Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 14, PÉNTEK - 1 Mózes 34

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 11. fejezet 34. nap

Imádkozzatok kamráitokban; mindennapi munkátok és hivatástok közben is gyakran emeljétek fel szíveteket Istenhez. Így járt Énok is Istennel. A jó illatú áldozathoz hasonlóan szállnak fel ezek az imák a kegyelem trónjához. Kinek szíve Istenben nyugszik, azt Sátán soha le nem győzheti.

Nincs idő és nincs hely, amely alkalmatlan volna az Istenhez való fohászkodásra. Mi sem gátolhat meg bennünket, hogy szívünket bensőséges imában Istenhez emeljük. Az utca zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk és kérhetjük Isten vezetését, miként Nehémiás is tette, mikor kérését Artaxerxes király elé tárta. Az Istennel való benső közösséget mindenütt ápolhatjuk. Szívünk ajtaja legyen mindig nyitva, és szüntelenül küldjük fel Jézushoz sóhajtásunkat: "Jöjj és maradj szívemben mint mennyei vendég."

Lehet, hogy romlott légkör vesz körül bennünket, de mégsem kell annak mérgét magunkba szívnunk: élhetünk az égnek tiszta levegőjében. A tisztátalan vágyak és szentségtelen gondolatok minden ajtaját szorosan elzárhatjuk, ha szívünket bensőséges imában emeljük Istenhez. Azok, akik szívüket nyitva tartják Isten áldása és segítsége előtt, sokkal szentebb légkörben élnek, mint amely őket e földön körülveszi; állandóan közösségük lesz a mennyel.

Jézusról tisztább fogalmakkal kell bírnunk, és helyesebben kell értékelnünk az örök valóságok becsét. A megszentelt élet szépségével kell Isten gyermekei szívének eltelni, és ezen végcél elérése érdekében a mennyei dolgok feltárásáért, isteni világosságért kell imádkoznunk.

Irányítsuk lelkünket a menny felé, hogy az Úr a mennyei légkörbe vonhasson bennünket. Annyira közel juthatunk Istenhez, hogy minden váratlan megpróbáltatás alkalmával oly természetesen fordul hozzá szívünk, mint a virág a napfény felé.

Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat s mindazt, ami nyom és kínoz Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. "Igen irgalmas az Úr és könyörületes" (Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk szívéig hat. Vigyétek őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Senki sem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hisz Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben. Élettapasztalataink egyetlen fejezete sem oly homályos, hogy el ne olvashatná; nem lehet olyan nehéz helyzetünk, hogy meg ne oldhatná. Legkisebb tanítványát sem érheti kár, nem kínozhatja gond szívünket, nem érhet öröm, és őszinte ima nem hagyhatja el ajkunkat, amely iránt ne viseltetne közvetlen érdeklődéssel. "Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket"(Zsolt 147:3). Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem volna, akiért szeretett Fiának életét áldozta.

Jézus így szólt: "...az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; mert maga az Atya szeret titeket" (Jn 16:26-27). Megelőzőleg pedig az mondja: "én választottalak titeket..., hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek"(Jn 15:16). Ámde Jézus nevében imádkozni többet jelent, mint nevét említenünk az ima elején és végén. Jelenti azt, hogy Jézus lelkülete és indulata uralja imánkat; ígéreteit hisszük, kegyelmében bizakodunk, és munkáját végezzük. Isten nem kívánja, hogy remeték vagy szerzetesek legyünk, és a világtól visszavonulva szenteljük magunkat az Ő szolgálatára. Életünk legyen hasonló Krisztus életéhez, mind a magányban, mind a tömegben. Aki csupán imádkozik, de nem cselekszik, az csakhamar felhagy az imával is, vagy pedig imája külső formasággá válik. Mihelyt kivonják az emberek magukat a társadalmi élet és a keresztényt terhelő kötelezettségek teljesítése, valamint a kereszthordás alól, mihelyt megszűnnek a legkomolyabban fáradozni Urukért és Mesterükért, ki érettük dolgozott, bármily hűséges munkások voltak is, többé nincs miért imádkozniuk, és semmi sem készteti őket áhítatra. Imájuk egyéni és önző lesz. Nem tudnak többé az emberiség szükségleteiért, Isten országának épüléséért és a munkához való erőért imádkozni.

Nagy veszteségünk, ha az együttes imát elhanyagoljuk, amely pedig erősítene és bátorítana bennünket Isten szolgálatában. Szívünkben Isten szavának igazságai lassanként elvesztik erejüket, fontosságukat és jelentőségüket. Megszentelő befolyásuk nem hat szívünkre, lelki életünk hanyatlik. Egymással való érintkezésünk sokat veszít melegségéből a keresztényi együttérzés hiányában. Aki csak magának él, nem tölti be azt a hivatást, melyet Isten kijelölt. Ha helyesen ápoljuk természetes társas hajlamainkat, ezáltal összeköttetésbe lépünk másokkal, és így kifejlődnek Isten szolgálatára alkalmas erőink.

