Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 9. fejezet 28.
nap
Üdvözítőnk földi
életének nagyobb részét türelmes munkában a názáreti kis ácsműhelyben töltötte
el. Szolgáló angyalok vették körül az élet Urát, midőn munkások és földművesek
között járt-kelt, fel nem ismerve, tisztelet nélkül. Az Üdvözítő egyszerű foglalkozása
közben is éppoly hűségesen teljesítette küldetését, mint amikor betegeket
gyógyított, vagy a viharzó Galileai-tenger hullámain járt. Hasonló képpen
haladhatunk mi is Jézussal, és dolgozhatunk vele alacsony sorsban és
alsóbbrendű kötelezettségeink teljesítése közben is.
Pál apostol mondja:
"Kiki, amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten
előtt" (1Kor 7:24). Az üzletember is úgy vezetheti üzletét, hogy hűsége és
lelkiismeretessége által dicsőíti Mesterét. Ha hűséges, őszinte híve Krisztusnak,
akkor hite minden eljárásában és vállalkozásában meg fog nyilvánulni;
embertársainak Krisztus lelkületét fogja kinyilatkoztatni. A szorgalmas és
becsületes munkásban annak képe tükröződhetik vissza, aki szerény élete
folyamán Galilea halmain járt-kelt. Minden egyes keresztény úgy munkálkodjék,
hogy mások, látva az ő jó cselekedeteit, a Teremtőt és Megváltót magasztalják.
Sokan elvonják
adományaikat és képességeiket Krisztus szolgálatából, és ezt azzal mentegetik,
hogy másoknak sokkal magasabb képességeik vannak. Kialakult az a nézet, hogy
csak a különleges adományokkal megáldott emberek alkalmasak Isten szolgálatára,
s Isten ezt csak tőlük kívánja. Sőt sokan úgy vélekednek, hogy Isten csak az
emberek egy osztályát tüntette ki kiválóbb képességekkel, a többieket pedig
mellőzte, akiknek azután sem a fáradtságban és munkában, sem a jutalomban semmi
részük sincs. A példázat azonban nem így tanítja. Mikor a gazda összehívta
szolgáit, mindegyiknek kijelölte munkáját.
Még az élet
szerényebb kötelezettségeinek teljesítése közben is szeretettel szolgálhatunk
az Úrnak. Ha Isten szeretete lakozik szívünkben, az életünkben is meg fog
nyilatkozni. Krisztus édes jó illata övez bennünket, és befolyásunk felemelő és
áldást hozó lesz.
Ne várjatok előbb
rendkívüli alkalmakra, sem különös képességekre, hogy Isten ügyéért
munkálkodhassatok. Ne aggódjatok azon, hogy mit gondol rólatok a világ. Ha
életetek hitetek tisztaságáról s becsületességéről tesz bizonyságot, és mások
meggyőződnek arról, hogy segítni akartok rajtuk, akkor fáradozástok nem lesz
hiábavaló.
Krisztus legkisebb és
legszerényebb tanítványai is áldására lehetnek másoknak. Talán nincsenek
tudatában, hogy jót cselekszenek, de öntudatlanul is tőlük áradhat ki az
áldásnak mind inkább mélyülő és szélesbülő forrása; ám fáradozásaik áldásos
gyümölcsei csak a leszámolás nagy napján lesznek nyilvánvalókká. Nem tudják,
sőt nem is érzik, hogy valami nagyot cselekszenek, de fáradozásaik eredménye
felől nem kell aggódniuk. Csak nyugodtan haladjanak tovább és hűségesen végezzék
azt a munkát, amelyet Isten gondviselése rájuk bíz, s életük nem lesz
hiábavaló. Krisztus képe mindinkább kialakul szívükben; Isten munkatársai ebben
az életben így lesznek alkalmasak arra a magasabb munkára és zavartalan örömre,
mely az örök életben vár rájuk.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 28. fejezete
„Mert amikor még
erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.
Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még
vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét,
hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha tehát már
most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a
haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az
Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább
üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi
Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában” (Róm 5:6-11 – új
prot. ford.).
Kevés
bibliai történet mutatja be jobban Isten bánásmódját a bűnösök iránt (ahogy
fentebb láthattuk: Róm 5:6-11), mint Jákób – létráról szóló – álmának
története. Jákób bűnös volt, és életét mentve menekült haragvó testvére elől,
akit vérig sértett. Egyedül volt, tele félelemmel, családjától elszakítva, és
láthatólag Istentől is elszakítva. De Isten pontosan ebben az órában jön el
Jákóbhoz, minden előzetes bejelentés és minden meghívás nélkül, hacsak nem
vesszük figyelembe Jákób kimondatlan segélykiáltását. Isten eljön Jákóbhoz, és
biztosítja őt arról, hogy bűne ellenére még mindig értékes gyermeke Ábrahám és
Izsák Istenének; valamint arról, hogy a nekik tett összes ígéret rá is
vonatkozik. Amikor még bűnösök vagyunk Isten eljön hozzánk, mint „Immánuel - velünk az Isten” (Mt 1:23).
A létra, amit Jákób látott, Jézust jelképezi (Jn 1:51), aki összekötő kapocs
Isten és a bűnös emberiség között. Az emberiség családja magányosnak,
kimerültnek érezheti magát, félelmei lehetnek, de Isten nem fordít hátat
nekünk! Ő valóban Ábrahám, Izsák és Jákób Istene – a küzdő emberek és a
bajbajutott családok Istene.
Douglas
Tilstra
4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 8.
és 9. fejezetéhez (augusztus 2 - 8.
Jellemünk megváltozása az egyik nagy előnye
annak, hogy Isten családjához tartozunk, Krisztus Jézusban élő férfiakká és
nőkké fejlődünk. Újjászületünk, amikor
Jézusnak adjuk szívünket és befogadjuk a tőle kapott életet. Lelki növekedésünket szerencsére nem tudjuk
folyamatos aggódásunkkal siettetni. A
kegyelemben és örömben való növekedésünk és hasznosságunk, mind a Krisztussal
való egységünktől függ.
Legyen imánk a következő minden reggel,
amikor teljesen Istennek ajánljuk magunkat: „Hadd legyek, ó Uram egészen a
tiéd. Minden tervemet a lábad elé helyezem. Használj engem ma a te
szolgálatodra. Élj ma bennem, és add, hogy minden munkámat a Te dicsőségedre
tudjam végezni.”
Gondolatainknak nem szabad önmagunk körül
forogni, sem megváltásunk miatt aggodalmaskodnunk. Ahogy megtanulunk Jézusról
elmélkedni és beszélni, elfeledkezünk magunkról. Ha az Ő kezére bízzuk
magunkat, Jézus által erőt ad a meggyőződéshez, hogy megnyerjük a csatát Sátán
ellen.
Következzék egy próbája annak, hogy valóban
Krisztushoz jöttünk-e, és elfogadtuk-e Őt. Ha így van, mindenkinek el akarjuk
mondani, milyen drága barátra leltünk Jézusban! Ha az Ő lelke csordultig tölt
örömmel, úgy érezzük, muszáj azt mindenkivel megosztanunk. Valami csodálatos
dologról kell beszélnünk, mert megtapasztaltuk, milyen jóságos az Úr.
Jézus legszerényebb és legszegényebb
tanítványai is nagy áldást jelenthetnek mások számára. Talán nem is tudják, hogy segítenek,
életvitelükkel mégis az áldások egyre növekvő hullámait indíthatják el.
Szóval, mi lenne, ha lelki gyakorlatként már
ma önzetlenül szolgálnánk másokat?
Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White
hagyaték
nyugdíjas
társigazgatója
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése