Higgyetek az Ő prófétáinak - november 13 - SZERDA - Apostolok cselekedetei 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 17. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2017&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2017&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten tudja mit miért tesz. Az előző fejezetben arról olvasunk, hogy Isten nem engedte Bitínia felé menni Pált, hanem Macedónia felé küldte. Nem véletlenül. Tesszalonikában tudjuk meg az okát. Itt egy olyan kultusz uralkodott, amely sok mindenben hasonlított a kereszténység nyújtotta reményekhez, ezért nyitottak voltak az evangélium elfogadására. Ez a Cabirus-kultusz volt. Az alábbi táblázatban összehasonlításokat láthatunk

Cabirus-kultusz	Kereszténység
Hősét meggyilkolták	Hősét megölték
Hitték, hogy Cabirus csodatevő erővel bírt életében	Krisztus csodatevő erővel bírt
Kiállt a szegények jogaiért	Szerette és segítette a szegényeket
Hitték, hogy időnként csendben visszatért az életbe segíteni az embereken	Hiszik, hogy Jézus velük van és segíti őket
Hitték, hogy egyszer majd visszatér igazságot szolgáltatni az egyszerű embereknek	Hiszik, hogy visszatér igazságot szolgáltatni
Abban hittek, hogy vér által nyernek felszabadulást a bűntudat alól	Jézus vére a bűneink váltsága
Feloldotta az osztályok közötti különbséget	Nincs különbség zsidó és görög, szegény és gazdag, férfi és nő között

2.    Isten ura az időnek. Pál három hét alatt alapította meg a thesszalónikai gyülekezetet, amely kiállta az idő és a nehézségek próbáját. A pogányság tengerében, üldözések között egy olyan gyülekezet született három hét alatt, amely hűséges volt Istenhez, és amelynek jó híre messze földre eljutott. Isten ilyen rövid idő alatt is tud jó munkát végezni.  

3.    Érhet bennünket próba ott is, ahová Isten vezet. Pált Isten küldte Macedóniába, ahol Filippiben megbotozzák és börtönbe csukják, innen elmegy Thesszalónikába, ahonnan három hét múlva elüldözik és úgy kell kimenekíteni őt. Felmerül a kérdés, hogy ha Isten vezette őt oda, akkor miért érték a bajok? Érdekes, hogy Pál sosem tett fel ilyen kérdéseket. Lehet, hogy mi felteszünk néha ilyen kérdéseket. Ha az Úr művében dolgozom, miért érnek próbák, nehézségek és veszteségek? Mi nem tudjuk, de Isten tudja, Ő szeret és nem téved. Ez teljesen biztos.

4.    Isten tudja az emberek lelkéhez vezető utat. Athénban Pál nem az ószövetségből prédikál, mert azt nem ismerik. A vallásosságuk felől közelíti meg őket és saját költőiket idézi. Így vezeti át az üzenetét, hogy a Teremtő Istenről beszéljen, felhívja a figyelmüket az ítéletre és megtérésre hívja őket. Gyakran úgy utalunk Pál athéni szolgálatára, mint a legsikertelenebbre, de ez nem így van. Isten vezette Pál apostolt és megáldotta szolgálatát, hiszen prominens emberek tértek meg itt is, és azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Athén egy nagyon nehéz terület volt.                     

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki megkeresi az embert a világ minden táján

b.    akinek a tervei megvalósulnak a látszat ellenére is

c.    aki türelmes eltévedt gyermekeivel – lásd: az athéni emberek

d.    akit ismeretlen Istenként tartanak számon az emberek a világ különböző részein, a gyermekei pedig ismertté teszik Őt

e.    aki a világot alkotta

f.      aki nem lakik emberkéz alkotta templomokban, mert az Ő lakhelye a mennyország

g.    aki nem szorul rá az emberek szolgálatára

h.    aki nem szenved hiányt semmiben

i.       akiben élünk, mozgunk és vagyunk

j.       aki a tudatlanság idejét elnézi

k.    aki azt akarja, hogy az emberek mindenütt megtérjenek

l.       akinek van hatalma a halálból feltámasztani

Ima éretted: Istenem, kérlek, találd meg az olvasó lelkéhez vezető utat is, és adjad, hogy megtapasztalja annak a szépségét, amikor ez megtörténik, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 75. fejezet

75. fejezet – JÉZUS, ANNÁS ÉS KAJAFÁS ELŐTT (4. rész)

Egy pillanatig Krisztus istensége átvillant emberi alakján. A főpap megijedt Krisztus szemeinek átható pillantásától, amely elárulta, hogy az Üdvözítő olvasott Kajafás szívének rejtett gondolataiban, és azok égették a főpap szívét. Későbbi élete folyamán sohasem felejtette el a megkínzott Isten Fia kutató szemeinek a pillantását, amelyet reá vetett. "Mostantól fogva meglátjátok - mondotta Jézus - az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján és eljönni az égnek felhőiben" (Mt 26:64). Ezekkel a szavakkal a fordított képét adta meg annak a jelenetnek, amely éppen akkor játszódott le. Krisztus az élet és a dicsőség Ura, Isten jobbján ül. Krisztus ítéli meg az egész földet és döntése ellen nincs helye semmiféle fellebbezésnek. Ekkor minden titkos dolog Isten jelenlétének a világosságában mutatkozik meg, ott lesz nyilvánvalóvá. Minden emberre kimondják a tettei alapján meghozott helyes ítéletet.

Krisztus szavai meglepték a főpapot. Az a gondolat, hogy el kell jönnie a halottak feltámadásának, mikor mindenkinek meg kell majd állnia Isten ítélőszéke előtt, hogy elnyerje tettei szerint való jutalmát, rémületes volt Kajafás számára. Nem akart arra gondolni, hogy a jövőben majd őt is elítélik tettei szerint. Lelki szemei előtt villámgyorsan vonultak el az utolsó ítélet jelenetei. Egy pillanatig maga előtt látta a sírok félelmetes látványát, amint éppen kiadják halottaikat a titkaikkal együtt, amelyekkel kapcsolatban azt remélte, hogy örökre elrejtve maradnak. Egy pillanatig úgy érezte, hogy éppen az örökkévaló Bíró előtt áll, akinek a szemei mindent meglátnak, és elméjének a gondolatait úgy olvassák el, mint valami nyitott könyv sorait, és azok a titkai is mind napvilágra kerülnek, amelyekről feltételezte, hogy örökre magával viszi azokat a sírba.

A jelenet azután eltűnt a szemei elől, és a látomásából ismét visszakerült a valóságba. Krisztus szavai mélyen belevágtak Kajafásnak, a szadduceusnak szívébe és lelkébe. Kajafás nem fogadta el, tagadta a feltámadás, az utolsó ítélet és az eljövendő élet tanát. Sátáni dühvel kezdett őrjöngeni. {DA 708.1}  

Ennek az előtte álló embernek, ennek a fogolynak kell-e lerombolnia dédelgetett elméleteit? Megszaggatta köntösét, hogy a nép lássa kinyilvánított borzalmát, és megparancsolta, hogy további előzetes tárgyalások nélkül ítéljék el a foglyot istenkáromlásért. "Mi szükségünk van még bizonyságokra? - mondotta - Ímé most hallottátok az ő káromlását". "Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra" (Mt 26:65-66). Krisztust tehát a főtanács tagjai egyhangúlag halálra ítélték.

Kajafást a szenvedélyével vegyes meggyőződése vezette el annak megtételére, amit megtett. Dühös volt magára, mert majdnem elhitte Krisztus szavait, és ahelyett, hogy az igazság mély értelmezése közben szíve mélyéig megalázkodott volna, és bevallotta volna, hogy bizony Jézus a Messiás, inkább megszaggatta papi köntösét, határozott ellenállása jeléül. Ez a cselekedete nagyon jelentős volt. Kajafás alig-alig fogta fel az értelmét. Ezzel a cselekedetével, amelyet a bírók befolyásolása és Krisztus elítéltetése céljából követett el, a főpap valójában önmagát ítélte el. Isten törvénye szerint alkalmatlanná tette magát a papságra. Saját magára mondta ki a halálos ítéletet.

A főpapnak nem volt szabad megtépnie a ruháját. A levitikus törvény halálbüntetés kiszabása mellett tiltotta ezt meg. Semmiféle körülmények között, semmiféle alkalommal nem lehetett a szolgálati öltözetét, a palástját megszaggatnia. A zsidók között az volt a szokás, hogy barátaik halála alkalmával megszaggatták a ruhájukat. Ezt a szokást azonban a papoknak nem kellett figyelembe venniük. Krisztus ezzel kapcsolatban kifejezett parancsot adott Mózesnek. (Vö. 3Móz 10:6) Minden ruhadarabnak, amit a pap viselt, teljesnek, folt és hiba nélkül valónak kellett lennie. A gyönyörű szolgálati ruhákkal jelképezték a nagy előkép, Jézus Krisztus makulátlan lényét. Isten semmi mást nem fogadhat el csak a tökéletességet, ruhában és magatartásban, szóban és lélekben.

Isten szent, és a földi istentiszteletnek az ő dicsőségét és tökéletességét kell képviselnie. Semmi más, csak a tökéletesség képviselheti megfelelően a mennyei istentisztelet szentségét. A halandó ember megszaggathatja szívét megtört és alázatos lelke megmutatásával. Isten ezt észreveszi. Nem szabad azonban semmiféle szakítást alkalmazni a papi szolgálati öltözeten, mert ezzel tönkretennék a mennyei dolgok méltó képviseletét. Azt a főpapot, aki megszaggatott szolgálati öltözetben mert volna megjelenni szent hivatalában, és bekapcsolódni a szentély istentiszteletébe, olyannak tekintették volna, mint aki elválasztotta magát Istentől. Ruházata megszaggatásával megfosztotta volna magát különleges papi kiváltságától és attól, hogy Istent képviselje az emberek között. Isten nem fogadta volna el többé hivatalát gyakorló papként. A cselekedeteknek ez a Kajafás által szemléltetett folyamata nem mutatott meg mást, mint az emberi szenvedélyt és emberi tökéletlenséget.

Szolgálati ruhája megszaggatásával Kajafás Isten törvényét hatástalanná tette, és akadályt gördített az emberi hagyományok követésének az útjába is. Nem Isten törvénye, hanem az emberek-csinálta törvény engedte meg a papoknak, hogy istenkáromlás esetében, a bűn miatt érzett borzalmukban, büntetlenül megszaggathassák szolgálati öltözetüket. Így Isten törvényét az emberek törvényei tették semmissé.