Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 20. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2020&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2020&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten leleplezi a merényletet. A zsidók titokban merényletet terveztek Pál apostol ellen, de Isten leleplezte őket, ezért Pál másik úton indult tovább, ezzel meghiúsítva terveiket. Pál, Istennek egyszerű, de nagyszerű szolgája Isten oltalmát élvezi. Hiába gondolnak ki a zsidók ellene ravasz tervet, Istent nem tudják kijátszani.
2. Isten nem hagyja magukra azokat, akik elkötelezték magukat Mellette. Pál efézusi szolgálata után és a miatta támadt zendülés elcsendesedésével elindult, hogy meglátogassa azokat, akik korábban az ő munkája nyomán fogadták el Jézus Krisztust. Akkor kevés időt tudott velük tölteni. Még újak voltak a hitben, akik nemrég születtek csak újjá, akiknek szükségük lett volna támogatóra, tanácsadóra, támaszra, de Pál távozásával enélkül maradtak. Isten azonban és Pál sem hagyta magukra. Visszament hozzájuk, bátorította és buzdította őket, hogy tartsanak ki a hitben.
3. Istennel és üzenetével nem lehet betelni. Pál Tróásban hosszan prédikált, mert hallgatói nem tudtak betelni Isten üzenetévek, és azért is, mert tudták, hogy Pál másnap elutazik közülük. Isten Igéje óriási hatással volt rájuk, ami megerősítette őket hitükben. Csak a fiatal Eutikus figyelme lankad el, aki ki is esett a harmadik emeleti ablakból. Viszont Isten a rosszból is jót tud kihozni. Pál apostol feltámasztotta őt, és azzal a tudattal élte további életét, hogy meghalt ugyan, de Pál feltámasztotta. Ezt soha többé nem tudta elfelejteni, de a gyülekezet sem. Képzeljük el, amikor minden szombaton a testvérek a gyülekezetben találkoztak Vele! Isten hatalmának és szeretetének a bizonyítéka lett közöttük
4. Isten erős köteléket fűz gyermekei közé. Képzeljük el Pál apostolt Milétusban, amikor az efézusi gyülekezet tagjai és vezetői elköszönnek tőle. Szomorúak, sírnak, ölelgetik és csókolgatják Pált. Pált nem csupán nagy tanítóként és csodálatos teológusként látjuk, hanem szerető és szeretett barátként, testvérként és munkatársként. Isten ilyen közösséget akar teremteni ma is testvér és testvér között, gyülekezeti tag és vezetője között.
5. Aki igazi odaszánásra és elköteleződésre indít. Pál lelkesedését és odaszánását látva felmerül bennünk az a kérdés, hogy miért? Miért teszi Pál mindazt, amit tesz? Azért, mert szíve tele van az Isten iránti szeretettel és lelkesedéssel. Csak egy olyan ember mint ő tudta leírni ezeket a szavakat, amelyeket ő leírt: „De én mindezekkel (szenvedés és üldöztetés) nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.”
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki odafigyel családjának (az egyház) régi és új tagjaira egyaránt
b. aki munkásokról gondoskodik az Ő művében – Pál apostol mellett újabbnál újabb nevek tűnnek fel, mint az ő munkatársai
c. aki összetartja és közösséget teremt gyermekei között
d. akinek nem gond akár halottat is feltámasztani
e. aki gyermekei által gondoskodik az erőtelenekről
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ő se tudjon betelni a Te Igéddel, a Te szereteteddel és szolgálatoddal, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 75. fejezet
75. fejezet – JÉZUS, ANNÁS ÉS KAJAFÁS ELŐTT (7. rész)
Amint nappal lett, a szanhedrin tagjai ismét összegyülekeztek és Jézust ismét behozták a tanácsterembe. Jézus Isten Fiának jelentette ki magát, és a főtanács tagjai Jézusnak ezeket a szavait egy ellene felhozott vádba magyarázták bele. Nem tudták azonban ennek a vádnak az alapján azonnal elítélni, mert a főtanács tagjai közül sokan nem voltak jelen az éjszakai ülésen, és így nem hallották Jézus szavait. Azt is tudták, hogy a római törvényszék nem találna ebben semmi olyat, ami azt bizonyítaná, hogy Jézus halálra méltó. Ha azonban Jézus saját szájából hallhatná meg mindenki újra azokat a szavakat, akkor elérhetnék céljukat. Abba a kijelentésébe, hogy Ő a Messiás, belemagyarázhatnának egy lázadó politikai igényt.
Ha te vagy a Krisztus, - mondották - mondd meg nekünk (Lk 22:67). Krisztus azonban csendben maradt. Továbbra is kérdésekkel ostromolták. Végül Jézus komor hangon ezt válaszolta nekik: "Ha mondom nektek, nem hiszitek; de ha kérdezlek is, nem feleltek nekem, sem el nem bocsátotok" (Lk 22:67-68). Azért azonban, hogy ne lehessen mentségük, még ezt a komoly figyelmeztetést fűzte szavaihoz: "Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől" (Lk 22:69).
"Te vagy tehát az Isten Fia?" - kérdezték egyhangúlag. Jézus pedig ezt mondta nekik: "Ti mondjátok, hogy én vagyok!" Ekkor így kiáltottak fel: "Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából" (Lk 22:70:71).
Így a zsidó hatóságok harmadik ítélete szerint Jézusnak meg kellett halnia. Most már csak arra volt szükségük elgondolásuk szerint, hogy a rómaiak is megerősítsék ezt az ítéletüket, és hogy kezükbe adják át Jézust. {DA 714.4}
Ezután következett a jogtalanság és kigúnyolás harmadik jelenete, amely rosszabb volt annál, amit Jézus a tudatlan gyülevész néptől kapott és szenvedett el. A papok és a főemberek jelenlétében és az ő hozzájárulásukkal történt mindez. A részvét és az emberiesség minden érzése eltűnt a szívükből. Ha érveik gyengék voltak és nem tudták Jézus hangját elhallgattatni, akkor voltak más fegyvereik is, olyanok, amelyeket minden korszakban használtak az eretnekek elhallgattatására: a szenvedés, az erőszak és a halál.
Mikor a bírók kihirdették Jézus elítéltetését, sátáni düh kerítette hatalmába az embereket. Úgy ordítoztak, mint a vadállatok. A tömeg Jézus felé rohant és ezt kiabálták: Bűnös! Végezzétek őt ki! Ha nem lettek volna ott a római katonák, akkor Jézus nem élt volna a Golgotán való keresztre szegezése időpontjáig. Darabokra szaggatták volna szét bírái szeme láttára, ha a római katonaság nem lépett volna közbe és katonai erővel meg nem akadályozta volna ebben a csőcseléket.
A pogány emberek mérgesek lettek, mikor azt látták, hogy olyan valakivel bánnak embertelenül, akire nem bizonyítottak rá semmi bűntettet. A római tisztek kijelentették, hogy a zsidók azzal, hogy elítélték Jézust és ítéletüket ki is mondták, megsértették a római hatalmat. Sőt még a zsidó törvénnyel is ellentétben állott az a tény, hogy egy embert saját tanúvallomása alapján ítéltek halálra. A rómaiak közbelépése pillanatnyi nyugalmat, szünetet hozott létre az eljárásokban, de a zsidók vezetői nem éreztek sem szánalmat, sem szégyent azért, amit Jézussal tettek.
A papok és a főemberek megfeledkeztek hivataluk méltóságáról és jogtalanul jártak el Isten Fiával szemben. Ezt az eljárásukat aljas kifejezésekkel tűzdelt beszédmód útján tárták a nyilvánosság elé. Kigúnyolták alacsony származása miatt. Kijelentették, hogy az az igénye, amelynek alapján önmagát hirdette ki Messiásnak, kiérdemelte a legmegszégyenítőbb halált. A legzüllöttebb csőcselék részesítette a leggyalázatosabb bánásmódban az Üdvözítőt. Egy ruhadarabot dobtak a fejére és ellenségei így verték arcul. Azután megkérdezték tőle: "Prófétáld meg nekünk Krisztus, kicsoda az, aki üt téged?" (Mt 26:68). Mikor a ruhadarabot eltávolították a fejéről, akkor egy gonosztevő az arcába köpött.
Isten angyalai hőségesen feljegyeztek minden sértő tekintetet, szót és cselekedetet, amit szeretett Urukkal szemben elkövettek. Egy napon azonban mindazok a gonosz emberek, akik kigúnyolták és beleköptek Krisztus nyugodt, sápadt arcába, majd a saját dicsőségében látják meg Őt, amint ragyogóan fénylik szemeik előtt, mint a nap.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés