Facebook-on
is: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetaiknak?fref=ts
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 1. fejezet 47.
nap
Jézusnak más oka is
volt arra, hogy példázatokban tanítson. A köré gyűlt tömegben voltak papok és
rabbik; írástudók és vének; Heródes-pártiak és főemberek; világot szeretők,
fanatikusok, becsvágyók; akik mindennél jobban szerettek volna vádat találni
ellene. Kémeik nap mint nap nyomában jártak, hogy olyat hallhassanak tőle,
aminek alapján elítéltethetik és örökre elnémíthatják azt, aki szinte az egész
világot magához vonzotta. A Megváltó ismerte az emberek jellemét, és úgy
tolmácsolta az igazságot, hogy semmi okot ne szolgáltasson arra, hogy ügyét a
Szanhedrin elé vigyék. Példázatokban feddte meg a magas állásúak képmutatását
és gonosz cselekedeteit. Szimbólumokba öltöztetve olyan éles igazságokat tárt
fel, amelyeket nyit dorgálásként nem hallgattak volna meg, szolgálatának pedig
gyorsan véget vetettek volna. Miközben kitért a kémkedők elől, az igazságot
olyan világossá tette, hogy a tévelygés lelepleződött, és a becsületesek
okultak tanításából. A teremtett dolgokból vett példákkal világossá tette Isten
bölcsességét és végtelen kegyelmét. A természet dolgai és az élet tapasztalatai
által Istenről tanította az embert. "Ami Istenben láthatatlan, tudniillik
az Ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az Ő
alkotásaiból megértetvén megláttatik" (Róm 1:20).
A Megváltó példázatai
megmutatják, hogy mi is a "magasabb műveltség". Krisztus feltárhatta
volna az emberek előtt a tudomány legmélységesebb igazságait. Elárulhatott
volna olyan titkokat, amelyek megértéséhez hosszú századokon át tartó kutatásra
és kemény munkára volt szükség. Az emberi gondolkozást az idők végéig
foglalkoztató és felfedezésekre ösztönző tudományos ötleteket is adhatott
volna. Krisztus azonban nem ezt tette. Nem mondott semmit azért, hogy az emberi
kíváncsiságot kielégítse, sem pedig azért, hogy a világi nagyság felé kaput
nyitva, eleget tegyen a becsvágynak. Az emberek értelmét minden tanításában a
Végtelen Értelemmel kapcsolta össze. Nem bíztatta őket az Istenről, Igéiéről és
műveiről kialakított emberi elméletek tanulmányozására. Inkább arra tanította
őket, hogy szemléljék a műveiben, Igéjében és gondviselésében megmutatkozó
Istent.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 47. fejezete
Te is lehetsz áldás -
a legszokatlanabb körülmények között, még királyok előtt is! A viharvert
pátriárka ott áll a fáraó előtt, a hatalmas egyiptomi uralkodó feje fölé
áldásra nyújtja a kezét, akit bizonyára megérintett az idős ember
kegyelemteljes gesztusa. Jákób most 130 éves, szemei olyan sokat láttak már, a
mennyet a földdel összekötő létrától kezdve, amelynek látomását akkor kapta,
amikor elmenekült otthonról, hogy egy hosszabb ideig Lábánnál lakjon Háránban;
egészen a József állítólagos halála miatti gyász hosszú idejének végéig. Úgy
tűnik, a nehézség és szomorúság évei után elégtételt kap a Józseffel való
boldog találkozásban, amely további 17 évvel meghosszabbítja életét. Egy hosszú
élet gazdag tapasztalatából merítve áldást mond a fáraóra. Micsoda kiváltság
számunkra, hogy imádkozhatunk a hatalomban levőkért, és áldására lehetünk azoknak,
akik ezt a földet uralják! Ezen az áldáson keresztül ők is megpillanthatják a
mennyek Istenét, miként Nabukodonozor megpillanthatta Dániel áldott jelenlétén
keresztül a babiloni udvarban, és ők is örök életet kaphatnak. Legyünk áldás
ott, ahová Isten helyezett bennünket!
A fejezet egy komor
kijelentéssel végződik: Jákób megkéri Józsefet, hogy földi maradványait vigyék
ki Egyiptomból, és temessék el Kánaánban. Ez számunkra is figyelmeztetés, hogy
Egyiptom soha nem lehet végállomás, hanem
csak egy átjáró, még akkor is, ha ideiglenesen az ország legjobb földterületén
laknak.
Martin Klingbeil
6. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 1. fejezetéhez (augusztus
23 - 29.
Nem tudok Jézus egyetlen példázatára sem
gondolni, amelyen ha elmélkedünk, nem nyitja meg elménket új, szép és mély
igazságokra Isten jellemével kapcsolatosan. A példázatokban Jézus általános
dolgokat használ, amelyeket gyakran maguktól értetődőknek tartunk és figyelmen
kívül hagyunk - vagy éppen imádunk - és olyan összefüggésekre hívja fel a
figyelmünket, amelyek a gondolatainkat visszavezetik Istenre, mindenik
alkalommal, amikor az a példázatban szereplő tárgy a szemük elé kerül.
Ma ugyanerre van szükségem. Majdnem minden,
amivel találkozok és kapcsolatba kerülök - a házamtól és a számítóképemtől
kezdve a vízig, amely a csapból folyik és a mesterséges fényig, amelyet egy
kapcsoló megnyomásával hozok működésbe - az emberre mutatnak és a világ
dolgaira, és nem Istenre. Olyan emlékművekkel vagyunk körülvéve, amelyek az
emberre és az ember kreativitására mutatnak.
Nem vagyok juhpásztor. Nem vagyok magvető, de
naponta találkozok fizikai, látható eszközökkel, amelyek Krisztusra
mutathatnak, ha megállok, figyelek és hallgatok.
Azok a dolgok, amelyek gyakran elterelik a
figyelmünket Istenről, olyan eszközökké válhatnak, amelyek gondolataimat
Istenre terelhetik. Ez volt Jézus célja a kétezer évvel ezelőtti példázataival.
Ma ugyanolyan hatékonyak és szükségesek, mint amilyenek akkor voltak.
Brandon
Schroeder
Fejlesztési
társigazgató
Light Bearers
(Fényhordozók), www.lightbearers.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése