik meg előttük, és megsemmisíti minden ellene szőtt összeesküvésüket és minden hatalmukat. De amint egyik óra telt a másik után, és Jézus alávetette magát mindazoknak a jogtalanságoknak, és bántalmazásoknak, amelyeket ellene elkövettek, hirtelen szörnyű félelem szorította össze az áruló szívét arra a gondolatra, hogy ő tulajdonképpen halálra adta Mesterét.

Mikor a kihallgatás már a vége felé járt, Júdás nem tudta tovább elviselni bűnös lelkiismerete kínzását. Hirtelen éles hang hasított át a bírósági tárgyalótermen: "Krisztus ártatlan! Kíméljétek meg őt! Engedjétek őt szabadon! Ó, Kajafás!"

Mindenki felfigyelt Júdás magas alakjára. Látták, hogy minden erejével arra törekszik, hogy átfurakodjék a tárgyalóteremben összezsúfolódott tömegen. Az arca sápadt és megviselt volt és a homlokán nagy verejtékcseppek gyöngyöztek. Az ítélőszékhez furakodott és a főpap elé szórta azokat az ezüstpénzeket, amelyeket Ura elárulásáért kapott. Azután türelmetlenül megragadta Kajafás köntösét és könyörögve arra kérte, hogy engedje szabadon Jézust. Kijelentette, hogy Jézus semmi olyat nem tett, ami méltóvá tenné Őt a halálbüntetésre. Kajafás dühösen lerázta magáról Júdás kezét, de összezavarodott és nem tudta, hogy mit is mondjon. A papok álnoksága, galádsága nyilvánvalóvá lett. Mindenki láthatta, hogy pénzzel megvesztegették Jézus egyik tanítványát, hogy árulja el Mesterét.