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 34. fejezete

„Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által” (Tit 3:3-6 – új prot. ford.)

Képzeld el, hogy valaki lefényképez téged, amikor a legrosszabbul nézel ki! Talán amikor reggel felkelsz, vagy egy baleset után, amikor az arcod össze van törve és vérzik, vagy még ennél is rosszabb, amikor kegyetlen, lekicsinylő és gúnyos megjegyzést teszel egy szerencsétlen családtagodra. A mai történet egy ilyen képet alkot Jákób családjáról. Ez tényleg egy bajbajutott családról készült kép, amelynek nagy szüksége van Isten gyógyító kegyelmére. Ennek a történetnek nincsenek hősei.

Dina vágyik a környék pogány női közé – és nem azért, hogy mint a föld sója elvegyüljön közöttük (Mt 5:13), hanem inkább úgy, mint egykor Lót felesége, aki szerette Sodomát, és sóbálvánnyá lett (1Móz 19:26). Sekhem meggondolatlan, követelőző és megerőszakolja azt a nőt, akihez vonzódik, mint ahogyan Sámson is tesz évekkel később (1Móz 34:4; Bír 14:2). Épp úgy, mint Dávid, akit megbénítottak a múltban elkövetett bűnei, nem volt képes megvédeni Támár nevű lányát tragikus megbecstelenítése után (2Sám 13), úgy Jákób is hallgat, passzívan viselkedik (5. vers), és később sem tesz többet, mint hevesen dorgálja gyilkos fiait (30. vers). Khámor Lábánhoz hasonlóan a házassági egyezményt használja fel kapzsi vágyainak elérésére (21-23. vers). Jákób fiai tovább örökítik a csalás és ámítás családi hagyományait, amikor Kámornak és Sekhemnek válaszolnak (13-17. vers). Ezen felül a Jézus idejében élő vallásos vezetőkhöz hasonlóan meggyalázzák Isten szövetségének jelképeit (ami jelen esetben a körülmetélkedés), hogy saját érdekeiket kövessék. Simeon és Lévi – Júdáshoz hasonlóan – a baráti csókot használják fel árulásuk és gyilkosságuk leplezésére. Ebben a történetben nincsenek hősök. Szomorú, hogy Isten még csak meg sem jelenik ebben a történetben – vélhetően azért, mert jelenléte nem kívánatos.

Simeon és Lévi bosszúállása igencsak természetes az emberi természet számára, és nagyon idegen a bosszú mellőzése, amit megtapasztaltak unokabátyjuk Ézsau részéről, évekkel később pedig testvérük, József részéről. Annyira idegen Isten magatartásától, aki „nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint” (Zsolt 103:10).

Ez a hősök nélküli történet valóban sötét kép. Az olvasó elkezd vágyni József felüdítő élete után, aki megtöri Izrael generációs bűneinek a láncolatát; és Jézus után (akinek József az előképe), hiszen Ő szakítja meg az emberiség sok generációs bűnének a sorozatát.

Douglas Tilstra

4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 10. és 11. fejezetéhez (augusztus  9 - 15.

Nagyon szeretem a 10-11-es fejezeteket! Minden sora értékes és méltó arra, hogy mélységes elmélkedésünk tárgya legyen. Az alábbi részlet viszont a kedvencem! Meg is tanultam kívülről, így amikor nem tudok aludni,  megnyugtat. "Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat s mindazt, ami nyom és kínoz Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. "Igen irgalmas az Úr és könyörületes" (Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk szívéig hat. 

Vigyétek őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Senki sem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hisz Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben. Élettapasztalataink egyetlen fejezete sem oly homályos, hogy el ne olvashatná; nem lehet olyan nehéz helyzetünk, hogy meg ne oldhatná.

Legkisebb tanítványát sem érheti kár, nem kínozhatja gond szívünket, nem érhet öröm, és őszinte ima nem hagyhatja el ajkunkat, amely iránt ne viseltetne közvetlen érdeklődéssel. "Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket"(Zsolt 147:3). Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem volna, akiért szeretett Fiának életét áldozta."

Buzdítalak titeket, hogy ti is tanuljátok meg! Segíteni fog nektek rábízni mindent, kicsiny és nagy dolgot azokra a kezekre, amelyeket ti érettetek szögeztek a keresztre.

                         Cindy Tutsch, DMin

az Ellen G. White hagyaték

nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok