Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 19. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2019&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2019&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten ajándéka teljes. Efézusban Pál érkezésekor már voltak tanítványok, akik sok mindent tudtak a Bibliából, ismerték Keresztelő János üzenetét, meg is keresztelkedtek rá, de nem hallottak Jézusról és nem kapták meg a Szentlélek ajándékát. Miután Pál elmondta, hogy Keresztelő János Jézus útkészítője volt és Róla tett bizonyságot, elfogadták Őt Megváltójuknak, megkeresztelkedtek és megkapták a Szentlélek ajándékát. Így volt teljes az ajándék, így volt teljes a hit. Jézus és a Szentlélek nélkül nincs igazi és teljes vallásosság.
2. Isten mindent megtesz az emberekért, de egy bizonyos ponton el kell engedni őket a saját maguk választotta útjukon. Pál három hónapig küszködött a zsidókkal, de amikor nem fogadták el és káromolták őt és Jézust, elfordult tőlük és a pogányoknak hirdette az üzenetet. Isten szeret bennünket és mindent megtesz érettünk, de ha ellenállunk szeretete hívásának, nem tehet mást, mint elenged bennünket.
3. Isten nincs ott a vitatkozásokban és ott sem, ahol bálványokat imádnak. A zsidók zsinagógájában a vitáé és a nézeteltérésé volt a főszerep és ez átlépett egy olyan vonalat, amely már nem volt egészséges a gyülekezet számára, hanem a munka gátjává vált. Gyülekezeteinkben szükség van az egészséges vitákra, de ha ezek elmérgesednek, megmérgezik a gyülekezet légkörét és hatályát veszik a gyülekezet hatékonyságának. De Pál a pogányságot és a bálványimádást sem tudta elfogadni. Munkája nyomán az emberek elhagyták bálványaikat és elégették az ezzel kapcsolatos könyveiket.
4. Isten nem egy varázseszköz. Az apostolok gyógyítottak és ördögöket űztek Jézus neve segítségével. Többen azt gondolták, hogy ha pontosan azt csinálják, mind az apostolok, nekik is sikerülni fog, mert csak Jézus nevében kell tenni és akkor sikerül. Csúnya tapasztalatból kellett megtanulniuk, hogy ez nem így működik. Nemcsak a formának, a tartalomnak is egyezni kell. A tanítványokat nem Jézus nevének ismételgetése tette sikeressé, hanem a Jézussal való szoros és bensőséges kapcsolatuk.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek készségesen adja Szentlelkét
b. aki nem végez fél munkát, teljes ajándékot akar adni
c. aki csodákkal segítette Pál munkáját
d. aki hatalmas erővel és hatékonysággal terjesztette üzenetét szerte a világban
e. akit nem tudnak legyőzni a pogány filozófiák, akármilyen hatalmasnak, meg elfogadottnak tűnjenek is
f. aki pogány embereket is felhasznál művének védelmében és előmozdításában
Ima éretted: Istenem, kérlek, részesítsd az olvasót a Te teljes és tökéletes ajándékodban, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 75. fejezet
75. fejezet – JÉZUS, ANNÁS ÉS KAJAFÁS ELŐTT (6. rész)
Péter megpróbált úgy tenni, mintha semmi nem érdekelné Mestere kihallgatásával kapcsolatban. Szívét azonban összeszorította a szomorúság, mikor a kegyetlen gúnyolódásokat hallotta, és látta azt a jogtalanságot, amelyet vele szemben alkalmaztak. Még inkább meglepődött és mérgesebb lett, mivel Jézus magát és tanítványait megalázta, amikor megengedte, hogy ilyen szégyenletes módon bánjanak Vele. Azért, hogy elrejtse igazi érzéseit, megkísérelte, hogy csatlakozzék Jézus üldözőihez és ilyen módon megismerkedjék illetlen tréfálkozásaikkal. Megjelenése azonban nem volt természetes. Egy hazug szerepet alakított, és miközben igyekezett közömbösen beszélgetni, nem tudta elnyomni, elhallgattatni méltatlankodásának a kifejezéseit azokért a jogtalanságokért, amelyeket Mestere ellen elkövettek.
Másodszor is felhívta magára a figyelmet és ismét megvádolták azzal, hogy Jézus követői közé tartozik. Péter most esküvel jelentette ki, hogy: "Nem is ismerem ezt az embert" (Mt 26:72). Isten még egy másik alkalmat is adott Péternek. Eltelt egy óra, mikor a főpap egyik szolgája, aki közeli rokona volt annak az embernek, akinek Péter levágta a fülét, megkérdezte őt: "Nem láttalak-e én téged ővele együtt a kertben?" (Jn 18:26). Az ott állók pedig ezt mondták neki: "Bizony közülük való vagy, mert galileabeli is vagy és a beszéded is hasonló" (Mk 14:70). Péter éktelen haragra gerjedt. Jézus tanítványai ugyanis nyelvük tisztaságáról is ismertek voltak. Azért, hogy teljesen becsapja faggatóit és igazolja felvett szerepét, Péter most átkozódással és esküdözéssel tagadta meg Urát. A kakas pedig ismét megszólalt. Ez alkalommal Péter meghallotta a kakas hangját és visszaemlékezett Jézus szavaira: "Mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem" (Mk 14:30).
Miközben a lealacsonyító esküdözések még alig hagyták el Péter ajkát, és a kakas hangja még mindig a fülében csengett, az Üdvözítő elfordult a sötét pillantásokat vető bírálóitól és rátekintett szegény tanítványára. Ugyanakkor Péter is Mesterét kereste meg szemével. Jézus tekintetéből mély szánalmat és szomorúságot tudott leolvasni; nem volt abban semmi harag. {DA 712.4}
Jézus sápadt, szenvedő arcának, remegő ajkainak, részvétet és megbocsátást kifejező tekintetének a látványa hegyes nyílként fúródott Péter szívébe. Felébredt a lelkiismerete. Megelevenedett az emlékezete. Visszaidézte a csak néhány órával előbb tett ígéretét, hogy Urával még a börtönbe és a halálba is elmenne. Visszaemlékezett bánatára, mikor az Üdvözítő azt mondta neki a felház szobájában, hogy háromszor tagadja majd meg Urát ugyanazon az éjszakán. Péter éppen most jelentette ki, hogy nem is ismeri Jézust, de most keserű fájdalommal rájött, hogy Ura milyen jól ismerte őt, és hogy szívében milyen pontosan elolvasta azokat a hamisságokat, amelyekről jószerével ő maga sem tudott, mert ismeretlenek maradtak számára.
Az emlékek hullámai átcsaptak rajta. Az Üdvözítő gyengéd irgalma, kedvessége és hosszútűrése, jóindulata és türelme, amit eltévelyedő tanítványai iránt megmutatott - mind mind visszaidéződtek benne. Visszaidézte emlékezetébe Jézus figyelmeztetését: "Simon! Simon! Ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited" (Lk 22:31 32). Borzalommal gondolt vissza saját hálátlanságára, hamisságára, hamis esküjére. Még egyszer rátekintett Mesterére, és egy felemelt szentségtörő kezet látott meg, amint éppen Ura arcába vágott. Nem volt képes tovább elviselni a látványt és ezért összetört szívvel kirohant a bírósági házból.
Magányosan, a sötétben űzte, hajtotta magát előre, de nem tudta és nem is törődött vele, hogy hova. Végül a Gecsemáné-kertben találta magát. A néhány órával előbb ott lejátszódott jelenet élénken tért vissza emlékezetébe. Ura szenvedő arca, véres verejtékcseppei, a fájdalomtól eltorzult tagjai, ismét megjelentek lelki szemei előtt. Keserű bűntudattal emlékezett meg arról, hogy Jézus sírt és halálküzdelmét vívta, mikor egyedül imádkozott, mialatt azok, akiknek egyesülniük kellett volna vele küzdelmében és imádságában a megpróbáltatás órájában, az igazak álmát aludták. Megemlékezett Ura ünnepélyes felszólításáról, utasításáról: "Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek" (Mt 26:41). Ismét tanúja volt a bírósági tárgyalóteremben lejátszódó jelenetnek. Gyötrődés volt vérző szíve számára annak a tudata, hogy ő adta hozzá a legsúlyosabb terhet az Üdvözítő megaláztatásához és bánatához. Pontosan azon a helyen, ahol kínszenvedésében Jézus kiöntötte szívét Atyja előtt, Péter arcra borult és azt kívánta, hogy bárcsak meghalna.
Mivel Péter elaludt annak ellenére, hogy Jézus megparancsolta neki, hogy vigyázzon és imádkozzon, nem kétséges, éppen ezzel készítette el az utat nagy bűne elkövetésére. A tanítványok ebben a kritikus órában bekövetkezett alvásukkal nagy veszteséget szenvedtek. Krisztus ismerte azt az égető megpróbáltatást, amelyen át kellett menniük. Tudta, hogy Sátán azon munkálkodik majd, hogy megbénítsa józan eszüket, hogy ne készülhessenek fel a megpróbáltatásra. Ezért figyelmeztette őket. Ha azokat az órákat a kertben vigyázással és imádkozással töltötték volna el, akkor Péter bizonyára nem hagyatkozott volna saját erejére. Nem tagadta volna meg az Urat. Ha a tanítványok együtt vigyáztak volna Krisztussal kínszenvedése közben, akkor felkészültek volna szenvedéseinek látványára, amelyeket a kereszten hordozott el. Bizonyos mértékben megértették volna Uruk ellenállhatatlan lelki fájdalmának, kínjának az értelmét. Képesek lettek volna arra, hogy visszaemlékezzenek szavaira, amelyekkel előre beszélt nekik szenvedéseiről, haláláról és feltámadásáról. A legmegpróbálóbb órák homályában a reménység néhány sugara megvilágította volna azt a sötétséget, amelyben éltek és megtartotta volna hitüket.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés