2024. november 23., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 23 - SZOMBAT - Apostolok cselekedetei 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 27. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2027&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2027&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten tervét nem akadályozhatják természeti katasztrófák. Istennek volt egy terve, hogy Pál eljut Rómába. Amikor komoly vihar tört ki és már 14 napja tartott, emberileg nagyon kevés remény marad arra, hogy megvalósul. Először a hajótörés, utána pedig a katonák ötlete, hogy öljék meg a foglyokat, mutatkozott a legnagyobb akadálybak, de Isten előtt semmi sem akadály. Ha eldöntötte, hogy szolgája eljut Rómába, akkor el is jut.    

2.    Isten a legjobb szakember. A hajon sok tapasztalt szakember utazott, akik a döntéseket hozták, és kivitelezték. Ott volt Pál is, aki kapcsolatban volt Istennel, és bár nem volt szakember, mást javasolt, mint a hozzáértő szakemberek, ezért nem is vették figyelembe javaslatát, pedig jól tették volna, mert így hatalmas veszteség érte őket. A szaktudás is jó, mert az Isten ajándéka, de Isten előbb van mindezeknél.  

3.    Isten kedvessé teszi szolgáját a hatóságok előtt. Isten kedvessé tette Pált a százados előtt, aki nagyon emberségesen bánt Pállal, annak ellenére, hogy fogoly volt. Emberileg szinte megmagyarázhatatlan, hogy az egyik kikötőben elengedi Pált, hogy látogassa meg a hívőket. Nem félt attól, hogy elmenekül, pedig ez súlyos büntetéssel járt volna a százados számára. Életével fizetett volna érte. Mégis elengedte Pált, mert látott valamit benne. Látta Isten jellemét és a keresztény becsületességet.

4.    Isten tud újra tervezni. Bár a hajósok nem vették figyelembe tanácsát, Istennek volt egy másik terve, amit közölt is Pállal, amikor azt mondta, hogy csak a hajó fog elveszni, de emberéletben nem esik kár. És így is lett. Milyen kegyelmes az Isten! Hagyhatta volna, hogy learassák felelőtlen döntésük következményét, és annak a következményét, hogy nem engedelmeskedtek tanácsának, de nem hagyta el őket, hanem egy másik tervet készített a megmentésükért.  

5.    Isten a bajban odaáll szolgája mellé. Most ismét arról olvasunk, hogy Isten megállt Pál apostol mellett és beszélgetett vele a hosszantartó súlyos vihar közepette. A bálványimádó katonák félelemben és rettegésben éltek, mert nem volt kibe és mibe belekapaszkodniuk a baj közepette. Nem volt, aki melléjük állt volna, mint Pálnak. Ezért is érdemes Isten szolgájának lenni, mert Ő melléjük áll és kiáll mellettük.                    

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki időnkét megenged viharokat gyermekei életében, de nem hagyja magukra őket

b.    akinek a tanácsait érdemes megfontolni

c.    akinek a tanácsinak a figyelmen kívül hagyása agyagi és egyéb károkat okozhat

d.    aki a vihar közepette üzen a hitetleneknek is és biztatja őket

e.    aki gyermekéért másokat is megáld – gyermekei közelében mások is áldásban részesülnek – ha nincs ott Pál, legyilkolhatták volna a többi foglyot

f.      akinek a szavai reménységet ültettek a pogányok lelkében is

Ima éretted: Istenem, kérlek add, hogy az olvasó jobban bízzon benned, mint bármely szakemberben. Adjad, hogy el tudja fogadni azt a segítséget is, amelyet egy szakember által küldesz neki, de Te legyél az első az ő életében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 76. fejezet

76. fejezet – JÚDÁS (7. rész)

"Vétkeztem - jajgatta Júdás - hogy elárultam az ártatlan vért" (Mt 27:4). A főpap azonban miután visszanyerte önuralmát, gúnyosan azt felelte Júdásnak: "Mi közünk hozzá? Te lássad!" (Mt 27:4). A papok készek voltak arra, hogy Júdást eszközükként használják, de megvetették aljasságát. Azért most, amikor hozzájuk fordult vallomásával, durván elutasították és elkergették.

Júdás most Jézus lábaihoz vetette magát és Isten Fiának ismerte el Őt, és könyörögve kérte, hogy szabadítsa ki magát. Az Üdvözítő nem dorgálta meg árulóját, de tudta, hogy Júdás nem bánta meg a bűnét. Vallomását bűnös lelkéből csak a kárhozat szörnyű érzése és a várható ítélet kényszerítette ki, de nem érzett mély, szívet összetörő fájdalmat azért, mert elárulta Isten ártatlan Fiát és megtagadta Izrael Szentjét. Krisztus nem szólt egyetlen kárhoztató, elítélő szót sem. Szánalommal tekintett Júdásra, és azt mondotta: "Ezért az óráért jöttem el erre a világra."

A meglepetés moraja futott át a gyűlésen. Ámulattal nézték, hogy Krisztus milyen magatartást tanúsított árulója iránt. Ismét átfutott rajtuk az a meggyőződés, hogy ez az ember több volt, mint egy halandó ember. Igen, de ha Isten Fia volt, kérdezték, akkor miért nem szabadítja ki magát kötelékeiből és miért nem arat diadalt vádlói felett!

Júdás látván, hogy könyörgése hiábavaló volt, kirohant a teremből, miközben ezt kiáltozta: Túl késő! Túl késő! Érezte, hogy nem tudná túlélni Jézus keresztre feszítését, azért kétségbeesésében kiment és felakasztotta magát.

Ugyanazon a napon később Pilátus palotájából a Golgotára vezető úton félbeszakadt a gonosz tömeg kiáltozása és csúfolódása, amely elkísérte Jézust a keresztre feszítés helyére. Mikor elhaladtak egy magányos hely mellett, egy kiszáradt fa tövénél meglátták Júdás holttestét. Visszataszító látvány volt. Súlya alatt elszakadt a kötél, amellyel felakasztotta magát a fára. Az esés következtében teste szörnyen eltorzult. Éppen az éhes kóbor kutyák tépték, szaggatták le a húst csontjairól. Testének maradékát gyorsan elráncigálták az emberek szeme előtt, és egy félreeső helyen beletaposták a földbe. Kevesebb lett a gúnyolódó beszéd a tömegben és a sok sápadt arc azt mutatta, hogy gondolatok születtek meg a szívekben. Úgy látszott, hogy a megtorlástól való rettegés már szorongatatta azokat, akik bűnösök voltak Jézus vérének a kiontásában.

1 megjegyzés: