Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 11. fejezet 33.
nap
Ha igazságtalanságot
rejtegetünk szívünkben, és tudatosan vétkezünk, az Úr nem hallgathat meg
bennünket; csak a bűnbánó és összetört szív imája kedves előtte. Ha minden
felismert igazságtalanságot jóvátettünk, remélhetjük, hogy Isten meghallgatja
kérésünket. Érdemeink sohasem ajánlanak bennünket Isten kegyelmébe; egyedül
Krisztus érdeme és szolgálata vált meg, és az Ő vére tisztít meg bennünket; a
mi munkarészünk az, hogy az imameghallgatás feltételeinek eleget tegyünk.
A győzelmes ima másik
eleme a hit. "Mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik, és megjutalmazza
azokat, akik őt keresik"(Zsid 11:6). Jézus így szólt tanítványaihoz:
"Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és
meglészen néktek" (Mk 11:24).
Az ígéret határtalan,
és hű az Isten, aki adta. Ha nem is nyerjük el azonnal, amit kérünk, mégis
higgyük, hogy az Úr hallja kérésünket, és teljesíteni fogja. Sokszor annyira
tévedünk, és annyira rövidlátók vagyunk, hogy oly dolgokat kérünk, amik a
legkevésbé sem válnának áldásunkra. Mennyei Atyánk szeretetből úgy válaszol imáinkra,
hogy azt adja csak meg, ami javunkra szolgál, s amit magunk is kívánnánk, ha a
Szentlélektől megvilágosítva a dolgok valódi állását láthatnánk. Ha imáink
látszólag nem részesültek meghallgatásban, erősen ragaszkodjunk az ígérethez. A
meghallgatás ideje bizonnyal el fog jönni, s elnyerjük azokat az áldásokat,
melyekre legnagyobb szükségünk van. De merészség azt állítani, hogy imánk
mindenkor és úgy hallgattatik meg, amint és ahogyan kívánjuk. Isten sokkal
bölcsebb, semhogy tévedhetne, és sokkal jobb, mintsem visszatartson jó
adományokat azoktól, akik igazságban járnak. Azért bízzatok benne,
megvigasztalódva, még akkor is, ha imátok nem talál azonnal meghallgatásra.
Bízzatok sziklaszilárdan ígéretében: "Kérjetek és adatik néktek!"
Ha félelmünkre és
kétségeinkre hallgatunk, vagy ha minden titokba bele akarunk látni, mielőtt
igaz hitünk lenne, nehézségeink mind nagyobbak lesznek. Ha gyengeségünk és
alárendeltségünk érzetében jövünk Istenhez, kinek tudása végtelen, aki összes
teremtményeit ismeri, s szava és akarata által kormányoz mindeneket, s
feltárjuk hitben és alázatosságban mindazt, ami szívünket nyomja, akkor
meghallgatja jajkiáltásainkat, és megenyhíti szívünket. A szívből fakadó
őszinte ima a legszorosabb közösségbe emel bennünket az Örökkévaló Lelkével. Ha
pillanatnyilag nincs is rendkívüli bizonyítékunk arra, hogy Megváltónk és
Üdvözítőnk szeretettel és részvéttel hajol le hozzánk, ez mégis úgy van. Bár
láthatóan nem érzékeljük jelenlétét, keze mégis szeretettel és szívbéli
részvéttel megpihen rajtunk.
Ha kegyelmet és
áldást kérünk Istentől, szívünket is a szeretet és megbocsátás lelkületének
kell áthatnia. Hogy is imádkozhatjuk: "Bocsásd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek"(Mt 6:12),
holott haragot tartunk szívünkben? Ha imáink meghallgatását elvárjuk, akkor
nekünk is éppúgy és olyan mértékben kell megbocsátanunk másoknak, amilyen
mértékben mi elvárjuk bűneink bocsánatát.
Az imában való
kitartás szintén feltétele a meghallgatásnak. Mindig imádkoznunk kell, ha
növekedni akarunk hitben és tapasztalatokban. Állhatatosnak kell lennünk az
imában (Róm 12:12), és vigyáznunk kell abban hálaadással (Kol 4:2). Péter így
figyelmezteti a hívőket: "Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok,
hogy imádkozhassatok" (1Pt 4:7). Pál apostol is int bennünket:
"Imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok
fel kívánságaitokat az Isten előtt"(Fil 4:6). Júdás levelében a
következőket olvashatjuk: "Ti pedig, szeretteim, épülvén a ti szentséges
hitetekben, imádkozván Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Istennek
szeretetében" (Júd 20-21). A szüntelen ima a léleknek Istennel való
szakadatlan egyesülése; általa az Istentől jövő élet árad a mi életünkbe,
életünk tisztasága és szentsége viszont Istenhez kapcsol bennünket.
Szükséges, hogy
kitartóan, szorgalmasan imádkozzunk; ne engedjük, hogy ebben bármi is gátoljon.
Minden erőnket feszítsük meg, hogy szívünk Jézussal a közösséget fenntartsa.
Keressük az alkalmakat az imára, bárhol kínálkozzék is. Azok, akik igazán
törekszenek az Istennel való közösségre, rendszeresen felkeresik az
imagyülekezéseket, mindenben eleget tesznek kötelezettségeiknek, és
legkomolyabb buzgalommal igyekeznek az összes áldásokat elnyerni! Minden
alkalmat felhasználnak, hogy rájuk ragyogjon a mennyei fény sugara.
Imádkozzunk a családi
körben; de mindenekfelett nem szabad a titkon való imát elhanyagolnunk, mert ez
lelkünk lehelete, élete. Lehetetlen, hogy lelkünk fejlődjék, ha az imát
elhanyagoljuk. A családi légkörben és nyilvánosan mondott imák nem elegendők.
Csendben és egyedüllétben öntsd ki szívedet; imád csak annak füléhez jusson, ki
azt meghallgatja. Egyetlen kíváncsi fül se hallja meg ezen kéréseket. A csendes
magányban mentes a lélek az összes külső befolyástól; elsősorban az izgalomtól.
Nyugodtan, de buzgón hatoljon fel imád Istenhez! Állandó és gyógyító lesz az a
befolyás, mely Tőle árad, ki a titkokat látja s akinek fülei mindig nyitva
vannak azok részére, akik szívük mélyéből hozzá kiáltanak. Egyszerű, gyermeki
hittel közösséget ápol a lélek Istennel, miáltal isteni fénysugarakat fogad
magába, melyek erőt és kitartást kölcsönöznek a Sátán elleni küzdelemben. Isten
a mi erősségünk örökkön örökké!
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 33. fejezete
„És hogy a
kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a
Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért
háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem:
Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.
Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje
lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben,
bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban
Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12:7-10).
Miután
Isten megküzdött Jákóbbal a Jabbok patakjánál, egy új nevet adott neki és egy
tövist a testébe. Jákób egy olyan fogyatékossággal vonszolja el magát az
Istennel való találkozás helyszínéről, amely emlékeztetni fogja őt arra, hogy
élete hátralévő részében Izraelként éljen (aki megküzdött Istennel) és ne
Jákóbként (csaló). Jákóbnak szüksége lesz erre az emlékezetőre. Az elkövetkező
négy vagy öt évtized sokkal nagyobb kihívásokat tartogat számára, mint az
elmúlt kettő. Úgy, ahogy Pálnak szüksége volt a saját „tövisére”, hogy
emlékeztesse arra, hogy bízzon Istenben, úgy Jákóbnak is szüksége lesz a
magáéra.
A
Jabbok révénél szerzett tapasztalat nem törölte ki Jákób minden régi hajlamát.
Ahogyan mi is új irányba indulunk el keresztségünk vagy házasságkötésünk
alkalmával tett fogadalmunkkal, és aztán egész életünkön át tanuljuk, hogy
hogyan kell megvalósítani ezeket az ünnepélyes ígéreteket, úgy Jákóbnak is egy
egész élet állt rendelkezésére, hogy megélje az Istennel szerzett névváltoztató
tapasztalat újdonságát. A jelenlegi és a következő fejezet ennek a folyamatnak
a hullámhegyeiről és hullámvölgyeiről számol be.
Mint
új ember, megalázza magát Ézsau előtt (3. vers), visszaadja azt, amit húsz
évvel korábban ellopott (8-11. vers); beszámol az Istennel való harcáról (10.
vers); gyöngéd odafigyelést tanúsít családja irányába, és védelmezi azt (13-14.
vers); felállít egy oltárt, és Istent a saját Isteneként megvallja: „Isten,
Izráel Istene" (20. vers). Azonban idős korában újra előbukkannak a régen
berögződött minták. Személyválogatást tanúsít családjában (1-2. vers),
ajándékokat ad Ézsaunak, de nem vallja meg az ellene elkövetett bűnét (8-11.
vers); megígéri Ézsaunak, hogy találkoznak Szeirben, de ő az ellenkező irányba
indul Sekhem felé (14, 18-19 vers). A régen beidegződött minták nehezen halnak
meg. Jákóbnak szüksége van Isten megnyomorító ajándékára, a tövisre, hogy
emlékezzen arra, hogy Istenben bízzon. A következő tragikus történet a 34.
fejezetben jelzi azt, hogy Jákób megfeledkezik fogyatékáról és ezért drágán
megfizet.
Douglas Tilstra
4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 10.
és 11. fejezetéhez (augusztus 9 - 15.
Nagyon szeretem a 10-11-es fejezeteket!
Minden sora értékes és méltó arra, hogy mélységes elmélkedésünk tárgya legyen.
Az alábbi részlet viszont a kedvencem! Meg is tanultam kívülről, így amikor nem
tudok aludni, megnyugtat. "Hozzátok
gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat s mindazt, ami
nyom és kínoz Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem
fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös
gyermekei szükségletei iránt. "Igen irgalmas az Úr és könyörületes"
(Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk szívéig hat.
Vigyétek őhozzá mindazt, ami
szíveteket nyomja. Senki sem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hisz Ő tart fenn
világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit. Békességünk feltételei közül
egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben.
Élettapasztalataink egyetlen fejezete sem oly homályos, hogy el ne olvashatná;
nem lehet olyan nehéz helyzetünk, hogy meg ne oldhatná.
Legkisebb tanítványát sem
érheti kár, nem kínozhatja gond szívünket, nem érhet öröm, és őszinte ima nem
hagyhatja el ajkunkat, amely iránt ne viseltetne közvetlen érdeklődéssel.
"Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket"(Zsolt
147:3). Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony,
mintha kívüle más lélek nem volna, akiért szeretett Fiának életét
áldozta."
Buzdítalak titeket, hogy ti
is tanuljátok meg! Segíteni fog nektek rábízni mindent, kicsiny és nagy dolgot
azokra a kezekre, amelyeket ti érettetek szögeztek a keresztre.
Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White
hagyaték
nyugdíjas
társigazgatója
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése