Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 8. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%208&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%208&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Ahol Isten dolgozik, az ördög sem marad rest. Ezek a fejezetek arról szólnak, hogy Isten hatalmas munkát indított el új népe között és általuk. Sok csoda történt, az egyház erőteljesen növekedett és terjedt. Viszont az ellenség sem maradt tétlen. István halálával egy jelentős vezető esett ki a szolgálatból, és erőteljes üldözés indult el. Ahol Isten Lelke működik, ott az ellenség bősz haragra gerjed.
2. Isten a rosszból is jót tud kihozni. István halála és az utána támadt üldözés nagy veszteséget okozott Isten művének Jeruzsálemben, viszont az ez üldözés késztette az új keresztényeket arra, hogy szétszóródjanak és más településeken is hatalmas eredménnyel hirdessék az evangéliumot.
3. Istent nem lehet megállítani. Egy munkás kiesése, egy üldözés még nem fogja leállítani Isten művét. Amiről az ördög azt gondolja, hogy azzal Istent és az Ő művét akadályozza, pontosan azzal mozdítja elő. Jeruzsálemben lelassult ugyan a munka, de új területeken indult el hatalmas lendülettel. Samáriában Fülöp hirdette az evangéliumot, és egész városok fogadták el azt. Azt olvassuk, hogy „a sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott… és nagy öröm volt abban a városban.” A szerecsen főember is megtért és elvitte hazájába az üzenetet. Róla is azt olvassuk, hogy keresztsége után örömmel ment tovább az ő útján.
4. Istent nem lehet megvásárolni. Simon Szentlelket akart pénzen vásárolni. Péter nagyon világossá tette azt, hogy Isten ajándékai ingyenesek, de azért nagyon hatékonyak és nagyon komolyak. Péter azt ecsetelte, hogy mekkora bűnt követett el Simon azzal, hogy pénzt ajánlott fel érte. Viszont a Szentlélek ajándékának feltételei vannak. Sokan könnyebben adnak pénzt, csak ne kelljen eleget tenni az olyan feltételeknek, mint a becsületesség, Isten szeretete, az emberek szeretete, az önzetlenség, a szolgálatkészség stb. Nemcsak az bűn, ha pénzt akarunk adni Isten ingyen ajándékáért, hanem az is, ha cselekedeteket, vagy érdemszerző jótetteket. Istent gyalázzuk meg, ha ezekkel akarunk fizetni Neki.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akiért barátai úgy gondolják, hogy érdemes meghalni
b. akiért barátai úgy gondolják, hogy érdemes üldöztetést szenvedni
c. akinek a megismerése egész városokat nyűgöz le
d. aki kész kiárasztani Szentlelkét azokra, akik hisznek Benne
e. aki konkrét utasításokat ad szolgáinak és konkrét feladattal bízza meg őket (az angyal megmondta Fülöpnek, hogy hová menjen és mit csináljon)
f. aki teljesen idegenekben is felébreszti a vágyat megismerésére
g. aki leküzdi a távolság akadályait (Fülöpöt elragadta egyik helyről és egy másikra vitte, ahol sürgősen szükség volt szolgálatára.
Ima éretted: Istenem, kérlek, hogy az olvasó esetében is fordítsd jóra azt, amit az ellenség ellene tervel, hogy ártson neki, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 74. fejezet
74. fejezet – GECSEMÁNÉ (2. rész)
Jézus helyzete most egészen más volt, különbözött azoktól a helyzetektől, amelyekbe eddig belekerült. Szenvedését legjobban a próféta szavaival írhatjuk le: "Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, aki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura!" (Zak 13:7). A bűnös ember helyetteseként szenvedett az isteni igazságszolgáltatás súlya alatt. Látta, hogy mit jelent ez az igazságszolgáltatás. Eddig közbenjáróként tevékenykedett másokért; most ő vágyott arra, hogy legyen valaki, aki közbenjár érette.
Mikor Krisztus úgy érezte, hogy megszakadt, összetört az Atyával való egysége, félt, hogy emberi természetében nem lesz képes elviselni a sötétség hatalmasságaival szemben Reá váró nagy küzdelmet. A pusztában lejátszódott megkísértésében az emberi nemzetség sorsa forgott kockán. Akkor Krisztus volt a győztes. Most a kísértő egy végső, félelmetes küzdelemre vonult fel; erre készült Krisztus szolgálatának három éve alatt. Minden ennek a harcnak a kimenetelétől függött. Ebben a harcban minden, de minden kockán forgott. Ha Sátán ebben a küzdelemben kudarcot szenved, akkor elveszíti minden reménységét az uralom megszerzésére. A világ országai végül is Krisztus tulajdonává lesznek, és őt magát legyőzik és kivetik. Ha azonban le tudná győzni Krisztust, akkor az egész föld Sátán birodalmává lenne és az emberi nemzetség örökre hatalmába kerülne. Krisztus, mikor maga előtt látta az összeütközés összes lehetséges következményeit, akkor a lelke megtelt rettegéssel, mert tudta, hogy esetleges veresége az Istentől való elválasztását jelentené számára. Sátán azt sugallta az Úrnak, hogyha vállalja a kezességet a bűnös világért, akkor örökre elszakad Istentől; ezáltal azonosulna a Sátán királyságával, és soha többé nem lehetne közösségben Istennel.
Mit nyerhetett meg Krisztus ezzel az áldozattal? Mennyire reménytelennek látszott az, hogy az ember kigyógyul a hálátlanságból! Sátán a legnehezebb útszakaszon ezzel kísértette a Megváltót. Azok az emberek, akik azzal az igénnyel léptek fel, hogy több joguk van az áldásokra, mert felette állanak embertársaiknak, elvetettek Téged. Arra törekszenek, hogy megsemmisítsenek Téged és az alapját, a középpontját, a pecsétjét azoknak az ígéreteknek, amelyeket mint különleges kiválasztott embereknek, nekik tettél. Tanítványaid egyike, aki hallgatta oktatásaidat, utasításaidat és egyike volt munkatársaid legkiválóbbjainak, elárult téged! Legbuzgóbb követőd megtagad! Tanítványaid elhagynak! Krisztus egész lénye visszaborzadt mindennek még a gondolatától is. Éles tőrként szúrt szívébe az a gondolat, hogy éppen azok, akiknek a megmentéséért minden áldozatot vállalt; éppen azok, akiket olyan nagyon szeretett, közreműködnek a Sátán által tervezett és kirobbantott összeesküvésben. A küzdelem, az összeütközés szörnyű volt. Krisztus lemérhette ezt népének, vádlóinak és elárulójának a bűnével, és a gonoszságban fetrengő világ vétkeivel. Az emberek bűne súlyosan nehezedett Krisztusra, és Isten bűn miatti haragjának a tudata összetörte benne az életet.
Gondolkozzunk el azon, milyen árat kellett neki fizetnie az emberiség megmentéséért! Kínszenvedése közben körmeivel belevájt és belekapaszkodott a kemény földbe, mintha ezzel akarná megmenteni magát attól, hogy távolabb vonszolják Istentől. Az éjszaka dermesztő harmata hullott arccal a földre borult alakjára, de Ő észre sem vette. Sápadt ajkáról ez a keserű kiáltás szakadt fel: "Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár". Azonban most is azonnal hozzáteszi: "Mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te" (Mt 26:39).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése