Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 10. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2010&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2010&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten mély hatást gyakorol azokra, akik megismerik Őt. Kornéliusz római katonatiszt volt, akit kivezényeltek Izraelbe, hogy békefenntartói szolgálatot végezzen és Róma érdekeit képviselje. Izraelbe általában a legkeményebb katonákat küldték, mert problémás területként tartották számon. De Isten még ezekre a kemény emberek is nagy hatást gyakorolt. A pogány, bálványimádó Kornéliusz elkezdett hinni ebben az Istenben. Azt olvassuk róla, hogy kegyes, istenfélő emberré vált, aki segített a szegényeken és Istenhez imádkozott.
2. Isten összehangolja az eseményeket, hogy az ember javát szolgálja. Kornéliusz látomást kap pontos útmutatásokkal. Amíg emberei utaznak, Péter is látomást lát, amely végeztével Kornéliusz emberei megérkeznek és bekopognak hozzá. Ezekért az emberekért Isten összehangolt tervet készít, hogy minden pontosan a maga idejében történjék. Te kíváncsi vagy rá, hogy érted milyen összehangolt tervet készített, hogy megmentsen? Majd az Ő országában kérd meg, hogy mesélje el neked!
3. Isten áttöri a népeket elválasztó sorompókat. A zsidók elhatárolódtak más népektől, és Istennek hatalmas erőfeszítéseket kell tenni, hogy a válaszfalakat lerontsa. Kornéliusz éppúgy Isten gyermeke, mint Péter. Isten pontosan úgy szereti őt és családját, mint bármelyik zsidó családot. És ezt meg kell értenie Péternek, a többi tanítványnak és a zsidóból lett keresztényeknek is. Péter így fogalmaz: „nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.”
4. Isten kész Lelkét adni a pogányoknak. Péter teljesen meglepődik azon, hogy Isten ugyanúgy adja a Szentlelket a pogányoknak, ahogy nekik adta. Péternek még sokat kell tanulni Isten jelleméről és a népekkel kapcsolatos terveiről.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki keresi és megtalálja az embert, bárhol legyen az
b. aki elküldi angyalát azokhoz, akik nyitottak az Ő megismerésére
c. aki szokatlan eszközöket is felhasznál az ember elérése érdekében (lepedő tele állatokkal)
d. aki összehozza azokat az embereket, akiknek találkozniuk kell egymással az Ő megismerése érdekében
e. aki újabb és újabb embercsoportokkal ismerteti meg magát és magváltási tervét
f. aki békességet hirdet Jézus által
g. aki örömét leli abban, hogy jót tegyen a lehető legtöbb emberrel
h. aki bírája élőknek és holtaknak
i. aki arra vágyik, hogy minél több emberrel szövetséget kössön
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy megértse, Te milyen összehangolt tervet készítettél számára is, hogy megmentsd és üdvözítsd őt, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 74. fejezet
74. fejezet – GECSEMÁNÉ (4. rész)
Rövid idővel előbb Jézus hatalmas cédrusként állta ellenfelei ostromát, akik ezért még dühödtebben támadtak fel ellene és töltötték ki dühüket rajta. A konok akaratokkal megtelt fejek és a gonoszsággal, ravaszsággal megtöltött szívek hiába igyekeztek megzavarni Krisztust, és erőt venni rajta. Ő továbbra is megmaradt isteni fenségében, Isten Fiának. Krisztus most olyan volt, mint egy nádszál, amelyet tépdesett és meghajlított a vihar, de győztesként közeledett munkája végéhez. Minden egyes lépésével győzelmet aratott a sötétség hatalmasságai felett. Mint aki már megdicsőíttetett, igénye volt az Istennel való egységre. Szívéből Istent magasztaló énekek áradtak. A bátorság és gyengédség szavaival szokott Krisztus tanítványaihoz szólni. Most szava nem a győzelem hangszínével, hanem az emberi szenvedés teljességével hangzott fel az esti csendben. Az Üdvözítő szavai eljutottak az álmos tanítványok füléhez: "Atyám, ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a Te akaratod" (Mt 26:42).
A tanítványok első gondolata az volt, hogy Jézushoz kell menniük, de az Úr megparancsolta nekik, hogy maradjanak a helyükön és ott vigyázzanak és imádkozzanak. Mikor Jézus hozzájuk ment, még mindig aludva találta őket. Ismét úgy érezte, hogy vágyik utánuk, néhány szavuk után, amelyek könnyítenének szenvedésein, és összetörhetnék a sötétségnek azt a hatalmát, amely már-már erőt vett rajta. A tanítványok szemei azonban elnehezültek az álmosságtól. "Nem tudták, mit feleljenek neki" (Mk 14:40). Uruk jelenlétében felébredtek. Arcán meglátták a véres verejtékcseppeket. Megteltek félelemmel. Lelkének szorongó gyötrődését azonban nem tudták megérteni. "Oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem emberfiaié volt" (Ésa 52:14).
Jézus ismét elfordult tanítványaitól és visszatért magányos menedékhelyére, a nagy sötétség borzalmától esett arcra borulva a földre. Isten Fiának emberi természete remegett a szörnyű megpróbáltatás órájában. Most nem imádkozott tanítványaiért, hogy hitük ne legyen ingadozó, hanem csak saját megkísértett és szenvedő lelkéért könyörgött. Elérkezett a rettenetes pillanat. Az a pillanat, amelynek el kellett döntenie a világ sorsát. Az emberiség sorsa még függőben volt. Krisztus még most is megtagadhatta volna a bűnös emberi nemzetségért meghatározott és elrendelt pohár kiivását. Még nem volt túl késő. Jézus még letörölhette volna orcájáról a véres verejtékcseppeket és hagyhatta volna, hogy az emberek vesszenek el bűneikben. Azt mondhatta volna: A bűnös hadd kapja meg bűnéért büntetését, én pedig visszamegyek az én Atyámhoz. Vajon Isten Fia kiissza-e a megaláztatás és a haláltusa keserű poharát? Vajon az ártatlan elszenvedi-e a bűn átkának a következményét, hogy megmentse a bűnöst? A szavak remegve hagyták el Jézus halovány ajkait: "Atyám, ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod" (Mt 26: 42).
Jézus háromszor mondta el ezt az imádságot. Emberi lénye háromszor riadt vissza ettől az utolsó, minden ténykedését megkoronázó áldozattól. Lélekben most az emberi nemzetség egész története még egyszer elvonul a világ Megváltójának szeme előtt. Látja, hogy a törvény megszegőinek el kell veszniük, ha magukra hagyja őket. Látja az emberek tehetetlenségét. Látja a bűn hatalmát. Az elkárhozott világ jajkiáltásai és panaszkodásai a szíve mélyéig hatolnak. Látja a világ fenyegető végzetét és meghozta döntését. Megmenti az embereket a kárhozattól, bármibe is kerül ez neki! Elfogadja vérrel való megkeresztelését, hogy általa az elkárhoztatásra szánt milliók örök életet nyerhessenek! Krisztus elhagyta mennyei otthonát, ahol csak tisztaság, boldogság és dicsőség honol, hogy megmentsen egy elveszett juhot, a bűn által elesetté lett világot. Krisztus nem tér el a küldetésétől. Ő szerzi meg az engesztelést az emberi nemzetségnek, amely a bűnben elesett. Imádsága most csak azt fejezi ki, hogy alárendelte magát sorsának, hogy nem futott meg feladata, küldetése teljesítése elől: "Ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod" (Mt 26:42).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése