Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 16. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2016&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2016&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten művében erő és hatalom van. Pál első missziós útja alkalmával gyülekezeteket alapított Kis-Ázsia különböző városaiban, ahol üldözték őket, ahol Pált megkövezték, és most a második missziós út alkalmával visszatérnek és meglátogatják ezeket a helyszíneket, amelyek távollétükben növekedtek és gyarapodtak. Korábban elvetették az Ige magvait, amelyek kikeltek és amelynek most szemtanúi lehettek. Pál apostol már kész tanítványokra talál, úgy, mint Timóteus, akit magával is visz, mint szolgatársát.
2. Istennél a veszteség is nyereség. Pál veszteségként könyvelte el János Márk elvesztését, és most nélküle indult el második missziós útjára. Isten viszont gondoskodott a pótlásról Timóteus személyében. Így megvolt a munkatársi csapat, viszont egy csapat helyett most már kettő dolgozott: Pál, Silás és Timóteus egy csapatban és a másikban Barnabás és János Márk. A látszólagos veszteség megduplázta az eredményt.
3. Ha szükséges, Isten beleszól terveinkbe. Pál Bitíniába akar menni, de a Lélek nem engedi őt, sőt később egy látomást is lát, amelyben Isten közli, hogy helyette inkább Macedóniába menjenek. Ez egy új földrajzi nyitást is jelentett Európa felé. Korábban Isten nem avatkozott bele ilyen nyíltan Pál tervébe, de most indokolttá vált. Ha megismerjük az európai helyzetet és az ottani nyitott lehetőségeket, megértjük, miért avatkozott bele Isten terveikbe. Isten értelmet és tervezőképességet adott nekünk, és el is várja, hogy használjuk, viszont, ha olyan lehetőségek adódnak, amelyeket mi nem látunk át, Isten a jobb eredmény érdekében közbeavatkozik.
4. Isten dicsőítésében hatalom van. Amikor Pál és Silás a börtönben Istent dicsőítette, megindult a föld, és a bilincsek leestek. A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten az Ő népének dicséretei között lakozik. Ahol Istent dicsőítik, ott jelen van az Ő hatalmával, szeretetével, szabadításával. Ezért ne fukarkodjunk Isten dicsőítésével.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki erősíti és gyarapítja egyházát, amikor az igazodik az ő szabályaihoz és rend jellemzi létét
b. aki megmutatja, ha jobb lehetőségek is vannak, mint a saját terveink
c. aki minden rendű és rangú embert megérint üzenetével - ilyen volt a bíborárus Lídia is
d. aki nem szorul rá az ördög bizonyságtételére – a jövendőmondó lány igazat mondott az apostolokról, hogy ők a Magasságos Isten szolgái és az üdvösség útját hirdetik, Pál mégis elhallgattatta őt
e. akit szolgái még a nehéz körülmények közepette is dicsőítenek
f. aki nem hagyja magára a nehéz körülmények közé került gyermekeit
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy engedje, hogy beleszólj terveibe, mert neked mindig van jobb terved, mint az övé, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 75. fejezet
75. fejezet – JÉZUS, ANNÁS ÉS KAJAFÁS ELŐTT (3. rész)
Kajafás észrevette, hogy Jézus befolyása alá kezdenek kerülni a főtanács jelenlevő tagjai. Ezért siettette a kihallgatás menetét. Jézus ellenségei nagy zavarban voltak. Hajlottak arra, hogy biztosítsák elítéltetését, de nem tudták, hogy miként vigyék ezt véghez. A tanács tagsága a farizeusokból és a szadduceusokból tevődött össze. Keserű feszültségek és ellenségeskedések voltak közöttük. Felmerültek olyan megtárgyalandó kényes témák, amelyeket nem mertek megközelíteni, mert féltek attól, hogy veszekedés tör ki közöttük. Néhány szóval Jézus fel tudta volna kelteni egymással szembeni előítéleteiket, és ezzel el tudta volna fordítani haragjukat önmagáról. Kajafás is tudta ezt, és szerette volna elkerülni a perlekedés felélesztését. Sok tanú volt, akik bizonyítani tudták, hogy Jézus elítélte a papokat és az írástudókat, és képmutatóknak és gyilkosoknak mondta őket. A szadduceusok a farizeusokkal való éles küzdelmükben hasonló kifejezéseket használtak. A rómaiak előtt az ilyen tanúbizonyságtételnek nem volt semmi súlya, semmi jelentősége, mert ők maguk is ellenszenvvel viselkedtek a farizeusok törekvéseivel szemben. Számtalan nyilvánvaló bizonyíték volt arra, hogy Jézus nem tartotta tiszteletben a zsidók hagyományait, és nem vette figyelembe nagyon sok vallási és szertartási előírásukat. A hagyomány vonatkozásában a farizeusok és a szadduceusok éles ellentétben álltak egymással. A rómaiak előtt azonban ennek a bizonyítéknak sem volt semmi súlya, jelentősége. Ellenségei nem merték vádolni Krisztust a szombatra vonatkozó törvények áthágásával, mert attól féltek, hogy egy ezzel kapcsolatos vizsgálat megmutatná munkálkodása isteni hatalmát. Ha pedig gyógyítási csodáit hoznák napfényre, akkor a papok Jézus személyével kapcsolatos szándékai mind meghiúsulnának.
Hamis tanúkat állítottak tehát megvesztegetés útján, akik lázadásra való felbujtással vádolták meg Jézust és azzal, hogy külön kormányt igyekezett alakítani. Tanúskodásuk azonban homályosnak és ellentmondónak bizonyult. A kivizsgálás alatt saját állításaikkal is ellentmondásba kerültek.
Földi szolgálata első időszakában Krisztus egyszer azt a kijelentést tette: "Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt" (Jn 2:19). A jövendőmondás képes beszédével Jézus saját halálát és feltámadását mondta meg ilyen módon előre. "Ő pedig az ő testének templomáról szól vala" (Jn 2:21). A zsidók Jézusnak ezeket a szavait szó szerinti értelmükben fogták fel, és az volt a meggyőződésük, hogy Jézus a jeruzsálemi templomra utalt szavaival. Mindazok között, amiket mondott -, kivéve ezt az egyet - a papok semmi olyat nem találtak, amit felhasználhattak volna ellene. Ezeknek a szavaknak az elferdítésétől remélték, hogy valami hasznot húzhatnak. A rómaiak hozzájárultak a templom újjáépítéséhez és felékesítéséhez. Erre nagyon büszkék is voltak. Ezzel szembeni bármiféle megvetés kimutatása biztos, hogy azonnal felkeltette volna méltatlankodásukat. Itt, ennél a vádpontuknál tehát a rómaiak és a zsidók, a farizeusok és a szadduceusok találkozhattak. Igen, mert mindegyikük nagy tiszteletben tartotta a templomot. Ezen a ponton két tanút találtak, akiknek a tanúvallomásában nem volt annyi ellentmondás, mint a többiekében. Egyikük, akit megvesztegetéssel vettek rá Jézus vádolására, kijelentette: "Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt" (Mt 26:61). Krisztus szavait így ferdítették el. Ha pontosan azt mondták volna el, amit Jézus mondott nekik, akkor nem tudták volna biztosítani Jézus elítéltetését, még a szanhedrin segítségével sem. Ha Jézus csupán csak ember lett volna, amint a zsidók állították, akkor kijelentése csak egy ésszerűtlen, dicsekedő lelkületre mutatott volna, de nem magyarázhattak volna bele semmiféle istenkáromlást. Még akkor is, ha a hamis tanúk tévesen jelentették és képviselték Jézus mondását, szavai semmi olyat nem tartalmaztak, amit a rómaiak halálbüntetésre méltó bűnténynek tekintettek volna.
Jézus türelmesen hallgatta az egymással ellentétes tanúvallomásokat.
A maga védelmében egy szót sem ejtett ki. Végül is vádolói belekeveredtek ellentmondásaikba, összezavarodtak és dühbe jöttek. A kihallgatási eljárás nem jutott előbbre. Úgy látszott, hogy a papok és főemberek cselszövései kudarcot vallanak. Kajafás kétségbeesett és mindenre elszánt volt. Még egy utolsó lehetőség maradt számára: Krisztust arra kell kényszeríteni, hogy ő ítélje el saját magát. A főpap felkelt ítélő székéből. Arca eltorzult a szenvedélytől. Hangja és magatartása világosan elárulta, jelezte, hogyha hatalmában lett volna, akkor azonnal leütötte volna az előtte álló foglyot. "Semmit sem felelsz-é? - kiáltotta - Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?" (Mt 26:62).
Jézus továbbra is megőrizte békességét és hallgatott. "Kínoztatott, pedig alázatos volt és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg!" (Ésa 53:7).
Végül Kajafás jobb kezét az ég felé emelte és ünnepélyes eskü formájában szólította meg Jézust: "Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy-e a Krisztus, az Istennek fia?" (Mt 26: 63). {DA 706.4}
Erre a felszólításra Krisztusnak feleletet kellett adnia; nem maradhatott csendben. Van idő, amikor hallgatni kell, de van idő, amikor meg kell szólalni. Eddig Jézus még nem felelt, nem szólalt meg, mert nem közvetlenül kérdezték meg. Jézus tudta, hogy az, amit most majd felelni fog a neki szegezett kérdésre, bizonyossá teszi számára a halált. A felszólítást azonban olyan valaki intézte hozzá a legfenségesebb Isten nevében, aki a nép legmagasabbrendű elismert hatósága volt. Krisztus nem akart mulasztást elkövetni a törvény iránti tisztelet megmutatása terén, még ennél többet is meg kellett mutatnia, hiszen az Atyához való kapcsolatát is ebben a kérdésben vonták kétségbe. Krisztusnak világosan ki kellett jelentenie isteni lényét és küldetését. Jézus így szólt egyszer a tanítványaihoz: " Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt" (Mt 10:32). Most saját példájával ismételte és erősítette meg ezt a tanítását. Mindenki figyelt, hogy meghallja azt, amit Jézus felelni fog, és mindenki Jézus arcára irányította tekintetét. Jézus csak ennyit mondott: "Te mondád" (Mt 26:64). Úgy tűnt, mintha mennyei világosság ragyogta volna be Krisztus sápadt arcát, mikor rövid feleletéhez még hozzátette a következő mondását: "Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján és eljönni az égnek felhőiben" (Mt 26:64).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés