2024. november 18., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 18 - HÉTFŐ - Apostolok cselekedetei 22

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 22. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2022&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2022&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten a gondviselés Istene. Pál apostol elfogatása után, és miután a római ezredes engedélyt adott neki, hogy szóljon a néphez, elmondta megtérésének történetét, amely tele van a gondviselés bizonyítékaival. Isten csodálatos módon megszólítja őt az úton, megvakul, útmutatást kap, hogy kit keressen meg Damaszkuszban, közben Anániás is látomást lát, Isten elmondja neki, hogy kiválasztotta és elhívta Pált a szolgálatra, aztán meggyógyult és megjött a szeme világa. Ezek nem véletlenek voltak Pál életében, hanem Isten gondviselésének az eredményei.    

2.    Isten teljes fordulatot hoz Pál életébe. Nem is lehetett volna nagyobb a különbség aközött, amilyen Pál megtérése előtt volt, és amilyenné megtérése után vált. Ezért is nevezik pálfordulatnak azt, ha valaki gyökeresen megváltozik. Az a valaki, aki üldözte, bebörtönözte, megölte a keresztényeket, most szereti őket, azonosul velük, és ami korábban fontos volt neki, azt elhagyja. Isten nem végez fél munkát. Ezt bizonyítja Pál megtérése. Isten bennünk is ilyen gyökeres változást szeretne megvalósítani

3.    Isten nem tudja elfogadni a nacionalizmust. Isten minden embert egyformán szeret, nemzetiségétől függetlenül. A másik ember gyűlölése Sátántól ered. Amikor Pál arról beszél, hogy Isten őt a pogányokhoz küldte, a zsidók éktelen haragra gerjedtek és halálát óhajtották.

4.    Isten felhasználja a körülményeket ügye előmozdítására. Talán feltehetnénk a kérdést, hogy mi haszna volt Pál kettős állampolgárságának. Hát nem sok, de Isten ezt is fel tudta használni, itt és most ahhoz, hogy ne korbácsolják meg, de korábban is származott haszon Pál munkásságára nézve abból, hogy ő római állampolgár. Isten gyakran fel tudja használni a számunkra jelentéktelen dolgokat is gyermekei javára és műve előmozdítására.

5.    Isten az Ő barátainak időnként betekintést ad abban, hogy mit él át Ő. Pál apostol élete és szenvedése sokban hasonlít Jézus életére és szenvedéseire. Pál részese lett Krisztus szenvedéseinek azáltal, hogy ugyanúgy gyűlölték és üldözték, mint Jézust. Ezáltal megértette, hogy mit élt át Jézus azért, hogy megváltson bennünket. Sokkal erőteljesebben tudott prédikálni Jézus szenvedéseiről, ha ő is belekóstolt ezekbe.                   

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki bölcsességet adott gyermekének védőbeszédének elmondásához

b.    aki megállította Pált rossz útján, és aki kész bennünket is megállítani, ha rossz útra térünk

c.    aki csodák sorozatát biztosítja ahhoz, hogy egy gyermeke megismerje Őt és megtérjen

d.    aki össze tudja hangolni a dolgokat műve sikere érdekében

e.    aki tanúkat keres magának, akik az Ő szeretetéről, kegyelméről és jóságáról tanúskodnak a világnak

f.      aki, ha kell elveszi látásunkat, ha kell visszaadja azt

g.    aki a legjobb védőnk, amikor ellensége vádol bennünket

Ima éretted: Istenem, kérlek, használd fel a körülményeket az olvasó javára. Adjad, hogy az életében minden együttműködjön az ő java és üdvössége érdekében, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 76. fejezet

76. fejezet – JÚDÁS (2. rész)

A tanítványok nagyra becsülték Júdást, és ő nagy hatással is volt rájuk. Neki magának is jó véleménye volt önmagáról és képességeiről. Tanítványtársaira úgy tekintett, mint akiket ő messze felülmúl az ítéletalkotás képessége terén. Azt gondolta róluk, hogy nem látják meg a kedvező alkalmakat és lehetőségeiket és nem húznak hasznot azokból. Júdás szerint Krisztus gyülekezete sohasem fog kiterjedni ott, ahol ilyen rövidlátó emberek lesznek a vezetők. Péter zabolátlan volt. Mindig megfontolás nélkül cselekedett. Jánost, aki gondosan megőrizte, és megtartotta azokat az igazságokat, amelyeket Krisztus tanított, Júdás rossz pénzügyi szakértőnek tekintette. Máté igen szigorú neveltetésben részesült, s ezért igazságszeretete megingathatatlan volt; Krisztus tanítását komolyan vette, és szavainak értelméről elmélkedett. Ezért Júdás véleménye az volt, hogy sohasem lehetne őt megbízni éleslátást és nagy átfogó képességet igénylő feladatok végzésére. Júdás ilyen módon foglalta össze, alkotta meg véleményét Jézus minden egyes tanítványáról. Azzal hízelgett önmagának, hogy a tanítványok köre gyakran kerülne majd zavarba és szorult helyzetbe, ha nem olyan képességekkel rendelkező ember lenne az ügyintéző, mint ő. Júdás alkalmasnak tartotta magát erre az állásra, mint olyat, akinek az eszén nem tudnak túljárni. Saját értékelése szerint ő volt a dísze, az ékessége a tanítványok társaságának és mindig ennek megfelelő volt a magatartása is.

Júdás vak volt saját gyenge jellemének a felismerésére. Krisztus ezért egy olyan helyet biztosított számára a tanítványok csoportjában, ahol alkalma nyílott jelleme gyengeségének meglátására és helyreigazítására. A tanítványok pénztárosaként neki kellett gondoskodnia a kis közösség szükségleteinek a kielégítéséről és a szegények nélkülözésének az enyhítéséről. Mikor a húsvéti szobában Jézus így szólt hozzá: "Amit cselekszel, hamar cselekedjed" (Jn 13:27), akkor a tanítványok azt gondolták, hogy Jézus azt parancsolta meg neki, hogy vásárolja meg az ünnepre azt, amire szükség volt, vagy hogy adjon valami segélyt a szegényeknek. Mások szolgálatában Júdás kifejleszthetett volna magában egy önzetlen lelkületet. Mialatt azonban naponként hallgatta Jézus tanításait és tanúja volt Krisztus önzetlen életének, Júdás kapzsi, pénzsóvár természetének hódolt. Azok a kis összegek, amelyek kezébe kerültek, állandó kísértést jelentettek számára. Gyakran, amikor kisebb szolgálatokat végzett Krisztus ügyéért, vagy vallásos tervek megvalósítására szentelte idejét, kivette a bérét ebből a szerény pénzalapból. Saját szemében ezek az alkalmak ürügyül szolgáltak arra, hogy cselekedetei véghezvitelét anyagilag biztosítsa. Isten szemében azonban Júdás tolvaj volt.

Krisztusnak az a gyakran ismételt kijelentése, hogy az Ő országa nem e világból való, megbotránkoztatta Júdást. Neki megvolt a saját elképzelése, és ennek megvalósítását remélte Krisztustól. Júdás elképzelése szerint Jánost ki kellett volna szabadítani a tömlöcből; ehelyett lefejezték. Jézus pedig ahelyett, hogy királyi jogait érvényesítve megtorolta volna Keresztelő János halálát, tanítványaival visszavonult egy vidéki helyre. Azt gondolta, hogy ha Jézus nem akadályozná tanítványait terveik megvalósításában, munkájuk sokkal eredményesebb lenne. Felfigyelt a zsidó vezetők egyre növekvő ellenségeskedésére, és látta, hogy Krisztus teljesen figyelmen kívül hagyja azt a kívánságukat, hogy bizonyítékát adja isteni küldetésének. Júdás szíve megnyílt a hitetlenség előtt, és Sátán gondoskodott arról, hogy elvesse benne a hitetlenség magvát. A lázadás szelleme egyre nőtt Júdásban. Miért foglalkozik Jézus oly sokat, szükségtelenül borús, csüggesztő gondolatokkal, amelyek elbátortalanítanak? Miért jövendölt megpróbáltatást és üldözést maga és a tanítványai számára? Az a kilátás, hogy az új királyságban egy előkelő hely jut neki osztályrészül, késztette Júdást arra, hogy magáévá tegye Krisztus ügyét. Csalódnia kellett-e reménységében? Júdás nem azt állította, hogy Jézus nem volt Isten Fia, azonban kételkedett és igyekezett valamiféle magyarázatot találni hatalmas cselekedeteire.

1 megjegyzés: