Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 15. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2015&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2015&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten egy nagy családban gondolkodik. Isten már a kereszténység kezdetén megmutatta, hogy egy nagy, de egységes egyházban gondolkodik. A gyülekezetek nem egymástól elszigetelt egységek voltak, ahol mindenki azt tette, amit jónak látott, hanem egységes meglátásuk és elképzelésük volt Isten művéről. Amikor kérdések merültek fel Antiokhiában, nem helyben próbálták megoldani, hanem küldötteket küldtek Jeruzsálembe a kereszténység első számú központjába, ahol a kérdést megvitatták, döntésre jutottak, amit közöltek a távoli antiókhiai gyülekezettel, amely az egyház második központja volt, ahol elfogadták és magukra kötelező érvényűnek tartották azt a döntést, sőt örültek annak, hogy egységben lehetnek az egész egyházzal. Ma sokan megkérdőjelezik ezt a módszert és úgy gondolják, hogy minden hívő, minden gyülekezet élje a saját életét úgy ahogy akarja és ne törődjön a világegyház gyakorlatával és szabályaival. Isten azonban nem gondolta meg magát, és nem változtatott azon, amit akkor megalapított.
2. Isten nem a külsőségekben érdekelt. A vita a körülmetélkedés körül forgott, ami az Ószövetségben fontos volt, ha belső értékeket is tükrözött. Isten már az Ószövetségben is kijelentette, hogy a szív körülmetélésére vágyik. A körülmetélkedés Isten és népe szövetségének jele volt, de a kereszténységgel egy új szövetség, egy új közösség indult, új jelekkel, ezért az már szükségtelenné vált, főleg a pogányokból megtértek között. Isten most is a szívünket akarja, a Vele való szoros és meghitt közösséget.
3. Isten rendezni akarja a nézeteltéréseket. Ha nem kezelték volna ezt a helyzetet, elmérgesedett volna és létében fenyegette volna az új és fiatal közösséget. Isten azonban a rend Istene, időben közbelépett és az Ő segítségével megoldották a felmerült problémákat. A kezeletlen problémák feszültséget és keserűséget gerjesztenek, a megoldott problémák pedig örömet. Azt olvassuk, hogy nagy volt a hívők öröme és boldogan, hatékonyan dolgoztak tovább Isten erőteljesen növekvő művében.
4. Isten előre gondolkodik. Isten előkészítette ezt a vitát. Péter lepedővel és állatokkal kapcsolatos látomása, a Kornéliusszal és családjával kapcsolatos tapasztalata most jól jött. Ez sokat segített abban, hogy ő is értse a helyzetet, de abban is, hogy a jeruzsálemi tanács a legjobb döntést tudja meghozni.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki biztosan mozdítja előre művét
b. aki a megbékélés és a rendezés Istene
c. aki a legnagyobb nézeteltéréseket is el tudja simítani
d. aki szíveket ismerő Isten
e. aki nem tesz különbséget ember és ember között
f. aki megtisztítja az emberek szívét
g. aki nem tesz olyan igát a nyakunkba, amelyet nem tudunk elhordozni
h. akinek a kegyelme által van az üdvösség
i. akinek hatalmas tetteiről van mit beszélni
j. akiért emberek készek kockára tenni életüket
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy örülni tudjon a Te nagy családodnak, a világszéles egyháznak, és örömét leje abban, hogy Te egy olyan népet vezetsz, amelyben rend, békesség, szeretet és öröm uralkodik, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 75. fejezet
75. fejezet – JÉZUS, ANNÁS ÉS KAJAFÁS ELŐTT (2. rész)
Krisztus nagyon szenvedett a rossz bánásmód és a sértegetések miatt. Azoknak a kezéből és szájából, akiket Ő teremtett, és akikért végtelenül nagy áldozatot hozott, csak méltatlanságot kapott. Attól az ellentéttől is szenvedett, amely szentségének tökéletessége és az emberi bűnök nagysága között volt. Az olyan emberek által való kihallgatása is, akik ellenségei voltak, nagy szenvedést jelentettek számára. Az is szomorúságot okozott neki, hogy olyan emberek vették körül, akik a Sátán uralma alatt állottak. Közben Krisztus tudta, hogy isteni hatalmával kegyetlen kínzóit egy pillanat alatt a porba tudná sújtani. Ez még nehezebbé tette számára a kihallgatás elviselését.
A zsidók olyan Messiásra várakoztak, aki majd külső látványosságban jelenti ki magát. Azt várták tőle, hogy uralkodó akarata egyetlen felvillanásával megváltoztatja az emberek gondolatainak az áramlatát, és kényszeríti őket uralmának az elismerésére. Így azt hittek, hogy neki kell biztosítania saját felmagasztalását és az ő becsvágyó reménységeik kielégítését. Így amikor Krisztust megvetéssel kezelték, akkor Ó erősen kísértésbe esett, hogy kinyilvánítsa isteni lényét. Egyetlen szavával, és tekintetével arra tudta volna kényszeríteni üldözőit, hogy olyan Úrnak vallják meg, aki Úr volt királyok és uralkodók, papok és a templom felett is. Éppen ez volt azonban Krisztus nehéz feladata, hogy megtartsa azt a helyzetét, amelyet maga választott magának, mikor úgy döntött, hogy hozzánk hasonló emberként éli le életét ezen a földön.
A mennyei angyalok tanúi voltak minden tettnek, mozdulatnak, amit szeretett Parancsnokuk ellen követtek el. Szerették volna kiszabadítani Krisztust. Isten uralma alatt az angyalok határtalan hatalommal rendelkeztek. Egy alkalommal, engedelmeskedve Krisztus parancsának, egyetlen éjszaka az asszíriai hadsereg száznyolcvanötezer katonáját vágták le. Ezek az angyalok most is, mikor Krisztus kihallgatásának szégyenteljes jelenetét szemlélték, méltatlankodásuknak azzal adhatták volna tanújelét, hogy megsemmisítik Isten ellenségeit. Ezt minden nehézség nélkül megtehették volna. Isten azonban nem adott nekik erre megbízást. Nem ezt parancsolta meg nekik. Krisztus pedig, aki halállal büntethette volna ellenségeit, türelmesen elhordozta kegyetlenségüket. Az Atya iránti szeretete és az a fogadalma, ígérete, amelyet a világ teremtésének a kezdetén tett, hogy az emberiséget megváltja, arra késztette Krisztust, hogy panaszkodás nélkül tűrje el azoknak a vele szemben tanúsított durva bánásmódját, akiket megmenteni jött el. Küldetésének egyik része éppen az volt, hogy ember voltában hordozza el mindazt a gúnyolódást és gyalázkodást, amivel az emberek szidalmazták Őt. Az emberiség egyetlen reménysége Krisztusnak ebben az engedelmességében volt és van; abban a tényben, hogy Krisztus hajlandó volt, és még ma is hajlandó mindazt elhordozni, eltűrni, amit az emberek kezéből és szívéből kapott és kap.
Krisztus nem mondott semmi olyant, ami előnyt jelenthetett volna vádolói számára. Mégis arra kötelezte el magát, vállalja, hogy elítélik. Vádolóinak az igazság látszatát meg kellett tartaniuk. Szükséges volt tehát, hogy meglegyen a törvényes kihallgatás formája. A hatóságok elhatározták, hogy siettetik a törvényes eljárás lefolytatását. Tudták, hogy az emberek milyen nagy tiszteletben tartották Jézust. Féltek, hogyha letartóztatásának a híre mindenüvé eljut, akkor megkísérelnék őt kiszabadítani fogságából. Attól is féltek, hogyha a törvényszéki eljárást és a kivégzést nem valósítják meg azonnal, akkor a húsvét ünnepe miatt az eljárást csak egy héttel később folytathatnák. Ez meghiúsíthatná terveiket. Jézus elítéltetésének a biztosítása részben a csőcselék zajongásától függött, amelynek nagy részét Jeruzsálem gyülevész népe alkotta. Egy hét késedelem az eljárásban azt eredményezhetné, hogy csökkenne a mesterségesen felkeltett és felszított izgalom, és valószínűleg egy számukra kellemetlen visszahatás következnék be. A nép jobbik része felkelne Jézus érdekében. Sokan Jézus mellett tett bizonyságtevéssel jönnének elő védelmében, és napvilágra hoznák azokat a hatalmas dolgokat, amelyeket cselekedett. Ez méltatlankodást támasztana a szanhedrinnel szemben. Elítélnék a főtanács Jézussal kapcsolatos eljárásait, és Jézust azonnal szabadlábra kellene helyezniük, hogy újra megkaphassák a tömegtől a tiszteletet. A papok és a főemberek ezért elhatározták, hogy mielőtt szándékuk kitudódna, Jézust átadják a rómaiak kezébe.
Mindenekelőtt azonban találniuk kellett egy megfelelő vádat. Eddig még semmi olyat nem találtak, ami elég lett volna elítéltetéséhez. Annás elrendelte, hogy Jézust vigyék el Kajafáshoz. Kajafás a szadduceusokhoz tartozott. Néhányan éppen ezek közül voltak Jézus legelkeseredettebb ellenségei. Kajafás híjával volt a jellemerőnek, és teljes mértékben olyan kemény, szívtelen és lelkiismeretlen volt, mint Annás. Nem hagyott semmi eszközt kipróbálatlanul Jézus megsemmisítése céljából. Kora reggel volt, de még nagyon sötét. A felfegyverzett szolgák a fáklyák és a lámpák fényénél mentek foglyukkal a főpap palotájához. Itt, mialatt a szanhedrin tagjai összegyülekeztek, Annás és Kajafás ismét kikérdezték Jézust, de minden eredmény nélkül.
Mikor a főtanács tagjai megérkeztek a bírósági tárgyalóterembe, Kajafás elfoglalta helyét az elnöki székben. Mindkét oldalán ültek bírák és más olyan személyek, akik különösképpen érdekeltek voltak az ügyben. A római katonák egy emelvényen álltak az elnöki szék előtt. A szék lábánál állt Jézus. A sokaság reá szegezte tekintetét. Erős izgalom kerített hatalmába mindenkit. Az egész tömegből egyedül Krisztus volt higgadt és nyugodt. Abból a légkörből, amely Jézust körülvette, szent, isteni befolyás áradt.
Kajafás ellenfelének tekintette Jézust. Az a tény, hogy a nép nagy buzgósággal törekedett Jézus beszédének a meghallgatására, és hogy nyilvánvalóan készek voltak tanításainak elfogadására, keserű féltékenységet ébresztett fel a főpap szívében. Most azonban, mikor Kajafás a fogolyra tekintett, nem tudta elnyomni azt a csodálkozást, amit Jézus nemes és méltóságteljes magatartása keltett benne. Az a meggyőződés kerítette hatalmába, hogy ennek az embernek isteni eredete kell hogy legyen. A következő pillanatban azonban megvetően űzte ki ezt a gondolatot elméjéből. Közvetlenül ezután megszólalt és gúnyos hangon megparancsolta Jézusnak, hajtsa végre egyik hatalmas csodáját előttük. Szavait azonban, mintha nem is hallotta volna az Üdvözítő. A jelenlevők összehasonlították Annás és Kajafás izgatott, rosszindulatú magatartását Jézus higgadt, fenséges viselkedésével. Még ennek a megkeményedett szívű sokaságnak az elméjében is felvetődött a kérdés, vajon gonosztevőként kell-e elítélni ezt az embert, akinek a fellépése ilyen isteni hasonlatosságot tükröz?
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés