Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 13. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2013&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2013&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten tudja, mikor kell továbbmenni. Pál már egy éve van Antiókhiában, együtt dolgozik az ottani gyülekezettel, sok áldást megtapasztalnak és sok csodát átélnek, a gyülekezet pedig növekszik és gyarapszik. A tanítványok hasznosnak érzik magukat és úgy érzik, hogy még nagyon sok munka van ebben a városban, amely Jeruzsálem után újabb központja lett a kereszténységnek. Ilyen munka közben senki sem gondolná, hogy tovább kell menni, de a Szentlélek tudomásukra hozza, és ők engedelmeskednek.
2. Isten útmutatása világos és egyértelmű. A Szentlélek pontosan megmondta, hogy Pált és Barnabást kell elküldeni távoli misszióba. Ez nem egy homályos sejtetés volt. Isten nem azt mondta, hogy küldjenek valakit, valahová, hanem pontosan megmondta, hogy kiket küldjenek.
3. Isten művét Sátán akadályozni próbálja, de hiába. A ciprusi Páfoszban találkoztak egy zsidó mágussal és álprófétával, aki a helytartóra nagy hatást gyakorolt és megpróbálta Pál és Barnabás szolgálatát akadályozni, hogy a helytartó nehogy hitre jusson. Pál megdorgálta őt és egy időre vaksággal sújtotta, hogy átmenjen azon a tapasztalaton, amin ő is átment megtérése kezdetén, amikor egy időre ő is vak volt. Ezzel lehetőséget adott neki is, hogy hozzá hasonlóan elgondolkozzon az Isten dolgain és megtérjen.
4. Isten, népe történelmén keresztül vezeti rá a hallgatókat az evangélium megértésére. Pál Istvánhoz hasonlóan Izrael történetének felemlítésével akarja rávezetni a hallgatókat, hogy elfogadják Jézust Isten Fiának. Elmondja Izrael történetét Dávidig és itt rátér arra a gondolatra, hogy Isten Dávid nemzetségéből támasztotta Jézust, a Megváltót, akit ő nekik hirdet. Így olvashatjuk, Isten így szólt hajdan: „Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat. Az ő utódai közül támasztotta Isten ígéret szerint Izráelnek üdvözítőül Jézust.”
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki prófétákat és tanítókat rendelt az újszövetségben népe vezetésére
b. aki hatalmával egy népet hívott el magának, megszabadította őket, naggyá tette őket, és ebből a népből támasztotta a Messiást. A keresztény gyülekezet ennek a népnek a folytatása, amelyben megjelenik Isten hatalma, amely népet naggyá teszi és használja műve befejezésére a földön
c. aki beváltotta Dávidbak tett biztos és szent ígéretét
d. aki nem engedte, hogy Fia a sírban elmúlást lásson, hanem feltámasztotta Őt
e. aki megigazulást biztosít Fia halála által
f. aki örömet szerzett a pogányoknak azáltal, hogy nekik is biztosítja a bűnbocsánatot és a megváltást
g. aki folyamatosan bővíti országa határait
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy megértse világos és egyértelmű üzenetedet és adjad, hogy öröme beteljesedjen, amikor ezt megérti és elfogadja, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 74. fejezet
74. fejezet – GECSEMÁNÉ (7. rész)
A tanítványok azt gondolták, hogy Mesterük nem engedi majd magát elfogni. Úgy vélték, hogy ugyanaz a hatalom, amely az üldözőket halottként a földre sújtotta, most is tehetetlenné teszi azokat mindaddig, amíg Jézus és ők el nem távoznak a helyszínről. De csalódniuk kellett, és méltatlankodtak, mikor azt látták, hogy előveszik a köteleket és megkötözik Annak a kezét, Akit szerettek. Péter haragjában hirtelen kihúzta a kardját és fegyverrel próbálta megvédelmezni Mesterét, de csak annyit ért el, hogy levágta a főpap egyik szolgájának a fülét. Jézus, amikor látta, hogy mi történt, kiszabadította a kötelekből a kezét, bár a római katonák erősen tartották -, és azt mondta: "Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt" (Lk 22:51). Jézus így szólt Péterhez: "Tedd helyére szablyádat; mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük. Avagy azt gondolod-e, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?" (Mt 26:52-53) - és minden tanítványom mellé is állítson egy légió angyalt? A tanítványok azon gondolkodtak és kérdezgették magukban, Jézus miért nem menti meg magát és őket is? Az Úr ekkor hangosan ezt felelte ki nem mondott kérdésükre: "De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?" (Mt 26:54). "Avagy nem kell-é kiinnom a poharat, amelyet az Atya adott nekem?" (Jn 18:11).
A zsidó vezetők hivatalos méltósága nem akadályozta meg őket abban, hogy csatlakozzanak Jézus üldözőihez. Jézus letartóztatása túl fontos ügy volt ahhoz, hogy azt teljesen alárendeltjeikre bízzák. A papok és a vének csatlakoztak a templomőrséghez és a zajongó csőcselékhez, és velük együtt követték Júdást a Gecsemáné-kertbe. Micsoda társaság volt az, amellyel ezek az egyházi méltóságok összeszövetkeztek? A városnak a söpredéke, akik állandóan szomjaztak az izgalmakra, felfegyverkezve olyan eszközökkel, mintha vadat üldöznének.
Krisztus a papok és vének felé fordult és átható tekintettel nézett rájuk. Azokat a szavakat, amelyeket mondott nekik, bizonyára életük végéig nem tudták többé elfelejteni. Azok a mindenható Isten hegyes nyilai voltak. Jézus méltóságteljesen szólt hozzájuk: "Mint valami latorra úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal? Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma" (Lk 22:52-53).
A tanítványok halálra rémültek, mikor azt látták, hogy Jézus engedi magát elfogni és megkötözni. Megbotránkoztak azon, hogy Neki is, és nekik is el kellett szenvedniük ezt a megaláztatást. Nem tudták megérteni Uruk magatartását, és hibáztatták Őt, hogy megadta magát a csőcseléknek. Méltatlankodásukban és félelmükben Péter azt ajánlotta, hogy mentsék meg legalább önmagukat. Elfogadták javaslatát, és "elhagyva Őt, mindnyájan elfutának" (Mk 14:50). Krisztus azonban előre megmondta, hogy még a tanítványai is hűtlenül elhagyják Őt. "Ímé eljő az óra - mondta - és immár eljött, hogy szétoszoljatok, kiki az övéihez és engem egyedül hagyjatok, de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van" (Jn 16:32).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés